Tatabánya: régi szép idők

A záró fordulóban két olyan csapat mérkőzött egymással Tatabányán, amely egyaránt remek őszt produkált. Ki ne emlékezne arra, hogy Sisa Tibor irányításával a Csőszer – újonc mivoltát meghazudtolva – sorra gyűjtötte a győzelmeket az őszi idényben, miként az is igaz, hogy Aldo Dolcetti szemre is tetszetős futballt játszó csapatot alakított ki Kispesten. Ez azonban a múlt, a Honvéd tavasszal többnyire csak kereste fél évvel ezelőtti önmagát, a labdarúgók meg sem tudták közelíteni azt a teljesítményt, amivel korábban eredményesek voltak. Ugyanakkor a házigazda abban a tudatban léphetett pályára: ha begyűjti a három pontot, ötödikként fejezi be a bajnokságot. Mindez egyértelműen a szakvezető Sisa Tibor érdeme, aki 25 évvel azután, hogy a „Bányász” ezüstérmet nyert a legjobbak között, ismét remek csapatot hozott össze Tatabányán. A bennfentesek azt mondják, a Csőszer az élvonal legkisebb költségvetéséből működő klubja, és ennek ismeretében igencsak megsüvegelendő a futballisták idei teljesítménye.

Az összecsapás kezdete előtt a Tatabányai Labdarúgásért Baráti Kör a 2005–2006-os bajnokság legjobb hazai futballistáját, Márkus Tibort köszöntötte, aki az utolsó fordulót megelőzően 18 találattal (holtversenyben) a második helyen állt a góllövőlistán. A házigazda néhány másodpercnyi futballt követően máris ott volt a Honvéd kapujának előterében, és bár Tóth Zoltán egy jobb oldali támadás végén gyanús körülmények között esett el a büntetőterületen belül, Bognár Tamás játékvezető határozottan továbbot intett. Az első igazán kijátszott helyzetet bő negyedórai játékot követően láthatta a közönség, azonban Hajdú Norbert hiába centerezett elsőrangúan, a gólfelelős Márkus Tibor nem tudott élni a ziccerrel.

Egyébként az első 45 perc egyértelműen nézhető volt, a publikum nem unatkozott, és ez annak volt köszönhető, hogy a Honvéd nem állt be védekezni. A vendégek játékát illetően annyit azért feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a bal oldalvonal melletti területen meglehetősen szellősen védekeztek a kispestiek, és ha a hazaiak egy kicsit pontosabbak és figyelmesebbek, többször is a fővárosi védelem mögé kerülhettek volna. Bő félórai futballt követően előnyhöz jutott a házigazda, azonban a tatabányai labdarúgók talán még önmagukat ünnepelték, hiszen tulajdonképpen a középkezdésből egyenlíteni tudott a Honvéd, és így egy eggyel zárult az első játékrész.

A második félidőre egyik szakvezető sem változtatott csapata összetételén, igaz, Aldo Dolcetti megcserélte a két szélső középpályását, Dobos Attilát és Schrancz Balázst. Továbbra is változatos küzdelem zajlott a pályán, mindkét oldalon adódtak helyzetek a labdarúgók előtt, és ha Márkus Tibor a hazaiak részéről csak egy kicsit is pontosabb, megközelíthette volna a góllövőlista éllovasát, Rajczi Pétert. A találkozó hajrájához közeledve aztán a hazaiak kétszer is élni tudtak az adódó lehetőséggel, így otthon tartották a három bajnoki pontot, és ezzel a bajnokság ötödik helyén végeztek. Nem győzzük hangsúlyozni: hatalmas teljesítmény ez az újonctól, a szakmai stáb és a labdarúgók is csak dicséretet érdemelnek ez évi teljesítményükért. Ugyanakkor dicsérni kell a Honvéd szurkolótáborát is: azok a drukkerek, akik ennyire szeretik kedvenc csapatukat, mint a kispesti szimpatizánsok, megérdemlik, hogy jövőre is az élvonalban szerepeljen – méghozzá gondoktól mentesen – a nagy múltú klub. ---- M ---- &