Jó ötletek a pécsiek börzéjén

Hatezer kilométernél kevesebbet senki sem utazott (persze a házigazdán kívül), hogy eljusson a klubvilágbajnokság pécsi csoportmeccseire. A másik csoport találkozóit Kínában rendezték, onnan a házigazdák és Telekomas Vilnius vegyescsapata jutott tovább. Vegyescsapat, hiszen erre a rendezvényre mindenki szabadon igazolhat játékost, így fordulhatott elő, hogy a MiZo- Pécs két legjobbja, Iványi Dalma és Vickie Johnson a WNBA-ben (San Antonio Silver Stars) pattogtat, Jekatyerina Liszina térdét pedig szerdán műtötték Moszkvában, mégsem a juniorból kellett feltölteni Rátgéber Lászlónak a keretét. Milica Dabovics a Jekatyerinburgtól, Keller Annamária pedig a meglehetősen nehéz helyzetben lévő DKSK-tól érkezett, a magyar center tulajdonképpen viszszatért, hiszen pécsi nevelésű játékos, 11 évet játszott a Mecsekalján.

Kisebb szervezési bonyodalmat okozott a tajvani csapat, ugyanis a Kínával való viszony miatt sem a hivatalos zászlót nem húzhatták fel a Lauber Dezső Sportcsarnok légterébe, sem a himnuszukat nem lehetett előadni. Ezért némi kompromisszum eredményeként csak a magyar zászló lengett, és csak a magyar himnusz hangzott el hivatalosan. A mali csapat tagjai (az afrikaiakat saját tévéstáb és szövetségük elnöke is elkísérte) a nyitómérkőzésük előtt felsorakoztak, és saját nyelvükön elénekelték a himnuszukat, ezzel rögvest jó néhány szimpatizánst állítottak maguk mellé. Az afrikaiaknál nagyobb sikert csak már csak a FIBA sportigazgatója, Lubomir Kotleba úr aratott, a cseh sportdiplomata ugyanis magyarul olvasta fel megnyitó beszédét.

A klubvilágbajnokság mezőnye a jekatyerinburgi döntőre egyébként kiegészül majd meghívott szabadkártyás csapatokkal, többek között így jut el oda egy WNBA-s csapat is. Maga a rendezvény a nemzetközi szövetség (FIBA) és az orosz szövetség égisze alá tartozik, az oroszok tízezer dollárral járulnak hozzá minden csapat utazási költségéhez. A pécsi mezőnyről annyit illik tudni, hogy a maliak Afrika bajnokai, a kubaiak eddig minden klub-vb döntőjében ott voltak hasonlóan a tajvaniakhoz. A rendezvény nem igazán hozta lázba az egyébként igencsak kosárszerető pécsieket, eléggé szellős lelátók előtt kezdett a hazai csapat is.

Akik ott voltak, pontos, kidolgozott támadásokat láthattak, s a Lauber Dezső Sportcsarnokban megszokottnak mondható koreográfia szerinti centermegoldásokat Albena Branzovától és Bérestől. A tajvaniaknak vagy a csarnok volt szokatlan, vagy az időeltolódás viselte meg őket, mindenesetre olyan derekasan dobálták a homályokat, mint a magyar NB I alsóházának riadt ellenfelei szokták a Mecsekalján. Szép lassan araszolgatva növelte a különbséget a MiZo-Pécs, a szünetre már közel húsz pontra duzzadt az előnye, és a délutáni, kubai-mali párharcot látva gyakorlatilag már a félidőben biztos továbbjutónak érezhette magát, hiszen két gárda lép tovább a csoportból, és a mali csapat szintén nem tűnik acélos ellenfélnek, bár az afrikaiak lelkesedése határtalan.

A harmadik negyed kifejezetten arról szólt, miként döngölik parkettába az ázsiaiakat a magyarok, a jobbára fiataljait favorizáló Rátgéber László nem csalódott játékosaiban, a lányok remekül védekeztek, igaz a vendégek sem ostromolták hihetetlen pontossággal a gyűrűt. A záró tíz percben aztán viszontláthatott valamit Lin Hong edző a várt taktikából, a dallamos nevű Juj-Ju ugyanis három triplát is bevállalt, de a szebb kosárlabdát továbbra is a MiZo mutatta be. Ha ez csak ötletbörze volt a pécsiektől, akkor sokan kíváncsiak lesznek majd arra, milyen lesz a kész produkció.

Mestermérleg
Rátgéber László, a Pécs edzője: Az elején megtaláltuk a tajvaniak erősségeinek ellenszerét, a triplákat és a gyors indításokat így nem alkalmazhatták. Élveztem, ahogy küzdött a csapatom, ha erővel bírjuk, jó meccseket fogunk játszani.

Lin Hong Ling-Ja, a CNTW edzője: Túl buta hibákat csináltunk, sok labdát eladtunk, ezért nem játszhattuk azt a ritmust, amit megszoktunk.