Ha még a bíró is velünk lenne

Leszavazták. Mármint a párizsi kirándulást. Pat Cortina a játékosokra bízta a döntést, ők pedig nemet mondtak. Szívük szerint mentek, persze, hogy mentek volna a Notre Dame-ba, az Eiffel-toronyba, naná, hogy végigsétáltak volna a Champs-Élysées-n, de az eszük jól tudta: a pihenés fontosabb a németek elleni szombati rangadó előtt.

Így itt, Amiens-ban sétálgattak az urak, megnézték a helyi katedrálist, újra körbejárták a sétálóutcát, no és természetesen a Colosseum Csarnokot is útjukba ejtették, ahol afféle fakultatív edzésen mozgatták meg izmaikat. A „legmunkásabb” hokis Palkovics Krisztián volt, akinek a bevérzett combjára (a francia védőktől kapott medvepuszi sem tudta őt megakadályozni abban, hogy csütörtök este 2–3-nál egyenlítsen) kellett rádolgoznia, az ilyen sérülésekre ez a legjobb gyógymód. A hangulat, kell-e mondani, remek a csapat háza táján, a hazaiak elleni bravúros pontszerzés boldoggá tesz mindenkit, annak ellenére, hogy a győzelem lehetősége is benne volt a csatában.

„Beváltak a számításaink, hiába támadtak többet, sikerült néhányszor megugranunk, és klasszisainknak góllal befejezniük az akciókat. Ha csak kis szerencsénk van, még nagyobb meglepetést szerezhettünk volna” – mondta a védelem egyik oszlopa, a hibátlanul teljesítő Horváth András, aki messzemenőkig elégedett a 3–3-as döntetlennel. Nincs egyedül…

A bírók teljesítménye viszont már senkinek sem nyerte el a tetszését. Maradjunk annyiban, felettébb furcsa, hogy egy ilyen éles meccsen négy perc az összes kiállítás, arról nem beszélve, hogy a hazaiak a bírók szerint egyetlenegy esetben sem szolgáltak rá a büntetésre…

„Ha a végén nem is fújta be a szlovák játékvezető az egyértelmű szabálytalanságot, a meccs közepén igenis meg kellett volna tennie!” – mérgelődött az Ausztriában légióskodó Fekete Dániel, akinek szavait hallva a mellette álló, feladatát jól megoldó Majoross Gergely kezdett bólogatni. A legfontosabb azonban mégiscsak az – és ezt külön kiemelte a társaságra joggal büszke Pat Cortina szövetségi kapitány –, hogy tartása volt a válogatottnak. Annak a csapatnak, amelyet sokszor ért – némi joggal – az a kritika, hogy hátrányban képtelen jól, eredményesen játszani. Nos, erre ezúttal rácáfolt az együttes, hiszen hiába vezettek kétszer is a hazaiak, sikerült az egyenlítés. Ez felettébb biztató a későbbiekre nézve, mindazonáltal nem lenne rossz, ha szombat este az eddig félelmetesen menetelő németek futnának az eredmény után…

Így játszanak

Április 24., hétfő
Izrael–Németország 2–11
Magyarország–Nagy-Britannia 4–3
Franciaország–Japán 4–1

Április 25., kedd
Németország–Japán 4–0
Franciaország–Nagy-Britannia 1–0

Április 26., szerda
Magyarország–Izrael 8–0

Április 27., csütörtök
Izrael–Japán 1–7
Németország–Nagy-Britannia 8–0
Franciaország–Magyarország 3–3

Április 29., szombat
Japán–Nagy-Britannia 13.00
Franciaország–Izrael 16.30
Magyarország–Németország 20.00

Április 30., vasárnap
Nagy-Britannia–Izrael 13.00
Magyarország–Japán 16.30
Franciaország–Németország 20.00A magyar válogatott mérkőzéseit a Sport1 élőben közvetíti

B-csoport, Tallinn, 4. forduló: Lengyelország–Horvátország 7–1, Ausztria–Hollandia 8–2, Litvánia–Észtország 7–2.

Az állás: 1. Ausztria 8 pont, 2. Lengyelország 6, 3. Litvánia 5, 4. Hollandia 3, 5. Észtország 2, 6. Horvátország 0 ---- Pénteken sokszor került szóba a franciák elleni mérkőzés. Nagy csata volt, az biztos. Az első harmadban nagyon nyomtak a hazaiak, gólt is ütöttek, mi pedig képtelenek voltuk a kapujukat veszélyeztetni. A legjobbkor, a harmad végén aztán a semmiből parádés gólt lőttünk, amely felébresztette a társaságot. A szünetben mondtuk is egymásnak, gyerekek, itt lehet keresnivalónk. Ezt tettük, és mindjárt más lett a meccs. Ha csak kicsivel több szerencsénk van, legyőzzük őket. Ettől függetlenül boldogok lehetünk, a magyar hoki ismét bizonyította erejét, a francia csapat otthonában döntetlent elérni, azt hiszem, bravúros teljesítmény. Magamról annyit: sokkal jobban éreztem magam a meccsen, mint a britek ellen, amit talán annak is köszönhetek, hogy nem az öltöző fullasztó melegében, hanem az előtérben készültem a meccsre, így jóval koncentráltabban tudtam a kapuba állni. Igaz, gyorsan bemelegítettek a franciák… A szünnap jól telt el, várjuk a németek elleni csatát. Újabb bravúrra készülünk! ---- – A tengerentúlon folyik az NHL-rájátszás, ön meg eddig lejátszott három megmosolyogtató meccset itt Amiens-ban. Idegesítő lehet…
– Jó lett volna a Bostonnal bejutni a playoffba, de sajnos erre nem volt esélyünk. S ha már úgy alakult, hogy szabad lettem, mi sem természetesebb, hogy a válogatott rendelkezésére állok – mondta a németek sztárja, a Bruins színeiben az NHL-ben szereplő Marco Sturm.

– Elnézve a játékát, fél gőzzel is azt csinál, amit akar. Mit szól a színvonalhoz?
– Nem az A-csoport, az biztos… De jól tudjuk, hogy a neheze még hátravan, hiszen a magyarok és a franciák sokkal jobbak, mint eddigi ellenfeleink. Az önök csapatáról például csak jót hallottam a társaimtól, akik jártak Magyarországon. Mégis azt mondom: fel kell jutnunk az elitbe!

– Mit érzett akkor, amikor két évvel ezelőtt első NHL-csapata, a San Jose elcserélte?
– Csalódott voltam, hiszen sokat tettem a csapatért. Viszont később rájöttem, sokkal jobb nekem Bostonban.

– Még csak huszonnyolc éves, de már hatszáznégy NHL-meccsen játszott. Emlékszik az első góljára?
– 1997 októberében a chicagói Jeff Hackettnek ütöttem. Nem volt nagy gól, de nekem sokat jelentett.

– Mi a célja az NHL-ben?
– Ha az egészségem engedi, célba veszem az ezredik meccset. A terveim között első helyen mégsem ez, hanem a Stanley-kupa megnyerése szerepel.