Igazán nagy ugrásra várva

Közülük Korcsmáros Enikőre kell figyelnünk. A 17 éves lány a válogatott egyik legtechnikásabb versenyzője. Az Eb-re úgy hangolt, hogy megnyerte az egyéni összetett bajnokságot az inkább esélyes, az athéni olimpián részt vevő Szarka Kriszta és a legutóbbi cottbusi Világkupa-viadalon talajon negyedik Gombás Laura előtt. A többiek rontottak, ő viszont nem. Amiben az is szerepet játszhat, hogy kisgyerekként kezdődött a karrierje.

– Csornán az óvodában volt különtorna, ahová egyszer eljöttek a békéscsabai klubtól. Kiválasztottak, a szüleim elengedtek a városba, hatéves korom óta ott élek – emlékezik Korcsmáros Enikő.

– Nem mindennapi, hogy valakit már hatévesen elszakítanak a családjától.
– Nekem nem okozott gondot. Természetes volt, hogy hétfőtől péntekig tanultam és tornásztam, hétvégére viszont mindig hazamentem. Huszonöten kezdtünk egy tornászosztályban, a többiek sokat pityeregtek eleinte, én vigasztaltam őket.

– A huszonöt lányból hányan maradtak meg a torna mellett?
– Hárman. Balázs Beatrixszel egy osztályba jártunk, illetve járunk még most is. A válogatottból Gombás Laurával és Farkas Ildikóval együtt tanulunk a gimnáziumban, öten vagyunk magántanulók egy osztályban. A tanárok rendesek, akkor és olyan tempóban tartanak órát, ahogyan be tudunk járni. Kollégiumban lakunk, és hasonló az életmódunk a tíz évvel ezelőttihez. A torna áll a középpontban.

– Melyik a kedvenc szere?
– Korláton anyagerős a gyakorlatom, bízom benne, hogy az Európa-bajnokságon ez eredményt hoz. Az ugrást is kedvelem, és itt a titkom egy új elem. Egyébként legalább három hónap, mire az új mozdulatsort begyakorolja az ember, egy edzésen hússzor-harmincszor kell ugyanazt végrehajtani, de remélem megéri…