Több mint csapat: intézmény

A Maccabi Tel-Avivról azt mondani, hogy az izraeli kosárlabda legpatinásabb együttese olyan, mintha Ronaldinhót úgy jellemeznénk, hogy „jó kis focista”. A Maccabi Izraelben intézmény, amely az országos bajnokság 1954-es beindulása óta saját belügyévé tette az aranyérem kérdését. 45-szörös bajnok, 1970-től 1992-ig megszakítás nélkül (!) őrizte az első helyet. Ez alighanem világrekord a sportágban.

Ha mindenképpen fordulópontot keresünk a klub történetében, akkor az 1969-es évszám kívánkozik ide, három okból is. Az első és a legfontosabb: ekkor döntött úgy Tal Brody, az akkori idők egyik legnagyszerűbb amerikai kosarasa, hogy Izraelben telepedik le. Brodyt az 1965-ös drafton a Baltimore Bullets a 13-as sorszámmal választotta ki, ő azonban a Maccabihoz szerződött, és felvette az izraeli állampolgárságot.

Ugyanabban az évben, amelyben Simon Mizrahi, a fiatal tel-avivi ügyvéd a klub elnöke lett. Mizrahi harminchetedik éve irányítja a kosárklubot, 1995-ben sikeresen alakította át részvénytársasággá, s ezzel másodvirágzásnak indult a csapat a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának első aranykora után. A Maccabi lehet az első csapat, amely sorozatban háromszor nyeri meg az Euroligát.

S végül 1969-ben lett a klub főszponzora az Elite izraeli élelmiszer-ipari konszern, amely azóta is bőkezűen támogatja az egyesületet.
Izrael állam történetének legnagyobb sportsikere a Bajnokcsapatok Európa-kupájának 1977-es elhódítása. Ahogy Tal Brody, a csapatkapitány fogalmazott: „Rátettük Izraelt a sportvilág térképére.”

Ralph Klein edző gárdája nem mindennapi körülmények között jutott el a belgrádi döntőbe. Az elődöntőben a CSZKA Moszkva volt az ellenfél, többek között Szergej Bjelovval, Alekszandr Miskinnel a parketten és a legendás Alekszandr Gomelszkijjel a kispadon. Igen ám, csakhogy akkoriban – a hidegháború csúcsán – a szovjetek nem voltak hajlandóak elutazni Tel-Avivba, s ezért semleges pályán, egy belga kisvárosban csapott össze a két együttes. Brodyék óriási meglepetésre 91–79-re győztek, s ezzel bekerültek a belgrádi fináléba, ahol az olasz Mobilgirgi Varese volt az ellenfél.

No meg újfent a politika. Jugoszlávia – szintén kommunista országként – nem tartott fenn diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, ám lehetővé tette a Maccabi beutazását.

A döntőre Klein mesteri taktikát dolgozott ki: az esélyesebb olaszok irányítóját, a világklasszis Aldo Ossolát védekezésben feladta, azaz lényegében öt a négy elleni kosárlabdát játszatott. A kockáztatás bejött, sikerült 78–77-re legyőzni a legendás center, Dino Meneghin vezette olaszokat. A Maccabi hőseinek nevét – Tal Brody, Aulcie Perry, Mickey Berkowitz, Jim Boatwright (26 pont a döntőben!), Motty Aroesti, Lou Silver, Shmuel Schwartz – manapság is fejből fújja minden tel-avivi kissrác.

Négy évvel később ismételt a csapat: akkor a Sinudyne Bologna volt az ellenfél a strasbourgi BEK-döntőben, s az eredmény 80–79 a Maccabinak.
Napjaink Maccabija semmivel sem gyengébb a huszonöt-harminc évvel ezelőttinél: tavaly és tavalyelőtt is megnyerte az Euroligát – a gond csak az, hogy a két diadal hőse, a litván Sarunas Jasikevicius immár az Indiana Pacers kosarasa…