Komédia és közben focisuli…

Ahogyan az eredményből is kiolvasható, remekül, mi több, időnként sziporkázóan játszott az MTK. Egy félidő alatt hat gólt szerezni még akkor is kalaplengetést érdemel, ha három találat tizenegyesrúgás során esett. A fővárosi kék-fehérek fiataljai ezen a szombaton is rendkívül meggyőző, tudatos, attraktív futballal lepték meg a közönséget. Igaz, olyan csapattal találták magukat szembe, amelyik – a meccs döntő részében – csak asszisztált ehhez a játékhoz. A nagy kérdés nem is az, mitől futballozott ilyen jól Garami József csapata (ezt már megszokhattuk), hanem az, miért focizott ily gyalázatosan a ZTE.

A kérdésre adott válasz, lehet, meglepő: nem annyira a csapat, mint inkább az edző, Szentes Lázár vallott kudarcot.

A zalaiak vezetőedzője az MTK elleni mérkőzés előtt alaposan felforgatta csapatát, négy olyan játékost száműzött az öltözőből, aki – mondjuk némi túlzással így – meghatározó futballistája a ZTE-nek. Ha hinni lehet a híreknek (és miért ne lehetne?) az edzői döntés hátterében fegyelmezési okok húzódtak meg, ami – ismerve az egerszegi futball szomorkás, eredménytelenebb jelenét – nem meglepetés, ám Radu Sabo, Sebők József, Vasas Zoltán és Nagy Lajos pedagógiai okokból történő mellőzése egyszersmind szakmai szakadékba taszította az egerszegi együttest. A pályára küldött labdarúgók fejében ugyanis teljes zűrzavar uralkodhatott, az új hadrendben felálló csapat (csak egy példa: Darko Peric tán először játszott jobbhátvédet ebben az együttesben) elemi hibákkal tarkítva futballozott – 45 perc alatt a vendégek három 11-est hoztak össze, két arcpirító potya gólt kaptak, és egyáltalán: úgy játszottak, hogy a taktikai tudatosságnak nyoma sem volt.

Abban, hogy egy együttes minden csapatrészében szánalmas produkciót nyújt, nagy szerepe van az edző munkájának is, s ez el kell, hogy gondolkodtassa Szentes Lázárt is… Persze, köszörülhetnénk a nyelvünket a „hadvezér” szerepre kárhoztatott edzőn, amikor a „katonái”, a játékosok minden mozdulata ellentmond annak, ami egy vérbeli profi labdarúgó sajátja, úgyhogy nézzük inkább a sikeresebb oldalt – az MTK-t.

Habár a fővárosi kék-fehérek három gólt kaptak ezen a bajnokin, mégsem lehet elégszer rácsodálkozni ennek a zömében ifjú labdarúgókból álló csapatnak a nagyszerű teljesítményén. Precízen kidolgozott, ugyanilyen precízen betartott taktika, hazai szinten magasan az átlag feletti futómennyiség minden játékostól, ami persze még édeskevés lenne, ha a labdarúgók ezenkívül nem bánnának kivételesen jól a labdával. Összjátékban, a helyzetek kialakításában – mert ne feledjük, egy csapatnak azért el kell jutnia odáig, hogy tizenegyest harcoljon ki –, a védekezés stabilitásában, a letámadásokban, a visszazárásokban, azaz a játék minden elemében sokkal jobb ez a gárda, mint a legtöbb riválisa.

Persze ez aligha a véletlen műve, vagyis ami mondjuk – hogy visszakanyarodjunk az előzőekben vázoltakhoz – az egerszegi oldalon átok, az az MTK-nál áldás: Garami József a futballt alázatosan űző játékosokkal számolhat meccsről meccsre. Persze vannak hibák, hiszen a fiatalok elfáradnak, sőt a találkozók sodrásában vannak hullámvölgyek is, ám ettől függetlenül az a csapat, amelyik hat gólt szerez, s tucatnál is több helyzetet képes kidolgozni, csakis dicséretet érdemel.

Zalaegerszegen viszont el kell gondolkodni azon, vajon minden tett (értsd a játékosok futballhoz való hozzáállása), minden döntés (az edző húzásai) megfelelő alapot jelent-e a valóban minőséget jelentő labdarúgáshoz? S a kérdés annak ellenére jogos, hogy a hat kapottra három rúgottal válaszolt a ZTE, de mi nem elégedhetünk meg a számokkal – láttuk az egerszegiek futballját is… ---- M ---- &