„Agyak kellenek”

– Erősnek érzi magát?
– Tessék? – kérdez vissza meghökkenve az MLSZ elnöke, Kisteleki István.

– Egy futballforradalmár legyen erős, főleg az, aki azt ígéri, hogy rendet vág a magyar labdarúgásban.
– Vagy úgy... Akkor erős vagyok, de igazán csak lelkileg.

– És emiatt sokak szemében antipatikus is.
– Bízom benne, hogy nem ez a többség véleménye.

– De hogyan viseli?
– Nem gondolkodom ilyesmin. MLSZ-elnökként elvégzem a napi munkámat, és úgy érzem, hogy egyelőre sikerül megvalósítanom az elképzeléseimet.

– Amibe belefér a szobordöntögetés is...
– Mármint?

– Mármint, hogy partvonalon kívülre küldött olyan emblematikus, illetve emblematikusnak hitt szakembereket, akikről ebben az országban mindenki azt gondolta, hogy elmozdíthatatlanok pozíciójukból.
– Nagyon durva lesz a hasonlatom, de csak érzékeltetni és nem sértegetni akarok: a világ összes temetője tele van pótolhatatlannak mondott emberekkel. Ám a világ mégis fejlődik, minden megy tovább. Úgy gondolom tehát, hogy egy olyan konzekvensen sikertelen ágazatban, mint amilyen évtizedek óta a magyar futball, nincsenek pótolhatatlan emberek – és én sem vagyok az.

– Tényleg durva volt a hasonlata, de tény, eddig még senki nem tüntetett azért, mert a korábbi főtitkárt, Berzi Sándort áthelyezte nemzetközi igazgatónak, avagy nem hosszabbított szerződést az edzőképzést vezető Mezey Györggyel.
– Sarkosan mondva, egy könnycsepp sem hullik senkiért, de azért ennek megfelelően remekül alakulnak a dolgok ellenem is…

– Aha, helyben vagyunk: a mindenkori MLSZ-elnök üldözési mániája.
– Ó, dehogy is. Nincs üldözési mániám, hanem egész egyszerűen realista vagyok, ezért nagyon is jó dolog, hogy vannak nekem ellentmondó, velem nem szimpatizáló emberek, s persze vannak velem szembe helyezkedők, vannak másfajta érdekek is.

– Mi ebben a jó? Az, hogy harcolhat?
– Nem harcolok, csak dolgozom. Legfeljebb azt jelenthetem ki, hogy nem igazán kenyerem a kompromisszum.

– Miért nem?
– Többek között azért, mert a magyar futballrajongóktól a konzervált eredménytelenséggel húsz-, harmincévnyi örömérzetet elvettek. Bűnt követnék el, ha ezért küzdenék, és ezen a poszton nem tennék meg mindent azért, hogy fejlődjön a futballunk. Stratégiám és céljaim vannak, amelyeket nem adok fel azért, hogy az önös érdekek miatt a kis csatákat megnyerjek. Ha tetszik, ha nem, a változások olykor személyes érdekeket, mi több egzisztenciákat érintenek, sőt sértenek. A magyar futballban pedig semmi más nem üdvözítő, csak az, hogy mindent megváltoztassunk, ami eddig rossz volt. Egyszer végre az igazi változásoknak kell bekövetkezniük.

– Azt, ugye, azért tudja, hogy a mindenkori MLSZ-elnöknek lehet bármilyen csodás a stratégiája, a pokoljárása nagyban függ a válogatott eredményességétől.
– Köszönöm, hogy ezt mondja, de én a pályán éltem le az eddigi életem, úgyhogy azzal is tisztában vagyok, hogy a jó eredmények segíthetnék ezt a folyamatot.

– Nem állhat a pályán egyszerre tizenegy magyar játékos mögött ostorral...
– Nem is szeretnék, hiszen ez nem az elnök, hanem az edzők dolga. A hitet, a lelkesedést igenis megkövetelem a munkatársaimtól és azt szeretném, ha ezt a szurkolók felfedezzék a pályán is. Ha a körülmények, a sportágban uralkodó viszonyok megváltoznak, akkor az erőteljesen kihat a válogatott, sőt a klubcsapatok teljesítményére is.

– Mintha az előbb azt mondta volna: realista.
– Nincs ellentmondás. Alkotni, sikeresnek lenni csak ott lehet, ahol rendezett viszonyok vannak. Ha a szurkoló azt érzi, hogy őt tartják a legfontosabbnak és megbecsülik, ha a vezető, az edző, a játékos tudja, hogy az ő produktumától függ, hány drukker kíváncsi a meccsekre, akkor összhangba kerül minden, és ez a futballcirkusz nálunk is úgy kezd működni, mint bárhol másutt a világon.

– Úgy beszél, mintha örökké elnök maradhatna. Nem fél a bukástól?
– Tökéletesen félreért. Nem vagyok szerelmes ebbe a posztba. Én sem maradok örökké MLSZ-elnök, de amíg ezen a poszton dolgozhatom, addig próbálom a legtöbbet nyújtani

– Szóval semmi megalkuvás?
– Semmi.

– Akkor engedelmével három olyan ügyet említenék, amelyek mintha mégis a megalkuvás felé mutatnának. Mehet?
– Mehet.

– Az ön kezdeményezésére bukott ki, hogy az előző MLSZ-vezetőség gazdálkodásával nem volt minden rendben. Ma már barlangmély csend honol az ügy körül. Miért?
– Mik a tények? A szövetség előző gazdasági igazgatóját felmentettem a munkavégzés alól, a főtitkár új beosztásba került, cirka húsz embertől váltam meg, felülvizsgáltam a gazdálkodást, új szervezetet építek azért, hogy egy új, hatékony stíllusú, professzionális MLSZ dolgozzon. A gazdasági ügyekkel kapcsolatban pedig még tart az adóvizsgálat.

– Jöjjön a focipénzek ügye. A profi klubok néhány év alatt eltapsolták a futballfejlesztésre szánt milliárdokat, úgy, hogy eközben sikerült még inkább visszafejleszteni a sportágat.
– Szintén csak a tények szemszögéből: a labdarúgócsapatoknál ezeknek a milliárdoknak csak töredéke van. Az MLSZ új elnöksége hozott egy határozatot, miszerint a versenysemlegességet érvényesíteni kell: az a csapat, amelyik június tizenötödikéig nem tudja rendezni az adósságát nem indulhat a bajnoki küzdelmekben.

– Miképpen fér össze az, hogy ön az MLSZ és a liga elnöke is egyben? Mintha a futballdiplomáciai ténykedés mellett vasmarokkal szorítaná a gazdasági pozíciót is.
– Nem érzem úgy, hogy ebben a témában magyarázkodnom kellene, ha a két pozícióban egyetértés van, gyorsabban haladhat az átalakulás. Nem érzem összeférhetetlennek a két tisztséget. Eddig az volt a baj, hogy két külön irányító szervezete is volt a magyar futballnak, most pedig ennek az ellenkezője lenne a gond?!…

– Hohó, most végre mérgesnek tűnik. Ez a legnagyobb kritika, amelyet eddig kapott?
– Nem. A magánéletben engem körülvevő emberektől, a családtagoktól, a barátoktól már megkaptam a magamét, azt, hogy miért vállaltam el ezt, az ő számukra kilátástalannak tetsző feladatot.

– A beszélgetésünk kezdetén azt kérdeztem: erősnek érzi-e magát? Nos, van nálam egy szabócenti, engedelmével megmérném a bicepszét, és aztán fél év múlva újra, hogy tényleg olyan erős marad-e, mint ahogyan mondja.
– Én pedig azt kérem, ne méricskéljen. Sohasem a bicepszemről voltam híres. De tudja mit… Ha már erő: most a KARIZMA a fontos. Én pedig azt szeretném, ha a fejekben lenne változás. Azaz, a futballban is agyak kellenek – azokra van a legnagyobb szükség.