Sikertelen volt Budaj ostroma

Az olaszok csúnyán elveszítették a maguk kis Stanley-kupáját. Már ha hinni lehet – és miért ne lehetne – Jason Cironénak, a hokiválogatott tagjának. Merthogy az itáliaiak többségét Kanadából rekrutálták, s ezen játékosok többségében égett a vágy, hogy megmutassák az ottani honfitársaknak, ők is értik ezt a játékot. „Ez a meccs a mi Stanley-kupánk” – mondta Cirone, amihez a hasonló utat bejáró Carter Trevisani ennyit tett hozzá: „Kanadában nekem is az volt az álmom, hogy szülőhazám színeiben legyek válogatott. Idővel be kellett látnom, ez nem megy, így olaszként játszani egy téli olimpián a második legjobb, ami történhetett velem.”

Jobbak az eredeti kanadaiak

Az „eredetiek” azért jobbak, ehhez nem is férhetett kétség szerdán: a kanadaiak 7-2-re győztek. Bár a második harmad elején még nagy volt a zörgés a csarnokban, hiszen a taljánok egyenlítettek – fogjuk az egészet Martin Brodeur akklimatizálódási gondjaira –, ezt követően azonban a címvédő néhány perc alatt lerendezte a meccset.

A hazaiak legfeljebb abban reménykedhettek, hogy a nagy vetélytársnál az összeszokottság hiánya és az időeltolódás leküzdése gondokat okozhat a kezdetekben, ám elég gyorsan kiderült: az a néhány óra különbség Észak-Amerika és Európa között nem hidalja át a tudáskülönbséget. Ez a számok nyelvére lefordítva annyit tesz, hogy míg az itáliaiaknál három NHL-múlttal büszkélkedő játékos nyomult, addig a kanadaiakkal akár a Hall of Fame egyik szárnyát is meg lehetne tölteni… Mi tagadás, a játék bizonyos periódusban ugyanolyan elveszettnek érezhették magukat, mint a megnyitó ünnepség idején, amikor a menetelésnél eltévesztettek egy fordulót, és a fél csapat a stadionon kívül találta magát. A kanadaiak remekül kombináltak, a harmadik harmadban pedig levették a lábukat a gázról – minthogy akadtak, akik még vasárnap is NHL-meccset játszottak, aligha érheti őket kritika mindezért.

Hasek: az izom fáj, de nagyon

De legalább segítőkészek. Jason Muzzati – akit a sisakjára festett II. János Pál- és Szűz Mária-kép sem óvott meg attól, hogy hétszer maga mögé nyúljon – például egy időre kölcsönadta a tartalékszerelését Dominík Haseknek, mert a csehek kapusának a csomagja nem érkezett meg az Egyesült Államokból.
Aztán meglett a pakk – más kérdés, hogy a kapura lőtt pakkok egyik legfőbb ellensége lassan mehet is vissza a tengerentúlra, kezeltetni magát. Merthogy alig telt el néhány perc a németek elleni nyitó mérkőzésből, amikor a nagy Dominík egy védést követően az öltözőbe korcsolyázott, s már nem is tért viszsza. Kellett egy harmad a világbajnoknak, míg játékosai megemésztették a korosodó, ám még veteránként is szédületes dolgokat produkáló kapus elvesztését. A németek vezettek egy ideig, végül azonban Jágr és udvartartása felülkerekedett. A 4-1-es sikernél persze mindenkit jobban izgatott, mi van Dominátor urunkkal. Nos, Hasek amondó volt, „Elég nehéz lenne most megmondani, mennyi idő múlva jön rendbe a sérülés. Nem lágyéksérülés, bár a lábam között van, inkább izom. Vissza akarok térni, de ha nem érzem úgy, hogy rendbe jött, akkor nem fogok játszani.”
Hogy nélküle is megy-e, jó kérdés. Tavaly, a bécsi vb-n ment. De ez olimpia – mindenki egy kicsit erősebb, azaz Hasek nagyon kellene a cseheknek.

Egy kosárra való sztár villog a jégen

A nap rangadóján az egyaránt éremre törő szlovák és orosz együttes vívta. A tót atyafiak a mai napig emlegetik a 2002-es szisztéma igazságtalanságát: akkor kialakítottak egy előszobát nyolc csapat részére, ahonnan a két csoportgyőztes juthatott tovább – csakhogy ezen meccsek idején még zajlott az NHL, így a szlovákok a legjobbjaik nélkül küzdöttek, ők ugyanis nem tartoztak a „Szuperhatok” közé.

Hanem majd most – fogadkoznak, annál is inkább, mert immáron Peter Budaj áll a kapujukban. Pavol Demitra egyenesen odáig ment, hogy „ennek a posztnak a megfelelő betöltése hiányzott eddig ahhoz, hogy a világ legjobbjai közé emelkedjünk. De most már nálunk is NHL-játékos véd, azaz semmi sem állhat az utunkba.”
Külön pikantéria, hogy míg a szlovákokat boldoggá teszi a Colorado Avalanche kapusának jelenléte, addig az oroszok azért nyikorognak, mert sérülése miatt nem szerepelhet Nyikolaj Habibulin, aki egymaga több győztes meccsen szerepelt az NHL-ben (221), mint két helyettese, Nabokov és Brizgalov együttvéve (147).
Nos, a kapusoknak nem volt túl jó napjuk, az is igaz persze, hogy a mezőny legképzettebb támadói közül egy kosárra való ott villogott a jégen. Hogy az iram elképesztő volt, akár le sem kellene írni: ezen a szinten ez a minimum. Az kissé meglepő volt viszont, hogy az első két harmadban a szlovákok sokkal többet lőttek kapura: 24-13 volt az arány. A „világhódítás” oszlopának tartott Budaj teljesítményét ugyanakkor finoman minősíti, hogy ugyanannyi gólt kapott, mint kollégája a túloldalon, sőt, Brizgalovnak például a harmadik szlovák találatnál kifejezetten peche volt, a korong csupán néhány milliméterrel csorgott a vonalon túlra.

A harmadik részben már jobban zártak a védelmek, a kapusoknak is kevesebb dolguk akadt, habár Budajt elég keményen tesztelték Ovecskinék. Ő azonban becsülettel állta a sarat, így történhetett, hogy három és fél perccel a befejezés előtt parádés kontra végén Gaborik eszméletlenül nagy góllal eldöntötte a meccs sorsát, majd fél perccel a zárás előtt rátett egy még nagyobbat. Noha az olimpia igazán a negyeddöntőknél kezdődik, ez az 5–3-as siker azért megadhatja az alapot a szlovákoknak.
Akár az egész világ meghódításához is.