Nem is kell ide MLSZ-elnök!

Nem akarok MLSZ-elnök lenni!

Nem akarok MLSZ-elnök lenni! Nem akarok MLSZ-elnök lenni! – pergett a film, és Kisteleki István (a Napkelte egyik, hónapokkal ezelőtti adásának szereplőjeként) mondta el háromszor is ugyanazt a mondatot.

Mindez trükk volt, gúnyos visszajátszás, ugyanis Bodnár György – tetszenek tudni, a szaknévsoros üzletember – vetítéssel parodizált, megadva az alaphangját annak a sajtótájékoztatónak, amelynek a munkacíme a következő lehetett: Csak Kisteleki István ne legyen az MLSZ elnöke!

„Megint a Robinson étterem, megint a Bodnár tart sajtótájékoztatót, megint rengeteg papír van az asztalon, ez pedig egyet jelent: ismét jó a széljárás a magyar futballban” – nyitott a szokásos tüskés stílusában Bodnár György, aki aztán hegyes szónyilakat, sőt dárdákat küldött a céltáblának „állított” ligaelnök, MLSZ ad hoc bizottsági vezető és nem utolsósorban MLSZ-elnökjelölt Kisteleki Istvánnak.

„A liga álnoka akar MLSZ-elnök lenni! – szúrt egy nagyot Bodnár György, aki e megjegyzése kapcsán az értelmező kéziszótárt is segítségül hívta, mondván, az álnok szó alattomost és gonoszt is jelent. – Ezzel a jelentkezéssel egy nagy gond van: az álnok ligaelnökként olyan pénzeket mozgatott, amelyeket nem lett volna szabad.”

Eztán repkedtek a dátumok, a számok, s természetesen(…) olyan megvilágításban, hogy abból az MLSZ-elnök-jelölt nem jöhetett ki jól. A nyári Puskás Ferenc-gála – amikor is Bodnár Györgyöt idézve: „Kisteleki István arra tett ígéretet, hogy ha az Öcsi bácsinak járó forintösszeg kevesebb mint hetvenmillió, a különbséget a liga kifizeti; úgyszintén ígéretet tett arra is, hogy a kétezer-tizenkettes Európa-bajnoki pályázati anyag elkészítéséhez szükséges száznegyvenmillió forintból hetvenmilliót a liga teremti elő; mint ahogyan a tragikus hirtelenséggel elhunyt Zavadszky Gábor családjának a megsegítése is Kisteleki István ajánlatainak a számát gyarapította. Egymillió forintos ligasegélyt ígért, azonban a Zavadszky árvák a pénzt nem kapták meg, az ígérgető pedig még a család telefonszámát is elveszíthette valahol, mert a mai napig nem jelentkezett…”

A végszó pedig sommás volt: Kisteleki István könynyen ígérgetett, mert nem a saját, hanem a magyar profi futball pénzét „árulta”.

Bodnár György egyre-másra papírokat emelt fel (minden egyes emelésnél az újságírókra nézve: „Itt a nyomtatóm, mindenről tudok adni kópiát…”), s a Robinson étterem puha fénye így megvilágított egy, a Fejlesztési Bank elnökének, Erős Jánosnak írt ligaelnöki levelet – abban Kisteleki István ígéretet tett arra, hogy a magyar profi csapatok visszafizetik a magyar futball átszervezésére adott összegeket –, egy másik banki átutalás „kópiáját” lobogtatva pediglen arról beszélt, hogy Kisteleki István csalafinta módon utalt át pénzeket. Az egyik söröscég, a bajnokság névadója ugyanis többször is milliós büntetéseket szabott ki a ligára, például azért is, mert a stadionokban a konkurens cég kriglijébe mérték az italt. A végösszeg negyvenmillió forintra rúgott, és a liga a hiányt úgy fedezte, hogy fillérre pontosan negyvenmillió forintos kártérítési igényt nyújtott be a Profi Liga Kft.-nek, ahogyan Bodnár György mondta: Kisteleki István megállapodott Kisteleki Istvánnal.

„Tetszenek tudni, olyan ez, mint amikor a férj beperli a feleségét, hogy az nem tud neki gyereket szülni, de végül kiderül, hogy a férj impotens” – zárta le ezt a történetszeletkét amúgy „bodnárosan” az üzletember.

Persze volt még az asztalon „kópia” a bajnoki helyezésekért járó pénzekről is (ez 94 millió forintot jelentett), és Bodnár György szerint ezt az összeget is a futballfejlesztési milliárdokból emelte ki a liga elnöke: „Csúnya dolog volt ez, hiszen előre megfontolt szándékkal csalták el az állam pénzét…” ; kibukott a papírhalomból egy gazdasági beszámoló is, amelyet Kisteleki István írt alá, holott azon az ügyvezető, Mohácsi László szignójának illett volna díszelegnie, és az aláírás hiánya minden bizonnyal a szabálytalan pénzügyi manővereket jelezte.

„Az állami pénzekből száznegyvenmillió forintot vettek el csak azért, hogy Kisteleki István királysága fennmaradjon – visszhangzott Bodnár György hangja. – Van olyan ország a világon, amelyben ilyen információk birtokában a hatóság kapásból házkutatást tart…”

Bodnár György szerint egy bank- és gazdasági szakember enyhe rángógörcsöt kapna, ha meglátná („Nekem erről is van kópiám!”), hogy a liga milyen célokra fordította a sportág reorganizációjára szánt hárommilliárdegyszázmilliós összegből még megmaradó forintroncsokat: „Angliában hallottam először azt, hogy Magyarországon a futballban azért nincs pénz az asztal alatt, mert már ellopták az asztalt is. Talán nálunk valóban ez a gond.”

A szegényházi magyar futballban luxus van, és Bodnár György szerint az is csúnya dolog volt, hogy Kisteleki István – miközben az MLSZ-t azért támadta, mert a vezetői elegáns kocsikon furikáztak – a liga üres kasszájából ígért négy-ötmillió forintot és autót a megyei szövetségeknek.

E csúf történet végére csak egyetlen kérdés kívánkozik: itt senki sem elég jó MLSZ-elnöknek?!

„Most nem kell ide MLSZ-elnök – replikázott Bodnár György. – Meg kell várni a választások végét, aztán olyan jelöltet állítani, aki nem olyan, mint mondjuk Kisteleki István, azaz nem támadható…”

Elgondolkodva a riposzton, nem lesz könnyű a többi jelölt helyzete, hiszen azokról, akiket a magyar futball szele megcsapott, biztosan van „kópia”…
A nyomtató pedig mindig kéznél van, a csatlakozóját csak be kell dugni a konnektorba. ---- A terveknek megfelelően tegnapra elkészült és véglegessé vált a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökére, elnökségi tagjaira, valamint a felügyelőbizottság tagjaira adott jelöltek listája. A szövetséget ideiglenesen irányító ad hoc bizottság hamarosan felveszi a kapcsolatot a kiszemeltekkel, és megkezdi az egyeztetést az érintettekkel: vállalják-e a jelölést és a megméretést a tisztújító közgyűlésen?

Eszerint MLSZ-elnökjelölt lehet Genzwein Ferenc, Kisteleki István, valamint – talán sokakat meglep – Pellady Péter is, aki az előző éra idején az MLSZ menedzsere volt, és aki Magyarországra csábította Lothar Matthäust.

Az elnökségitag-jelöltek: Balázs András, Baksa László, Bozsik Péter, Dunai Antal, Fa Sándor, Fekete Miklós, Ferencz Gábor, Genzwein Ferenc, Hamar László, Helmeczy László, Horváth Cs. Attila, Illés János, Jámbor János, Kormányos Gábor, Kovács Attila, Kovács Péter, Kutasi Róbert, Mezey György, Molnár Csaba, Molnár László, Nagy Ferenc, Nemes Ferenc, Orell Zsolt, Pál László, Pintér János, Puhl Sándor, Ragadics Ferenc, Rákóczy István, Sallói István, Scheer Sándor, Szieben László, Szima Gábor, Szöllősi György, Tarpai János, Tepszics Ignác. Felügyelőbizottsági tagjelöltek: Bárányos László, Héger József, Rózsavölgyi István. ---- Kisteleki István az MTI-hez eljuttatott közleményben reagált Bodnár György kritikáira: „Tiszteletben tartom mindenkinek a véleményét, adott alkalommal készséggel reagálok is rá, de jelenleg a labdarúgás jelentősebb kérdéseire kell összpontosítani. Közgyűlés előtt állunk, támogatókat kell szereznünk, nincs kapitány, Eb-pályázat készül, UEFA-kongresszus lesz Budapesten, lezajlott az Eb-sorsolás, időpontokat kell kijelölni, meg kell egyezni a televíziós közvetítések jogairól. Hangsúlyozom, valamennyi felvetés nagy jelentőségű, de a sorrendiséget be kell tartani.”

Bodnár György Horváth Cs. Attilát is bírálta, mondván, a lemondásával megbuktatta az előző vezetőséget, bár szeptember 29-én aláírásával szentesítette, hogy Lothar Matthäus maradjon a kapitány: „Megígérem, hogy kimaradok a Szaknévsorból, cserébe csak annyit kérek, hogy Bodnár György is maradjon ki a magyar labdarúgásból….” – reagált Horváth Cs. Attila.