Lehajtott fejjel nem megy

A kontinensviadal 16 csapata nagy reményekkel érkezett Svájcba, ahol január 26. és 29. között a négy városban (St. Gallen, Bázel, Sursee, Bern) megrendezett csoportküzdelmek megrostálták a mezőnyt. A magyar szurkolók bánatára Skaliczki László szövetségi kapitány olimpiai negyedik helyezett együttese – a házigazda Svájccal, a pofozógépnek használt Szlovákiával és a jobb sorsra érdemes Portugáliával együtt – már az első körben kiesett.

A magyarok Dánia ellen kezdtek, és gyenge támadójátékuk, valamint gyámoltalan hajrájuk miatt veszítettek (29–25). A szerbek elleni ütközetre óriási fogadkozások közepette készült a magyar együttes, amely a félidő közepéig remek játékkal háromgólos előnyt szerzett, majd leblokkolt, tíz perc alatt naggyá tette Sterbik Árpád kapust, valamint ziccerek és hetesek sokaságát hagyta ki. A következmény egyértelmű volt: Zsikica Miloszavljevics és társai átvették a vezetést, és sokkal jobban hajráztak, mint ellenfelük. Újra minősíthetetlen volt a magyarok átlövőjátéka, legfeljebb a szélsők, valamint Fazekas Nándor kapus teljesítményére lehetett kevesebb panasz.

Az ekkor már két vereséggel álló magyarok sorsát a Dánia–Izland (28–28) összecsapás pecsételte meg, az izlandiak pontszerzése a kiesést jelentette. Az Izland elleni győzelemnek (35–31) kézzelfogható jelentősége már nem volt, de a csapat egy-két tagja legalább felvillantott egy keveset az igazi tudásából. Az Eb-bukás első magyarázatai már elhangzottak, a kudarc okozta álmatlan éjszakákon is túl vannak a magyar játékosok és a vezetők.

Vass Sándor csapatvezető, a szövetség szakmai alelnöke még a sursee-i csarnokban megjegyezte: „A részletesebb szakmai elemzés csak ezután következik, de azt is tudatosítanunk kell az érintettekben, hogy lehajtott fejű, sápadt játékosokkal nem lehet felvenni a versenyt azokkal a vetélytársakkal, akik kicsattannak az önbizalomtól, üvöltve biztatják egymást, és tízgólos hátrányból is fel tudnak zárkózni.”

A magyarok ágán a megfiatalított orosz válogatott az öreg rókák vezérletével mindenkit legyűrt a berni D-csoportban. Vlagyimir Makszimov edző mégis zsörtölődött a norvégok (24–21) és különösen a horvátok (30–29) elleni meccs után, mert együttese túl sok hullámvölggyel jutott túl a találkozókon.

„A középdöntőt négy ponttal kezdjük, ez azért biztató, és szép folytatást ígér – enyhült meg a hétfői szünnapra az oroszok világhírű trénere. – A csapatot szoktam dicsérni is, de csak ha jól játszik. A horvátok elleni derbi kapcsán legfeljebb Koksarovot tudom kiemelni.”

A veszprémi Vlado Sola kapus, aki az évad végén hazatér az RK Zagrebbe, kicsit bővebben beszélt az olimpiai bajnok Horvátország vasárnapi vereségéről.
„Az oroszok ezúttal jobbak voltak, a játéknak nem volt olyan eleme, amelyben fel tudtuk venni velük a versenyt – mondta a 37 éves klaszszis. – A végén volt esélyünk a sikerre, de a játékunkban túl sok volt a bizonytalanság. Remélem, ennél sokkal jobban folytatjuk, s nem lesznek gondjaink a sérülésekkel.”

---- Csak a bázeli B-csoportból továbbjutóknak nem kellett hétfôn csomagolniuk, hiszen az I. középdöntô csoport (AB-ág) küzdelmeit keddtôl ebben a városban rendezik meg. A II. csoport (CD-ág) együttesei St. Gallenben csapnak össze. A csoportokban negyedik helyen végzô együttesek – köztük a magyar – hazatértek, a többiek pedig a hurcolkodás mellett pihentek, amennyit csak tudtak. Sursee (C-csoport) és Bern (D-csoport) már nem rendez több Eb-csatát, felsóhajthatnak az ottani szervezôk: túl vagyunk rajta! Az EHF vezetôinek gyorsértékelése szerint a két elköszönô település figyelmes, jó házigazda volt.

A legek gyûjtôi ezúttal is átböngészték az Eb-csapatok névsorát, a játékosok adatait, méreteit. A torna legmagasabbra nôtt kézilabdázója a 32 éves lengyel Maciej Steczniewski (211 centi). Az Eb-törpe címet a 29 éves dán Lars Rasmussen kapta, aki csupán 170 centi. A legsúlyosabb egyénisége a tornának a vajdasági Sterbik Árpád (115 kiló).

A svájciak többsége roppant higgadt és fegyelmezett. Nekik nem okoz gondot az sem, hogy a városokban az autók sebességét több utcában 20 kilométer/órára korlátozták. Ôk ezt a határt akkor sem lépik túl, ha nem méri ôket rendôr. Az egyik külföldi újságíró kötekedve megjegyezte: még a reggel futni járó svájciak is csökkentik a tempójukat a 20-as táblánál.

Micsoda beszéd!

FLORIAN KEHRMANN, a németek egyik legjobbja: – Kikaptunk ugyan a franciáktól, de a csoportküzdelmek negatív élménye mégsem ez volt nekem. Életem legrosszabb válogatottbeli játékát ugyanis a szlovákok ellen mutattam be. Ilyen többet nem fordulhat elô. Óriási a várakozás velünk szemben, hiszen Európa-bajnoki címvédôk vagyunk, ám a csoportból hozott egy pont kevésnek tûnik a kiugró folytatáshoz.

SLAVKO GOLUZA, a horvátok Veszprémet is megjárt olimpiai és világbajnok veteránja: – Hiába, az oroszok mindig oroszok maradnak... A továbbiakban csak a kiemelkedô védekezésünk vezethet bennünket újabb sikerekre.

OLAFUR STEFANSSON, az izlandiak, valamint a Ciudad Real motorja és gólfelelôse: – Sokan megszólítanak, de óvatos vagyok a válaszokkal. Mindig nagyon meg kell néznem, kinek mit mondok, mert nem tudom a barátságosnak tûnô idegen hátsó szándékát. A középdöntôre meggyógyul a szerbek ellen összeszedett bordasérülésem. Gyarapítani akarjuk pontjaink számát, ám minden mecscsünk pokoli nehéznek ígérkezik”. ---- A Nemzeti Sport gyorsértékelést készített a magyar játékosok Eb-teljesítményérôl, amelyet 1-tôl 10-ig osztályzott.

BUDAY DÁNIEL (5) jó irányítóhoz méltóan próbálta összefogni a csapatot, ám nem volt kellôen harcos, társait nem tudta magával ragadni.

CSÁSZÁR GÁBOR (3) a nagy tehetségek egyike, de Svájcban csak keveset volt a pályán, s akkor sem alkotott maradandót.

FAZEKAS NÁNDOR (7) a mérkôzések egyes szakaszaiban sérült bokával is bravúrosan védett, de nem mindig kapott kellô támogatást a védôfaltól.

GÁL GYULA (5) a szerbek ellen sérült lábbal is vállalta a játékot. Óriási lelkesedéssel küzdött, de társaira csak ritkán ragadt át az ô harci szelleme.

ILYÉS FERENC (3) teljesítményén meglátszott a lábsérülése miatti hosszabb kihagyás. Keveset vállalkozott, csalódást okozott.

IVÁNCSIK GERGÔ (4) védekezésben és támadásban egyaránt a jobb teljesítményt nyújtók közé tartozott, a helyzeteit jobban kihasználhatta volna.

IVÁNCSIK TAMÁS (4) bátran, önfeláldozóan küzdött, a helyzeteit igyekezett kihasználni. Ha több rutint szerez, még hasznosabb lehet a játéka.

HARSÁNYI GERGELY (–) kevés idôt töltött a pályán, alighanem többre lett volna képes, ha elegendô lehetôséghez jut.

JÓZSA MÁTÉ (3) igyekezetével nem volt gond, ám a nemzetközi mezônyben még rutint kell szereznie, hogy helyettesíthesse Gál Gyulát.

LALUSKA BALÁZS (3) többre lett volna képes, de ô – akárcsak a többi magyar átlövô – nem volt elég bátor és eredményes.

LENDVAY PÉTER (3) súlyos, lassan gyógyuló kézsérülése befolyásolta a teljesítményét, de ha már vállalta az Eb-t, többet illett volna produkálnia.

MIKLER ROLAND (–) nem jutott szerephez a fontos összecsapásokon.

NAGY LÁSZLÓ (3) önmaga is elismerte, hogy a válogatottban nem tudott vezéregyéniséggé válni. Csalódást keltett bátortalan és eredménytelen játéka.

SZENTE GÁBOR (–) ritkán jutott szerephez, rutinját nem érvényesíthette.

TÖRÔ SZABOLCS (3) amikor lehetôséget kapott a kapitánytól, egy-két látványos megoldásra futotta az erejébôl.

ZUBAI SZABOLCS (–) tehetségét csak az Izland elleni tét nélküli mérkôzésen mutathatta meg.