Ki a jobb? A Volán!

A csarnok bejárata előtt is sorok kígyóznak, ebben a szezonban nem először és vélhetően nem is utoljára. „Te, hogy sikerült odakint nyerni?” – kérdezi a Palkovics-mezes középkorú úr a rég nem látott haverjától (még a Kontinentális Kupa döntőjén találkoztak – hol van az már…), aki nem kevés elfogultsággal felettébb egyszerű magyarázattal szolgál: „Sokkal jobbak vagyunk.”
Ezúttal egy picivel is megelégednénk…

Az 5. percben ezzel a picivel előbb is járunk: egy szlovén kiállítás lejártakor Gröschl Tamás üti a korongot a kapu elé, ahol a leggyorsabban eszmélő Milos Palovcík piszkál bele. 1–0, ez épp elegendő volna a továbbjutáshoz, a fináléhoz, a végső katarzishoz. Ám hol van még a vége?!
Ráadásul kettős előnyben az Olimpija: a játékvezető keze a magasban, a zöld-fehér mezesek le is viszik a kapusukat, de hamar elvesztik a korongot. Mehet ki egy volános – no de ki? A játékvezetőnek már fogalma sincs, így a vonalbírójára bízza a döntést. Köszi – mondhatja Gebei Péter, aki a kispadhoz csúszik. Ifjabb Ocskay Gábor próbálja győzködni, hogy kit is ültessen le. Ki a legkisebb veszteség ilyenkor? Egy csatár, Gröschl menne le, ám végül Sille Tamásban egyeznek meg. Ôk tudják.

Szóval másfél perc riadalom, másfél perc hősies védekezés. Budai Krisztián mindent véd, Majoross Gergő a testi épségét kockáztatva áll a süvítő pakk útjába, hatalmas fájdalom és bicegés az eredménye. No és az előny őrzése! De a kapuvasnak is köszönet jár Gregor Slak bombáját követően. Akkor köszönjük.
Az eltékozolt lehetőség megzavarja a vendégeket, elcserélik magukat, jöhet a mi időnk. Jöhet? De mennyire! A brnói bíró ezúttal az Albának ad esélyt, kettős előnyben. Nézzük a leckét: adogatnak balról jobbra, jobbról balra, Tőkési Lajos a szélre passzol Csibi Józsefnek, ő azon nyomban a jó helyzetben lévő, árván magányoskodó Palovcík elé tálal, aki villámgyorsan a hosszú felsőbe emel. Így kell ezt, lám, kedves ljubljanai hokisok!
2–0, micsoda harmad!

És hogy kezdődik a következő, te jó ég?! Egy áthúzódó hátrány kivédekezése után a büntetőpadról beugró Kangyal Balázs kezd szólóba. Nem az ő műfaja, de egy próbát megér – gondolhatja a védő. Nem túl gyorsan, de mégis megállíthatatlanul tör előre, már csak a kapus van vele szemben. Klement Mohoric véd, de érkezik a kipattanóra Holéczy Roger, 3–0! Mi minden fér bele 43 másodpercbe! Ezután bele sem gondolunk, mennyi is van még hátra…
Gyorsak, agresszívek, jók a szlovének, ez nem vitás. Az öt az öt ellen is sokszor beszorítják az „ördögöket”, ám azok foggal-körömmel őrzik az előnyt. Ebben főleg Budai Krisztián jár az élen: elképesztő receptekkel kapkodja le a korongot, dobálja magát a kapuban, hiába játszik hat percen keresztül hátrányban a csapat, továbbra is nulla áll az Olimpija neve mellett a táblán. Nik Zupancic nem is bírja idegekkel, Budai bravúros védését követően kisgyerekként toporzékol a jégen.
Mit tesz egy magyar csapat, ha a jobbnak tartott (de nem jobb!) együttes ellen vezet? Kontrázik. Michal Stastny, Kovács Csaba és Gröschl is gólt lőhetne, de egyrészt Mohoric sem rossz kapus, másrészt az egyszer megdicsért kapuvas ezúttal hátráltató tényezőként lép fel. De sebaj, már csak húsz perc!
Ugye, sikerül?
Sikerülnie kell!

Még egy lapáttal rátesznek a szlovének, kőkemény a csata. Itt-ott egy-egy pofon is elcsattan, látszik, még nem adták fel. Nitja Sivic és Gregor Slak másfél perc alatt eredményes, szegény Budai 3000 szurkolóval egyetemben az órát nézi. Mit lát? 3–2, de még kilenc és fél perc. Jaj, de sok…
Vérszemet kapnak a zöldek, de nem ijednek meg a fehérváriak. Az elszántságból fakadó felesleges durvaságot, a jogos kiállítást góllal bünteti meg az Alba: Svasznek Bence tüzel, talpon a csarnok, meglesz. Már „csak” hat perc, meg kell lennie!
Csak el ne kiabáljuk… Martin Pirnac a semmiből talál egy gólt, amikor 57.26-ot mutat az óra. Ezt fél lábon is ki kell bírni!

Kibírják! A remekül játszó Michal Stastny még lő egy gólt az üres kapuba, de nem adják meg, azt mondják, időn túl volt. Persze kit érdekel? Döntős a Volán (első meccs szerdán Jesenicében)! Az újabb tea előtt Cortina minden ljubljanai hokissal kezet fog. Tényleg úriember. És nagyszerű edző. Élmény lehet neki ilyen hokisokat vezetni.

Jégszilánkok

Kangyal Balázs: – Rendkívül nehéz mérkőzésen vagyunk túl. Három nulla után okosabban kellett volna játszanunk, nagyon magunkra húztuk az Olimpiját, de szerencsére felálltunk.
Budai Krisztián: – Az első vereséget érő mérkőzés kijózanítólag hatott – csütörtökön és ma is csapatként küzdöttünk.
Ocskay Gábor: – Tudtuk, hogy nehéz meccs lesz, az első két harmadban jól játszottunk, a három nulla után túlságosan magabiztosak voltunk, ez majdnem megbosszulta magát, de szerencsére ütöttünk még egy gólt.

MESTERMÉRLEG

Pat Cortina, az Alba Volán-FeVita edzője:Ugyan nem játszottunk jól, de a döntő pillanatokban ki tudtuk használni a lehetőségeinket. Igazság szerint a három nullás vezetésünk nem volt valós, inkább a három kettő felelt meg a játék képének. Tudom, hogy a döntőben jobb teljesítményre lesz szükségünk, de most nagyon örülök annak, hogy a tervünket teljesítettük.

Andrej Brodnik, a Olimpija Ljubljana edzője:Elképzeléseinknek csak egy részét sikerült megvalósítanunk, sajnos, az emberelőnyös helyzetek kihasználásával igencsak hadilábon álltunk, a négy kapott gólból legalább kettő elkerülhető lett volna.