Játék Zava emlékére

Ahelyett, hogy lehajtanák a fejüket a Zavadszky Gábor emléke előtt adózó nézők, felnéznek a játékosra: a mennyezetről lelógó elektronikus szerkezet "Zava" emlékezetes mozdulatait mutatja.

Egy közelről bekotort, mégis csodálatos gól a skótok elleni olimpiai selejtezőn…

A Ferencváros Bajnokok Ligájában szereplő csapata: jobbról balra halad a kamera, Simon Tibor, Nyilas Elek, Zavadszky Gábor… Ma már szegény Simon Tibor és Zavadszky Gábor örök álmát alussza…

Aztán az a gól az Olympiakosz elleni UEFA-kupa-mérkőzésen, azt is visszasírjuk… A párharcra a Petneházy Lovasklubban készült fel a Fradi, az egyik televíziós társaság éppen "Zavával" vett fel interjút. Jobban mondva: csak próbált felvenni interjút, mivel a játékostársak mindent megtettek, hogy a beszélgetés össznépi nevetésbe torkolljon. Több leállással és néhány vágással azért sikerült, így hallható az a mondat, amely szerint "…persze, jó lenne gólt lőni az Olympiakosznak…"
A következő kép már Dunaújvárosban készült. Ott, ahol Zavadszky Gábor olyan gárdának volt a tagja, amely 2000-ben bajnoki címet ünnepelhetett. Azóta évente legalább egyszer találkoznak a csapat tagjai, az idényrandevú január 7-ére volt meghirdetve. Azt tudták Egervári Sándorék, hogy az együttes 7-esére ezúttal nem számíthatnak, hiszen a ciprusi bajnokság nem szünetelhet a dunaferres disznóvágás miatt, de Gábor azt ígérte, jövőre mindenképp ott lesz…

Fájdalom, nem lesz, nem lehet ott. A borzalmas tragédiáról 7-én kora reggel értesülő régi társak most a "Zava" feliratú dresszben gyászolják őt. Illetve: mosolyogva futballoznak, mert – állítják egybehangzóan – örökké vidám barátjukra így tudnak méltóképpen emlékezni.

Még mindig pereg a film. Az újabb állomás: Zavadszky Gábor kék-fehér mezben a Celtic ellen az MTK-pálya büféjében, telefonnal a kezében… Utoljára (te jó ég, utoljára…) a Hungária körúton futballozott idehaza, karácsony előtt az MTK házi bajnokságán vett részt. A viadal végén "Zava" – már megint… – azt ígérte, hogy jövőre is jön… Most többek között egyik legjobb barátja, Illés Béla focizik érte.

Az utolsó kép: Zavadszky Gábor 1974–2006.

A szívszorító időutazás után körbenéz az ember. "Isten veled, Zava!" – üzeni az egyik transzparens, "Nem felejtünk el!" – szól a másik, "Zava! A XVII. kerület búcsúzik tőled" – így a harmadik. Zöld-fehér, kék-fehér, piros-fehér sálas férfiak hullajtanak könnyeket. Az édesapában, Zavadszky Jánosban hihetetlen erő lakozik. Mindenkihez van egy kedves szava. Belülről irtózatosan marja a lelkét a fia tragédiája, de ezt nem mutatja, nem mutathatja, hiszen itt van a két unoka, Roland és Norbert…

A hétéves fiúk 7-es Zavadszky-mezben futkosnak fel és alá, az élet apró örömeit élvezve majszolják a sós perecet, együtt játszanak az unokatestvérekkel, a Lipcsei gyerekekkel, Szűcs Lajos és ifjabb Albert Flórián fiával. A játéknak akkor szakad vége, mikor Hrutka János szól nekik, hogy "Gyertek csak…" Édesapjuk legjobb barátja átkarolja a kicsiket, úgy sétál be velük a pálya közepére. Roland és Norbert végzi el az MTK–"Zava Barátai" találkozó kezdő rúgását. Négyezren tapsolnak, aki nem tapsol, az a szemét törölgeti. A gyerekek leszaladnak a pályáról, játszanak tovább. Édesapjuk büszke lehetne rájuk.

Vége… A négy csapat felsorakozik az eredményhirdetéshez, átadják a díjakat, majd Balázs Fecó hangja csendül fel. Az egész csarnok feláll, a labdarúgók egymást átkarolva hallgatják a dalt: "Maradj velem…"

Ezt már szinte lehetetlen leírni.

Azt azért jó látni, hogy az ikrek mosolyognak. Talán mert tudják, édesapjuk mindig velük marad.

Selejtező
Ferencváros–Dunaferr 2–2 (1–1)
Büntetőkkel: 3–2
Gólszerző: Lipcsei, Jovánczai, ill. Lengyel, Jäkl

MTK–Zava Barátai 4–0 (1–0)
Gólszerző: Lambulics, Czvitkovics, Illés, Balogh B.

A 3. helyért
Zava Barátai–Dunaferr 6–5 (2–2)
Gólszerző: Vincze O. (4), Nyilas, Bubcsó, ill. Rósa H. (2), Éger, Cseke, Zováth

Döntő
MTK–Ferencváros 4–2 (1–2)
Gólszerző: Kanta J. (3), Czvitkovics, ill. Leandro, Jovánczai

A torna gólkirálya: Vincze Ottó (Zava Barátai) 4 góllal.

A legjobb játékos: Kanta József (MTK)

A gólkirályi címért járó 150 ezer forintot, illetve a torna legjobb játékosának járó 100 ezer forintot a két játékos Zavadszky Gábor családjának ajánlotta fel. ---- Edzők, játékostársak, előadóművészek, szurkolók – mind-mind elbúcsúztak Zavadszky Gábortól. Ki úgy, hogy taktikai utasításokat adott, ki úgy, hogy gólokat lőtt, ki úgy, hogy nagyokat védett, ki úgy, hogy elénekelt egy dalt, ki úgy, hogy lelkesen szurkolt. Lehetetlenség lett volna minden fontos embert megszólaltatni a vasárnapi emlékgálán – de egy kis csokrot összeállítottunk azon részvevők mondataiból, akik jelenlétükkel, illetve a szereplésükkel emlékeztek – hogy aztán könnyek tengerében csendüljön fel Balázs Fecó gyönyörű dala a "Maradj velem!".


Hrutka János, Zavadszky Gábor legjobb barátja, az emlékgála megálmodója: – Szeretném megköszönni annak a sok nézőnek, aki kilátogatott a sportarénába, hogy így emlékeztek Gáborra. Az, hogy ennyien összegyűltünk, nem annak szólt, hogy milyen jó játékos volt a barátom, hanem annak, hogy milyen nagyszerű ember.

Egervári Sándor, a Dunaferr és az MTK korábbi edzője: – Elrohanunk egymás mellett, hajszolunk napi sikereket, így aztán ilyenkor jön rá az ember, mi az, ami igazán fontos az életben. Futballedzőként talán az a legnagyobb siker, ha egy csapat tagjai öt, tíz vagy húsz év múlva is összejárnak, tudnak örülni egymásnak. Amikor annak a bizonyos újvárosi bajnokcsapatnak több tagját is láttam keservesen zokogni Zavadszky Gábor halálhíre hallatán, akkor jöttem rá, ezeknek a fiúknak milyen mélyek az érzései, mennyire szeretik egymást.

Novák Dezső, a BL-ben is szerepelt FTC korábbi edzője: – Számomra a mai napig felfoghatatlan, hogy múlt időben beszélünk "Zaváról". Három évig voltam az edzője, s bár ő akkor még nagyon fiatal volt, sokszor betettem a csapatba. Tehetséges és szorgalmas, fegyelmezett fiú volt. Egyszer Újpesten vezettünk egy nullára, és Gábor nagy lelkesedésében hátraszaladt segíteni a védőknek, hogy tartsuk az előnyt, ám a kezére pattant a labda, és a büntetővel egyenlített az Újpest. Emlékszem, napokig vigasztaltuk, mondván, nem ő tehet arról, hogy nem nyertük meg a mérkőzést. Annyira lelkiismeretes volt, hogy nehezen tette túl magát ezen a szerencsétlen eseten. Pedig senki sem haragudott rá, senki sem hibáztatta. Talán azért ez jut eszembe róla, mert ez az eset akkor is azt mutatta, ez a fiú mindenre képes a csapat sikeréért.

Halmai Gábor, az MTK volt játékosa: – Sajnos, fájos térddel nehéz volt futballozni. Zavadszky Gábor emléke előtt tisztelegve az volt a legkevesebb, hogy pályára léptem. Mindig arra gondolok, hogy ha valaki a felkészülési időszak közben bepillantana a gyúró szobájába, mindennap találkozna olyan sérüléssel, amely végül Gábor halálát okozhatta. Hátborzongató érzés ez… Élni kell az életünket, nem tudhatjuk, menynyi időt szán nekünk a sors…
Hajdu Attila, az FTC és az MTK korábbi kapusa: – A Fradiban és az MTK-ban is együtt ünnepeltünk bajnoki címet, és a pályán kívül is kitűnő kapcsolatban voltunk. Amikor az MTK-ban játszottunk, akkor mi négyen – Zavadszky Gábor, Győri János, Mónos Tamás, meg én – minden héten elmentünk vacsorázni. Hárman maradtunk… Nem tudok mit mondani. Én még nem tartok ott, hogy felfogjam, mi is történt…

Nyilas Elek, az FTC egykori játékosa: – Jó újra itt lenni a régi társak között, hallgatni a zrikákat, ahogy ifjabb Albert Flórián azt mondja, ő szégyellte magát az én mozgásom láttán. Szóval, jó itt lenni, csak hát ennek a mostani összejövetelnek az apropója felfoghatatlan számomra. Hallottam, olvastam, mindenki úgy emlékezett meg "Zaváról", hogy örökké vidám, mosolygós fiú volt. És róla tényleg nem az udvariasság miatt beszélnek így azok, akik ismerték, mert valóban rendkívül életvidám srác volt…

Telek András, aki az FTC-ben szerepelt: – Negyedikes voltam a rákoskeresztúri Fürst Sándor Gimnáziumban, amikor szóltak nekem, az elsősök között van egy srác a Fradi serdülőből. Felkerestem a "kicsiket", bementem az elsősök közé és megtaláltam az ifjú játékost. Zavadszky Gábor mosolygott a padban – és amikor néhány évvel később belépett a felnőttcsapat öltözőjébe, már régi ismerősként üdvözölhettem. Akárcsak a többiek, én is mindig a mosolygó arcát látom magam előtt…
Szűcs Mihály, az FTC korábbi játékosa: – Rengetegszer találkoztunk pályán kívül is. Ezen az eseményen fellépett Balázs Fecó. Nos, annak idején mi, Fradi-játékosok, családostól elutaztunk Sitkére, ahol az énekes koncertezett. Ha már itt tartunk: Simon Tibor is jött velünk. És, ugye, ő sincs már közöttünk.

Balázs Fecó énekes: – Nagyon jó kapcsolatban voltam a Fradi 1995-ös, Bajnokok Ligájában szereplő csapatának tagjaival. Zavadszky Gábort nem azért kedveltem, mert szerette a zenémet és eljött a koncertjeimre, hanem azért, mert az is kiderült számomra, mennyire kedveli a minőségi muzsikát. Nagyon sokat beszélgettünk például a dzsesszről. "Zava" azt is szerette. Nagyon szerettem vele beszélgetni. ---- Ez a nap nem Lothar Matthäusról szólt, ezúttal ő is csupán egyike volt azoknak a játékosoknak, akik futballal búcsúztak el Zavadszky Gábortól. A korábbi szövetségi kapitány a "Zava Barátai" elnevezésű csapatban játszott. A magyar szurkolók pedig ezúttal is demonstrálták, hogy habár Lothar Matthäus már a brazil Atlético Paranaense vezetőedzője, ők kitartanak mellette és szeretik a német világsztárt. A német edző az emlékmérkőzésre érkezett Budapestre, hogy ő is játékkal búcsúzzon Zavadszky Gábortól, és hogy őmaga is elköszönjön a magyar drukkerektől.

– Mit szól hozzá, hogy a bevonuláskor ön kapta az egyik legnagyobb tapsot?
– Ez a vasárnap délután is meggyőzött arról, hogy a szurkolók szeretnek, hiszen kiálltak mellettem. Ők egyáltalán nem bánták volna, ha a jövőben is én irányítom a magyar válogatottat – mondta Lothar Matthäus. – Ez a torna azonban nem rólam szólt, a drukkerek nem azért jöttek ki az arénába, hogy engem lássanak, hanem azért, hogy méltóképpen búcsúzzanak el egy nagyszerű sportembertől.

– Ön ismerte Zavadszky Gábort?
– Remek futballista volt, három magyar élcsapatban is játszott, és mindhárommal bajnok lett. Azt hiszem, ez mindent elmond a pályafutásáról. Keveseknek adatik meg ez a siker, ő viszont szerencsére megélhette ezt. Egyébként többször is láttam futballozni, és tudom, mindig a végsőkig küzdött a győzelemért. Néhány alkalommal egy-egy mérkőzés után beszélgettem is vele, természetesen a futballról. Szimpatikus, szerény fiút ismertem meg, fájó, hogy egy ilyen fiatal sportembertől kellett ezúttal búcsúznunk.

– Igaz, hogy a család meghívására játszott a "Zava Barátai" elnevezésű csapatban?
– Igen, és ezúton is szeretnék még egyszer őszinte részvétet nyilvánítani a családnak, és megköszönni nekik, valamint Gábor legjobb barátjának, Hrutka Jánosnak, hogy gondoltak rám a csapat összeállításakor. Örülök, hogy pályára léphettem ezen az emléktornán, habár bevallom, ilyen eseményen nehéz élvezni a futballt. ---- Elmondhatatlanul fájdalmas pillanatokat éltek át Zavadszky Gábor családtagjai január 6-án. Késő este megcsörrent a telefon, és az Apollon Limassolban játszó magyar légiós egyik csapattársa közölte a szörnyű hírt Zavadszky Gábor feleségével, Mónikával: "Zava" meghalt. A 31 esztendős labdarúgónak két ikerfia volt, Norbert és Roland, vasárnap értük is játszottak azon a jótékonysági focigálán, amelyet a jó barát Hrutka János szervezett meg. Alább egy kegyetlen krónikát olvashatnak.

Január 4.
Zavadszky Gábor ciprusi csapata, az Apollon Limassol kupameccsen 5–2-re verte meg az APEP együttesét. A magyar légiós a mérkőzésen izomszakadást szenvedett, és kórházba szállították, ám a kivizsgálás után még aznap hazaengedték.

Január 6.
Délután visszament a kórházba Zavadszky Gábor, ahol MRI-vizsgálat várt rá, majd újra hazament. A kora esti órákban többen is próbálták telefonon utolérni, de hiába. Az éjszakai órákban ciprusi otthonában holtan találták az Apollon Limassol 31 esztendős, 4-szeres magyar válogatott játékosát, Zavadszky Gábort.

Január 7.
Ciprusra utazott az elhunyt futballista özvegye és legjobb barátja, Hrutka János. Zavadszky Gábor halálának okáról biztosat ekkor még nem lehetett tudni, bár egyesek szerint tüdőembólia oltotta ki a játékos életét. Felröppentek olyan híresztelések, hogy talán mulasztást követtek el a helyi orvosok, mivel a kezelése során nem adtak véralvadásgátlót a játékosnak.

Január 8.
Kiderült, hogy 11-én hozzák haza a Ferencváros, a Dunaferr és az MTK egykori játékosának holttestét. Elvégezték a boncolást is, de a ciprusi orvosok még nem készítették el a hivatalos indoklást a halállal kapcsolatban.

Január 9.
A vizsgálatok szerint Zavadszky Gábor halálát az egyszerre fellépő infarktus és tüdőembólia okozta. Budapesten a Hidegkuti Nándor Stadionban kétezren emlékeztek az elhunytra. Az MTK és a Ferencváros labdarúgói virágokat helyeztek el az emlékhely előtt, és gyertyát gyújtottak. Ezután az emberek elgyalogoltak az Üllői útra is, ahol folytatódott az emlékezés.

Január 10.
Eldőlt, hogy január 18-án, a Kozma utcai Új köztemetőben temetik el Zavadszky Gábort.

Január 11.
A hajnali órákban Limassolból Budapestre szállították Zavadszky Gábor földi maradványait.

Január 12.
Sepp Blatter, a FIFA elnöke, valamint Lennart Johansson UEFA-elnök is együttérzését fejezte ki a család hozzátartozóinak Zavadszky Gábor halála miatt. Hrutka János elkezdte szervezi az elhunyt családjának megsegítésére rendezendő emléktornát.

Január 14.
A ciprusi rendőrség nyomozásba kezdett, hogy kiderüljön, ki tehető felelőssé a futballista haláláért. A helyi hatóság emberei az ilyenkor szokásos ügymenetnek megfelelően kihallgatták az Apollon Limassol csapatorvosát és Zavadszky Gábor ciprusi barátját is.

Január 18.
Eltemették Zavadszky Gábort. Több ezren kísérték utolsó útjára az egykori futballistát, akinek a temetésén beszédet mondott Dunai Antal, az 1996-os olimpiai válogatott edzője, Füzi Ákos, korábbi csapattársa, valamint a jó barát, Hrutka János.

Január 22.
Cipruson továbbra sem történt előrelépés a játékos halálának körülményeit tisztázandó nyomozásban. Itthon megrendezték a Budapest Papp László Sportarénában a Zavadszky Gábor-emléktornát.