Ha Nottingham, akkor vereség

Conway az első menettől kezdve a szigetországi bokszolókra jellemző elszántsággal kezdte meg a csatát, miközben magyar riválisa a vártnál sokkal kevesebb ütéssel próbált operálni. Kótai a harmadik felvonásban földre is került, bár a rászámolást a magyar tábor vitatta, mondván, inkább lökéstől, mint ütéstől következett be a padlózás. Ugyanakkor, a végeredményt látva, ez édes mindegy, hiszen legfeljebb egy ponttal kisebb lenne a különbség a két ökölvívó között…
Az elúszott első menetek után Kótai túlzott akarása görcsösségbe csapott át, ami már csak akkor oldódott fel, amikor kiütésen kívül semmi sem húzta volna ki a kátyúból világbajnokunk szekerét. Az utolsó egy-két menet inkább a magyaré volt, de ez a korábban nagypehelysúlyban (jó tíz kilóval lejjebb…) vitézkedő Conway ellen kevés volt… (Az angolról egyébként nem árt tudni, kevésen múlt, hogy 2004 februárjában megütközzön Nagy Jánossal, végül azonban Kirkor Kirkorov kapott verést a magyartól Tapolcán.)

"Misi túlságosan kötött és fáradt volt – mondta a mérkőzés után Veres László edző-menedzser. – Mindenkit megviselt a kudarc, de ameddig élünk, remélünk, nem temetjük magunkat. Misinek nagyon nagy pihenőre van szüksége, nekünk, a menedzsmentnek pedig át kell értékelnünk a helyzetet. Túl sok az edzés, a mérkőzés, valamin változtatni kell. A vereség leginkább a mi hibánk, nem Misié."

Nagy kérdés, mi lesz a Kótai birtokában lévő IBO-övvel. A négy nagy szervezetnél ilyen vereség után bizonyosan megfosztanák titulusától a bokszolót, ugyanakkor a kisebbeknél sorsdöntő lehet, hogy nem tizenkét, hanem csak tíz menetre tervezték az ütközetet. Márpedig ez nem minősül címmérkőzésnek, így akár az IBO belátásán is múlhat az öv sorsa.

Más kérdés, hogy aligha ez most a legfontosabb. Sokkal inkább az, milyen újabb fordulatot vesz Kótai Mihály karrierje. Felfelé biztosan van út – azért ez eléggé mélypont –, a kérdés csak az, mi az ára, és hajlandó-e ezt valaki maradéktalanul "kifizetni".