És a kapitány megint dühbe jött

Nem zárható ki, hogy az üzletember tájékozottabb volt a magyar válogatottat illetően egy-két görög újságírónál: akadt olyan orgánum, amely szerdán úgy jelent meg, hogy a vendégek tervezett kezdőcsapatában feltüntette a hétfőn megsérülő, Athénba el sem utazó Stark Pétert, míg Hajnal Tamást középső védőnek jelölte. Igaz, utóbbi kapcsán nem sokat tévedett: a tizedik válogatottsága alkalmából védekező középpályásként jutott szóhoz a Gera Zoltán távollétében eddig irányítóként foglalkoztatott játékos. Lothar Matthäus tudniillik a tavaly júniusban a németek elleni összecsapáson bevált (de még mennyire: 2–0-ra nyert a magyar csapat) 4–2–3–1-es felállás mellett tette le voksát, honfitársa, Otto Rehhagel pedig semmilyen meglepetéssel sem rukkolt ki, megmaradt a nála megszokott 4–4–2-es hadrendnél.

Bár a futballt alapvetően lábbal játsszák, a kezdő tizenegyében hét Európa-bajnokot felvonultató házigazda eleinte fejjel veszélyeztetett, két ízben is csak a szerencse mentette meg a magyar együttest a góltól. Különösen a jobb oldalt szinte egyedül bejátszó, gyorsasága és cselezőtudománya révén – a mieink számára – tarthatatlan Szteliosz Jannakopulosz miatt volt állandó "riadókészültség" a magyar kapu előtt, és a Bolton légiósa megannyi jó passz után a 31. percben a befejezést is magára vállalta (nesze neked, 0–0!). Bodnár László érezhette, hogy nagyot hibázott a görögök vezető gólja előtt, mert hat perccel később előrenyomult, és hatalmas erejű, léc alá tartó lövésénél a George Clooney külsejű Antoniosz Nikopolidisznak hatalmasat kellett alakítania, hogy a szünetre ne 1–1-gyel forduljanak a felek. A döntetlenre még így is volt esély, hiszen a hátralévő időszakban két óriási lehetőség is adódott a találkozót "félórás" késéssel kezdő magyarok előtt – ám a lehetőség maradt.

A második játékrészre tulajdonképpen kár is szót vesztegetni – legalábbis, ami a futballszakmát illeti. Mindvégig érezni lehetett, hogy ez barátságos meccs, a görögök támadgattak, a magyarok védekeztek, a szakvezetők sokat cseréltek, a lelátón ülők pedig ásítoztak (és nem azért, mert Athénban 23 óra is elmúlt már, amikor véget ért a találkozó). A 77. perctől fogva viszont fütyültek a nézők, hiszen a jelek szerint a félidő utolsó negyed órájában kapcsoló magyar válogatott teljesen váratlanul egyenlített. Tudatos, megkomponált futballról nem beszélhettünk, ahogy esik, úgy puffan alapon zakatolt a játék, és az egyébként tökéletesen szürke futball már csak Torghelle Sándor piros lapja színesítette.

A támadó fegyelmezetlensége pedig azért is volt fájó, mert a görögök a végén – már a meccs hoszszabbításában – csak kipaszszolták a védelmet, s szerezték meg a győztes gólt. Ha az öltözőfolyosói híreknek hinni lehetett: Lothar Matthäus a lefújás után dühöngött az öltözőben, s keményen lehordta a játékosokat. ---- 11. perc: Jannakopulosz végezhette el a hazaiak szabadrúgását a jobb oldalról, néhány lépésre a szögletzászlótól: jobbal élesen középre csavart, az ötösön Böőr mögött érkezett Ancasz, de a kapu fölé fejelte a labdát.

21. perc: Baszinasz bal oldali szögletrúgása után Gyepesről lepattant a labda, éppen a kaputól hat méterre helyezkedő Ancasz elé, ő azonnal lőtt, Király vetődött, de esélye sem volt a védésre a közeli lövésnél, ám a jobb oldali kapufába kapaszkodó Hajnal a gólvonal előtt állva szögletre fejelte a labdát.

23. perc: Hajnal bal oldali szöglete után a tömeg felett elszálló labda a meglepett kirjakosz fejére, onnan csaknem a bal felső sarokba pattant, de végül centikkel elkerülte a kaput.

31. perc: A jobbról keresztbe ívelt labdára Bodnár indult, de a kedvezőtlenebb helyzetből startoló Szalpingidisz megzavarta, sőt mielőtt a magyar védő felszabadított volna, el is vitte előle a labdát. Szalpingidisz kilépett a balösszekötő helyén, Éger keresztezett, a görög jobb külsővel laposan középre adott, érkezett Jannakopulosz, aki Balogot megelőzve, hat méterről, elcsúszva jobbal egyből lőtt – a labda Király feje mellett a kapu közepébe vágódott.
1–0

37. perc: Rósa Dénes futott el a bal oldalon, ballal középre ívelt, érkezett hátulról nagy lendülettel Bodnár, 18 méterről jobbal, futtából, nagy erővel egyből lőtt, Nikopolidisz a kapu fölé segítette a léc alá tartó bombát.

38. perc: Halmosi bal oldali szöglete után Balog válláról a jobb felső sarok felé hullott a labda, Jannakopulosz azonban a gólvonalról kifejelte.

41. perc: Hajnal indítása után Kirjakosz elvétette a labdát, így Torghelle egyedül roboghatott a kapu felé. Illetve… Robogásról szó sem volt, amíg ugyanis a csatár a kapu felé döcögött, és megszelídítette a labdát, Fisszasz beérte, és becsúszva szerelt.

66. perc: Baszinasz végezhette el a hazaiak szabadrúgását a kaputól 26 méterre: jobbal elcsavarta a labdát a sorfal felett, Király a kapu jobb oldala előtt meg akarta fogni, de kiperdült a kezéből – szerencsére szögletre.

77. perc: A balösszekötő helyéről indulva Hajnal egy jó csellel átjátszotta Ancaszt, amikor a görög védő a 16-oson belül buktatta. 11-es! Kenesei végezte el a büntetőrúgást, jobbal nagy erővel a kapu jobb oldalát célozta meg, Kocolisz is arra vetődött, bele is ért a labdába, amely felperdült, majd a lécről a gólvonal mögé pattant.
1–1

83. perc: Torghelle csapott össze Fisszasszal, a felpattanó labdát kézzel vitte tovább, ezért sárga lapot kapott, de ebből már volt neki egy – így kiállították.

88. perc: Jannakopulosz bal oldali szöglete után Fisszasz öt méterről, a jobb oldalról fejelt, a labda a lécről pattant le, éppen a bal oldalon, a gólvonaltól három méterre álló Kacuranisz elé pattant, aki egyből lőtt – nem a kapu felé, hanem keresztbe, Korsós így felszabadíthatott.

91. perc: Baszinasz passzolta előre a labdát, Liberopulosz középről a jobbösszekötő helyén kilépő Kafesz elé perdített, úgy tűnt, Éger odaér, de a védő nem tudott felszabadítani, Kafesz pedig hét méterről egyből, jobbal Király lábai között a kapu közepébe lőtte a labdát.
2–1

Bizonyítvány

A görögök kapujában Antoniosz Nikopolidisznek egy óriási bravúrja akadt, cseréje, Stefanosz Kocolisz majdnem tizenegyes hárításával kezdte válogatottbeli karrierjét. A védelem egy kivételtől eltekintve jól állt a lábán, azonban az az egy kivétel éppen a magyar büntetőhöz vezetett. A középpályássor és a mezőny legjobbja Szteliosz Jannakopulosz volt, aki csak a mérkőzés végére vett vissza az addig szédítő tempójából. A magyar válogatottban Király Gábor többször is bizonytalannak tűnt. A védelemben Bodnár László nagyot hibázott az első görög gól előtt, ebből a sorból talán csak Gyepes Gábor nyújtott az átlagnál jobb teljesítményt. Ami a többieket illeti, Rósa Dénes a tőle megszokott robotolással tűnt ki, Torghelle Sándor viszont azzal, hogy megint feleslegesen állíttatta ki magát. ---- Athén – mint minden futballmérkőzés előtt – meccslázban égett… Illetve, ez a város amúgy is lüktet, itt egy percmegállás sincsen. A görög– magyar találkozó előtt mi is körülnéztünk, és megtudtuk – például –, hogy Otto Rehhagel imádja Athén kávézóit.

Megvan a varázsa annak, hogy az ember sétál a Panepisztimiou sugárúton, a sarki pizzéria, illetve ír kávézó között bepillant jobbra, a Peszazoglou utcába, melynek végén ott tornyosul az Akropolisz. Athénban ugyanis úgy keveredik a múlt és a jelen, mint a város legmagasabb pontján található, napjainkban is renoválásra szoruló zarándokhelyen a malter, a látogató még az útjába kerülő kavicsba sem mer belerúgni, mert a végén még kiderül, hogy az Zeusz templomának egy elveszett darabja. Különben pedig felettébb veszélyes a földön heverő tárgyakkal szemezni: az autósok úgy hajtanak, mintha Fernando Alonso lenne a nyomukban, a távoli vendégnek úgy tűnik, az indexlámpáról például azt hiszik, hogy csupán a gépjármű díszítő eleme. Persze a gyalogosok sem mennek át a szomszédba egy kis kockázatért: csak az nem kel át a piroson, akinek gipszben van a lába. S ha ez nem volna elég: miközben a turista testcselekkel kénytelen menteni testi épségét, azon töpreng, a motorkerékpárosok vagy a kóbor kutyák képezik-e a nagyobb akadályt. Ha mindenáron végeredményt akarunk hirdetni e témakörben, akkor az Eb-első hazájában alighanem a gazdátlan eb a leggyakoribb látvány.

Lothar Matthäus csak dísz volt az újságban

Na, az sem kutya, amit az egyik görög zsurnaliszta művelt. Mint szerdai számunkban beszámoltunk róla, a barátságos mérkőzésre Athénba érkező magyar válogatottat egyetlen helyi újságíró fogadta a fővárostól 45 kilométerre felhúzott repülőtéren. Nos, a kolléga címlapsztorit csinált – magából. A meccs napján megjelenő Sport Day nyitó oldalán tudniillik a Lothar Matthäust – egy kattintás erejéig – átölelő Nikosz barátunk virít. Jóval beljebb, a 25. oldalon ugyanez a kép köszön vissza, csak felnagyítva, amellett pedig Torghelle Sándor balján mosolyog főhősünk. Legalulra azért befért egy picinyke fotó a keddi edzését végző görög együttes Európa-bajnok védőjéről, Jorgosz Szeitaridiszről…
Az egykoron Görögország trónján ülő Ottó király után szimplán Ottó királyként is emlegetett Otto Rehhagelnek természetesen külön cikk dukál. Fájdalom, a görög ábécé teljes ismeretének hiányában nem futotta az anyag elolvasására, ám annyi félszavakból is érthetővé vált, hogy a német mellett tiszteletbeli görög állampolgársággal büszkélkedő szakvezető nem tett említést Hrutka Jánosról. Holott tehetett volna, hiszen a magyar csapat menedzsere nyolc éve még védőjátékos volt Kaiserslauternben. De beszéljen helyette "Rudi":
"Mostanában többen is kérdezték tőlem, milyen szívvel gondolok vissza Otto Rehhagelre – merengett el Hrutka János. – Ha mondjuk 1999-ben érdeklődtek volna, lehet, hogy azt felelem: rossz szívvel, mivel elégedetlen voltam a játéklehetőséggel, amit tőle kaptam. Ma már viszont azt mondom, abszolút pozitív emlékeim vannak vele kapcsolatban, sőt pályafutásom legnagyobb sikereit neki köszönhetem. Az általa irányított csapat tagjaként bajnoki címet ünnepelhettem, szerepelhettem BL-negyeddöntőben, és ami számomra a legfontosabb: 'Lauternből lettem válogatott. Szóval készültem arra, hogy megszorítsam a kezét…"

A görög kapitány koffeinguru lett

Egyébként kész csoda, hogy a Rehhagel–Hrutka csúcstalálkozóra nem valamelyik athéni kávézóban került sor. A szakvezetőt tudniillik "lánckávésként" jellemzik ismerősei, hiszen az egyik koffeintartalmú italt nyomja be a másik után. Hírlik, a kontinens nagy városait nem a múzeumok, a kastélyok vagy éppen a katedrálisok alapján azonosítja, hanem annak alapján, hol kapható a legfinomabb kávé. Amikor magyar hátvédje egyszer azt tudakolta tőle, járt-e Budapesten, rávágta: "Hogyne, tudok is egy kellemes kávézót a Blaha Lujza térnél…"

Egy fogadás keretében Brazília teljes kávébabkészletét rátehetnék arra, hogy a 67 éves mester a focitörténelem tizennegyedik görög–magyar összecsapása előtt is felhörpintett egy csészével (vagy kettővel…). Igaz, ezúttal ezt nem a törzshelyén tette, hanem az Olympiakosz pireuszi otthonában. A két esztendeje átadott, egyszerű, de nagyszerű stadion amúgy több ponton is kapcsolódik a múlthoz. Részint, mert az 1821-ben, a törökök ellen fellázadó forradalmárokat tábornokként vezető Georgiosz Karaiszkakisz nevét viseli, részint mert a létesítménnyel szemközti téren felállított emlékműnél mindenki fejet hajthat a görög labdarúgás legnagyobb tragédiájának áldozatai előtt.

Tragikus emlék egy futballmeccsről

Aki csak egy kicsit is szereti errefelé a futballt, fejből fújja a dátumot: 1981. február 8-a. Aznap az Olympiakosz az AEK Athént látta vendégül, és a lefújásig minden olyan szépnek tűnt. A házigazdák 6–0-ra verték meg városi ellenlábasukat, s a diadalon felbuzdulva szurkolók ezrei akartak a főbejárat közelébe jutni, hogy együtt ünnepelhessenek a győzőkkel. Azonban a csupán résnyire nyitott 7-es kapunál annyira feltorlódtak az emberek, hogy egy idő után se előre, se hátra nem lehetett menni. Az így kialakuló tömeghisztériában többtucatnyian sérültek meg, és ami még ennél is fájdalmasabb: huszonegy fanatikusnak az volt az utolsó meccse.
Beszéltem erről egy Olympiakosz-drukkerrel, ő előbb keresztet vetett, majd azt mondta: "Legalább szép haláluk volt…"