Főzőcske, de okosan

Bogár János évek óta öngyilkos iramban kezd. A hatszoros bajnok ezúttal is az első méterektől óriási tempót diktált. Úgy döntött, hogy a bécsi Ernst Happel Stadionnál lévő rajttól megpróbál mindenkit leszakítani. Nos, Bogár nagy árat fizetett ezért a taktikáért: fél táv előtt ugyan volt már tízperces előnye is a legnagyobb vetélytársakkal szemben, ám Vozár Attila és Jaroslaw Janicki kivárt. Legalább ilyen izgalmas volt látni a hátrébb haladók küzdelmét is. Hiszen ezen a versenyen mindenki győztes, aki odaér a budapesti célba. Volt, aki az erősebb kezdésre szavazott, mondván, nem árt egy kis előny, amelyből lehet majd leadni, ha jönnek a nehezebb pillanatok. Mert ezekből szinte mindig akad. De volt olyan is, aki túlélőhátizsákkal a hátán, az idő szabta korlátok között a lehető leglassabban, mondhatni energiatakarékosan vágott bele a maratoni táv kétszeresénél is hosszabb szakaszba. Az ultrafutók pontosan tudják, hogy a siker titka a jó táplálkozás. Mert ha elfogy az "üzemanyag", a világ legjobban felépített izomzata sem visz tovább senkit. Ez a verseny fejben dől el, mert az számíthat sikerre, aki képes okosan beosztani az erejét, tudatosan, jól megválasztani az enni- és innivalóját, idejében pótolni a futás során elvesztett vitaminokat és ásványi anyagokat. Vozár Attilának egy alkalommal volt rendkívül nehéz, és bár Bogár Jánost már maga mögött tudhatta, jött a lengyel Janicki, aki lényegében különösebb nehézség nélkül tudta le a 93 kilométert. Csakhogy azt ő is pontosan tudja, hogy ez még csak a beugró volt, az igazi küzdelem csütörtökön kezdődik. A befutó és a másnapi rajt között azonban rá és mindenki másra is hatalmas feladat vár: enni, enni és enni. No meg aludni néhány órát. Ha valaki most azt gondolja, hogy a legalább hétórás futást követően a futók maguktól elájulnak este, nagyot téved. Sokan nem tudnak aludni, mert felpörgetett szervezetük képtelen megnyugodni. Ezen a viadalon rendkívüli nehézségekkel kell szembenézniük az indulóknak, és a java még csak ezután következik.