Szerdán rajtol a Bécs Budapest szupermaratoni. A versenyzőknek öt nap alatt összesen 352 kilométert kell lefutniuk. Ünnep előtti pillanatok Sopronban. Október 18-án a szokásoknak megfelelően rég nem látott ismerősök vagy éppen soha nem látott arcok borultak egymás nyakába a városi sportcsarnokban. Mert a BécsBudapest szupermaratoni sajátossága, hogy az indulók nagy része állandó. Aki ugyanis egyszer beleszagol a befutók után a tornaterem masszírozókrémes, izzadtsággal kevert levegőjébe, az ritkán marad otthon legközelebb, és ha mégis, annak nyomós okának kell lennie.
Vozár Attila, a tavalyi gyôztes az idén is esélyesként vág neki a versenynek
Vozár Attila, a tavalyi gyôztes az idén is esélyesként vág neki a versenynek
Kora délutántól egyre sűrűbb sorok kígyóztak a nevezési helyszínek előtt, és ezzel arányosan egyre nehezebb volt megtenni néhány lépést. Amint az már évek óta szokás, a Bajnokok Társasága elnevezésű csapat is tiszteletét tette Balogh Gábor vezérletével. Hanem az idén egy másik illusztris társulat, a Kenuscsapat is megjelent a színen olimpiai bajnokkal (Horváth Csaba) és világbajnokkal (Belicza Béla) megerősítve.
De ők is tisztelettel, szerényen húzódtak félre, ha egyéni induló tűnt fel. Hiszen a 352 kilométeres távnak egyedül nekivágókra, főleg a rettenetes távolságot korábban már sikerrel befejezőkre szinte vallásos tisztelettel néznek fel a csapatok. Ebben az esztendőben negyvenen vállalták a kihívást, közöttük három hölgy. A magyarok mellett szerb-montenegrói, svájci, dán, német, osztrák, lengyel, olasz, francia és orosz futók neve is szerepel a rajtlistán. Vagyis a címvédő Vozár Attilának és a korábbi hatszoros bajnok Bogár Jánosnak ugyancsak bőven jut ellenfél a következő napokban.
Közülük sokan furcsán viselkedtek: hiába, a feladat óriási és az indulás előtti napokban már csak rontani lehet a felkészülésen, érdemben nincs mit hozzátenni. Marad a feszült várakozás és a szerda reggeli megváltó startjel. Nekik is, meg a 136 csapatnak is. Az idén minden eddiginél többen jelentkeztek, az utolsó pillanatokban is befutott néhány nevezés.
A tésztaparti forgatagában még mindenkinek jutott egy biztató szó, hiszen kemény verseny ez, ám mégiscsak ünnep. A közös futás ünnepe, amelynek megvan a sajátos koreográfiája. Például a nyitóünnepség az utolsó nagy "zabálás" után következik. A tésztapartin elfogyasztott étel mennyiségét látva ezt másként nem jellemezhetjük, de legyünk őszinték, valamiből kell erőt meríteni a következő napokra.
A programot a soproni női kosarasok és a veszprémi férfi kézisek színesítették. A két alakulat főszponzora azonos a szupermaratoniéval, így e két gárda vívott késhegyre menő kosárderbit. A felek olyan komolyan vették a meccset, mintha legalábbis egy BL- vagy Euroliga-meccsre vonultak volna fel, teljes létszámmal. A korábban soha nem látott derbin az eredmény másodlagos volt, s noha a felek keményen küzdöttek, pontosan tudták, hogy a tapsvihar ellenére nekik itt csak epizódszerep jut. Az igazi küzdelem ugyanis szerda reggel kezdődik, és öt napon át tart.