Valaki végre rúghatna már egy gólt

A KEZDŐCSAPATOK ÖSSZEÁLLÍTÁSA • A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

– Tudnak már futballozni az ügyetlenek?
– Tessék?! – húzta fel gyanakodva a szemöldökét Lothar Matthäus.

– A németországi valóságshow-jára gondolok, tudja, a Borussia Bananéra…
– Ja, úgy? Vége a forgatásnak, és a műsorba kiválasztott – hogyan is mondta? – "ügyetlenek" mára megtanulták azt, hogy a futball öröm.

Mosolygós arcok a kudarcok ellenére

– Talán nem a német irodakukacoknak kellene átadnia ezt az életérzést, hanem a magyar válogatott futballistáinak, akiknek mostanában mintha nem lenne olyan nagy öröm ez a játék?
– Rosszul látja. Nézzen csak körül! Itt, az edzőtáborban mosolygós arcokat lát, ahogyan mondani szokás, nyitott szívű embereket, olyan futballistákat, akik pozitívan gondolkodnak az előttük álló feladatról, a labdarúgásról.

– És?
– Mit és?! Nem is olyan régen a válogatottság sokaknak még nyűgöt jelentett. Gyakran előfordult, hogy a játékosok ilyen, vagy amolyan kifogással – itt fáj, ott fáj, sérült vagyok, beteg vagyok… – lemondták a válogatottbeli szereplésüket, míg ma…

– Míg ma?
– Például a Szófiában kiállított Torghelle Sándor, aki eltiltása miatt nem léphet pályára a horvátok ellen, itt van velünk, esze ágában nem volt visszatérni Görögországba, mert úgy érzi, köztünk a helye.

– És önnek?
– Furákat kérdez. Mi van velem?

– Hát, hogy önnek köztünk van-e a helye?
– Döntsék el önök!

– Na jó, másképpen kérdezem: a horvátok elleni meccs után előbb-utóbb dönteni kell, ki legyen a kapitány. Ön kit választana?
– Na, ja… Elfogult vagyok. Szerintem nem kell kapitányt választani, hanem hagyni kell dolgozni. Ön szerint?

Ne kergessék szét ezt a fiatal csapatot!

– Én büntetésből tovább dolgoztatnám Magyarországon, merthogy az ígérete ellenére sem juttatta ki a világbajnokságra a csapatot.
– Büntetésből?!

– Miért? Olyan jó itt?
– Jó. A mostani magyar válogatott jó csapat. Szó szerint. Összetartók vagyunk, vannak céljaink.

– Az eddigi eredmények után?
– Rendületlenül hiszek benne, hogy ez a fiatal válogatott, ha nem is jövőre, de kétezer-tízre sikerhalmozó együttessé érhet. A játékosok – köztük például Gera Zoltán, Torghelle Sándor, Huszti Szabolcs, Juhász Roland, és még sorolhatnék neveket – a legjobb futballistakorba lépnek, évről évre nagyobb lesz a nemzetközi meccsrutinjuk, úgyhogy van remény.

– Jól hangzik.
– Én ezek miatt döntöttem úgy, hogy nem fogadom el a görög PAOK Szaloniki ajánlatát. Csakis azért maradtam, mert szeretek dolgozni ezzel a válogatottal, mert hiszek a csapatban, a tehetséges futballistákban. Ha a pénzt, a javadalmazást vettem volna figyelembe, akkor… Huss, már itt sem lennék!
– Most tehát mit ígér?
– Mint amit máskor is: százszázalékos erőbedobással küzd majd a csapat.
– Speciel most nem a horvátok elleni meccs mottójára gondoltam, hanem, mondjuk arra, hogy kijutunk-e az Európa-bajnokságra. Bár ami azt illeti, az eddigi eredmények alapján ez az ígéret nem lenne túl meggyőző…
– Maga nem sportember...
– …
– Szóval?
– Futballozgatok, de most, ha megengedi, én kérdezek.
– Nos, ha futballozgat, és kifut a pályára, akkor arra gondol: győzni akarok, sőt győzni fogok! Amikor én kimegyek edzést vezetni, amikor leülök a kispadra, akkor telve vagyok optimizmussal, és az jár a fejemben: győztes csapatom lesz. Éppen ezért, amikor nekivágunk egy sorozatnak, csakis az a cél lebeg a szemem előtt, hogy a magyar válogatott ott lesz a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon. Engem erre nevelt az élet, a pályafutásom. Ezért vágyom mindenkinél jobban arra, hogy itt Magyarországon is megmutassam, bebizonyítsam, kemény munkával, kőkemény akarattal célba lehet érni.

– Remek szónok, meggyőző ember, de azért most még visszarántom a valóság talajára: a horvátok ellen ki lesz a csatárunk? Mintha elfogytak volna a játékosai.
– Én nem így gondolom. Mindig az a legjobb csapatunk, amellyel nekifeszülünk az ellenfélnek, éppen ezért ne posztokban, szerepekben gondolkodjon, hanem abban, hogy a horvátok ellen egy akaratos, sikeréhes válogatott küzd majd a pályán.

– Jó. Ki lesz a jobb oldali középpályás?
– Na, témánál vagyunk! Elmondom századszor is, hogy Huszti Szabolcs ballábasként az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta Szófiában a bolgárok ellen a jobb oldalon, úgyhogy ő tökéletesen megfelel ebben a szerepkörben is. De… Majd meglátja a kezdő sípszó után, hogy ki hol játszik.

– Ha beszél róla, ha nem, ez akut probléma: a hadrend felforgatása bizonytalanságot szül, illetve nem túl acélos koncepcióról árulkodik. A futball nem egyéni sport, nem elég, hogy a ballábas futballista a jobb oldalon jól játszik, az összkép, a produktum, az eredmény a lényeges. Úgyhogy mondhatna valamit, amiben az önkritika csírája felfedezhető.
– Mondok: a játékosaimnak meg kell tanulniuk mindvégig koncentrálniuk. A mérkőzések nagy többségén egyéni hibák miatt kapunk gólokat, illetve nüanszokon múlik, hogy nem szerzünk gólt, hanem a kapufára bombázzuk a labdát. Ennyi elég?

Pszichológusra nem lesz szükség

– Divat ma pszichológusokat hívni a futballistákhoz…
– Nem kell ide pszichológus. Tagadhatatlan, a játékunknak vannak betegségei, például hat-hét helyzet sem elegendő ahhoz, hogy a labdát az ellenfél kapujába juttassuk – valaki rúghatna már egy gólt… A kóros gólképtelenségen javítani kell, ám sajnos – és erről is rengetegszer beszéltem már – nem a válogatottban kell felkészíteni a játékosokat a futballra. A mentális ráhangolásnak azonban nagy szerepe van, ez az én felelősségem is: a csapat legjobb pszichológusa én vagyok.

– Lehet, most könnyű dolga lesz, mert úgy hírlik, a horvátok a világbajnoki kijutásukat pezsgőtengerben fürödve ünnepelték meg, így jöttek el Budapestre.
– Ugyan már! Még ilyet! Be ne vegyék ezt a maszlagot – kemény meccs lesz ez, nagyon kemény. Tartozunk annyival a szurkolóinknak, hogy megmutatjuk, tudunk győzni.

– Mi lesz a sorsa a horvátok elleni meccs lefújása után?
– Nem ez a kérdés foglalkoztat. Sajnos, a magyar labdarúgásban oly nagymértékű a széthúzás – a ligaelnök Kisteleki István elmúlt napokbéli aknamunkája rengeteget ártott a válogatottnak is –, hogy ha engem csak ezek a bozótharcok foglalkoztatnának, akkor már rég elveszítettem volna a hitemet. Ám látja, optimista vagyok, és nyugodt. És tudja miért? Mert én hiszek a csapatomban, és hiszek a magyar futballban is.

A 8. csoport állása ---- Mint mindig, ezúttal is szakértőinket – korábbi szövetségi kapitányokat, edzőket – kértük meg arra, hogy osszák meg olvasóinkkal gondolataikat: mit várnak a válogatottól? A szakemberek egyébként abban bíznak, hogy a csapatnak lesz tartása, és többségük már a döntetlent is bravúros eredménynek tartaná.

Baróti Lajos: "Sejtésem sincs, hogy ezúttal milyen öszszeállításban, hadrendben lépünk pályára. A mieink biztosan lelkesek lesznek, aztán majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elegendő. Nagyon drukkolok a csapatnak, hátha széppé teszi a fájdalmas búcsút."

Csank János: "A horvátoknak a döntetlen elég a csoportelsőséghez, és ezt ellenünk elérhetik. Vélhetően nagy ünnepséget rendeznek majd a mérkőzés után, amit nekünk – szomorú, de mást nem tehetünk – végig kell majd néznünk…"

Dunai Antal: "Szeretném, ha győznének a fiúk, a horvátok viszont a világbajnoki részvétel ellenére sem akarnak kikapni. Döntetlen születhet. Drukkolok a csapatnak, és bízom benne, hogy szoros mérkőzésen legyőzzük a horvátokat."

Mezey György: "Van egy zavarodott magyar válogatott, és egy, a világbajnokságra kijutott, és valamelyest talán már kiengedő horvát csapat. Sajnos, a viták, valamint az MLSZ körüli mesterséges hullámverés is nehezíti a csapat dolgát…"

Mészöly Kálmán: "Nem tudom, hogyan állunk fel, ráadásul sok a sérült, és van bőven problémánk is. Igaz, a horvátoknál is lesznek hiányzók, ők viszont már ott vannak a világbajnokságon. Bízom abban, hogy legalább az utolsó mérkőzésen tisztességesen búcsúzunk. A döntetlennel elégedett lennék."

Nyilasi Tibor: "Én a döntetlenből indulok ki, ennél rosszabb eredményt nem várok. A horvátoknál szombat óta folyamatos az eufória, és hiába próbálkozik az edző, ilyenkor azért csökken a koncentráció. Erre a meccsre fel kell adni a bunkerfutballt, bátran kell támadni, hiszen a jó mérkőzés gyógyír lehetne a sebekre."

Verebes József: "Igazából nem várok semmit a mérkőzéstől, nem tudom, például, hogy milyen összeállításban játszunk, mindenesetre a tisztes helytállás már nagyon jó lenne. Nehéz ilyenkor játszani, de ez lehetne az a találkozó, amelyen felszabadultan futballozik a csapat. " ---- Válogatottunk már két fordulóval ezelőtt elveszítette továbbjutási esélyeit, ám így sem mindegy, hogy milyen eredménnyel búcsúzik el a nemzeti csapat a szurkolóktól. A nagy kérdés a következő: hogyan tovább? Maradhat-e Lothar Matthäus? Ezt megkérdeztük néhány játékostól.

Bodnár László – a kézfej- és hasfalsérülése miatt Angliában maradt Gera Zoltán távollétében – csapatkapitánnyá lépett elő:
"Természetesen szerettünk volna továbbjutni, mi is azt akartuk, hogy meg se álljunk a németországi világbajnokságig, de a feladat, sajnos, meghaladta az erőnket. Nincs ezen mit szépíteni, most még jobbak voltak a horvátok meg a svédek is, de állítom, ha nem zavarják szét a csapatot, ha hagyják dolgozni tovább Lothar Matthäust, akkor hamarosan felzárkózhatunk az európai élvonalhoz. Lothar Matthäus érkezésével megpezsdült az élet a magyar futballban, elindult egy folyamat, amelyet most egyszerűen bűn lenne megállítani. Mi szerdán érte is harcolunk majd."

Hajnal Tamás szintúgy Lothar Matthäus kapitánysága alatt jutott főszerephez:
"Nyolc éve játszom külföldön, rengeteg edzővel dolgoztam már, de azt bátran kijelenthetem, Lothar Matthäus a maximalista szakemberek között van. A mérkőzések előtt és alatt minden idegszálával a győzelemre tör, és mindezt megpróbálja belénk nevelni. Rengeteget tanultam tőle, elsősorban a mentalitás terén, megtanultam tőle, hogy a mindenáron győzni akarás a legfontosabb. Sokszor kritizálják őt, hogy hibás taktikát dolgozott ki, hogy egy csatárral játszatja a válogatottat és hasonlók. Minden taktika annyit ér, amennyit a csapat megvalósít belőle. A kapitány hiába mondta a szófiai meccs előtt, hogy a 4–5–1-es hadrendből támadásoknál váltsunk át 4–3–3-ra, mi ezt sajnos csak elvétve tudtuk végrehajtani. Egy szó, mint száz, Lothar Matthäus kezében kell hagyni a válogatottat. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb komoly sikerre vezeti a nemzeti csapatot."

Gyepes Gábor mellett akkor is kitartott a kapitány, ha éppen nem volt jó passzban, ha öngólok kerültek a neve mögé vagy rossz megoldást választott: "Minden meccsen győzni akarunk, ezt senki sem vitathatja! És ha olykor rosszul megy is a játék, az akarásunkkal akkor sincs baj. Az a véleményem, hogy ne váltsanak minden egyes Európa-bajnoki, világbajnoki ciklus előtt kapitányt, hagyják tovább dolgozni Lothar Matthäust. Ha mi a jó eredménnyel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy maradjon, akkor az külön öröm." ---- A rendőrség jelentős erőket mozgósít a budapesti vb-selejtező kapcsán. A Budapesti Rendőr-főkapitányság illetékesei felvették a kapcsolatot horvát kollégáikkal – tudtuk meg Litavszki Andrástól, a BRFK ezredesétől. A vendégdrukkerek már a határállomásokon szigorú ellenőrzésre számíthatnak. A Szusza Ferenc Stadionban és környékén több száz rendőr teljesít majd szolgálatot és felügyeli a rendet. A vendégek csak a Megyeri út felől – amelyet 15 órától teljesen lezárnak – léphetnek be a létesítménybe, ennek az az oka, hogy itt van olyan kapu, amelyen keresztül egyesével mehetnek be a szurkolók, vagyis szigorúbban ellenőrizhetik, mit is akarnak bevinni a találkozóra. A magyar drukkerek a Mildenberger utca felőli bejáratokat vehetik majd igénybe. A lefújást követően a szurkolók elvonulását is biztosítják majd a rendőrök. A rendbontók nem csupán a stadionok környékén, hanem a város más pontjain is összecsaphatnak – emlékezzünk csak a tavaly rendezett Ferencváros–Millwall UEFA-kupa találkozóra, amikor a Váci utcát és a Ferenciek terét igyekeztek feldúlni a verekedők.

Információink szerint szerb huligánok is eljönnek Budapestre, ám ehhez a hírhez az ezredes csak annyit tett hozzá: tudnak erről, és felkészültek minden ilyen jellegű feladatra. A vendégek a C-lelátón szurkolhatnak csapatuknak a Szusza Ferenc Stadionban. A magyar drukkerek számára a D oldal – a kapu mögött, illetve a sarkokban – a legolcsóbb, az A-tribün a legdrágább. A hazai szurkolók a Mildenberger utcai kapukat a 30-as, a 47-es és a 147-es buszokkal közelíthetik meg.