Óriások voltak a Kisstadionban

Az akkor világraszóló győzelmet arató magyar válogatott színeiben Krocskó József, Noszály Sándor, Köves Gábor, valamint a már évek óta a Vasas SC-t elnöklő Markovits László lépett a mesterségesen eláztatott” salakra, a kapitányi székben Benyik János ült. Az akkori csapatvezető családi okok miatt sajnos nem lehetett ott a pénteki összejövetelen, a négy hős viszont egy asztalhoz ült, hogy felidézze a Kisstadionban történteket.

Hullafáradtan érkeztem haza, mert a Davis-kupa-csata előtt sorozatban kilenc versenyen vettem részt. Az első napon Philippoussis nagyon elvert, szerencsére vasárnapra össze tudtam kapni magam, és valahogy legyőztem Woodbridge-et. Életem egyik legnagyobb meccse volt” - magyarázta Noszály Sándor. Viszonylag” fontos győzelmet aratott, azzal lett ugyanis 2-2 a párharc állása - és akkor következett Krocskó József.

Philippoussisszal álltunk a játékoskijárónál, láttam rajta, hogy ideges, szerintem meg volt győződve arról, hogy Sanyi kikap, és azzal nyernek az ausztrálok. Amikor aztán felmentünk a pályára, megpróbáltam mindent, bár őszintén szólva nem hittem volna, hogy meg tudom verni őt, elsősorban az ütőereje miatt. Ehhez képest az első két szett az enyém lett, ekkor kezdtem el azon agyalni, hogy itt akár győzhetek is - el is veszítettem a harmadik játszmát… A negyedikben öt háromra vezettem, ott két bréklabdája is volt az ausztrálnak, de megfordítottam a gémet, és miután Mark a hálóba ütötte a labdát az adogatásomból, a mennybe mentünk” - mondta áhítattal a vajkezű magyar teniszező.

Párosunk is óriásit alakított, Köves és Markovits 2:0-ra vezetett a már akkor is a világ egyik, ha nem a legjobbjának számító Woodbridge, Woodforde duó ellen, jóllehet a folytatásban az ausztrálok akarata érvényesült. Az első két szett után Woodforde-ék sokkal hatékonyabban teniszeztek, mi meg nem tudtuk szinten tartani a játékunkat - de legalább Woodbridge-et megnyúztuk egy kicsit a vasárnapi mérkőzése előtt… Laci rendes volt, mert egy szóval sem kritizálta a játékomat, holott egyértelműen visszaestem” - így Köves Gábor.

Amikor a kivetítőn a néhány perces összeállítást nézték az egybegyűltek, Markovits a szeméhez nyúlt, talán egy könnycseppet morzsolt el, és szemlátomást a többieket is meghatották az 1995-ös filmkockák. Érthető: tíz évvel ezelőtt, szeptember 22. és 24. között bevésték a nevüket a magyar teniszsport történelemkönyvébe - sőt, alighanem az ausztrálokéba is.