Egy év alatt: hárman párban
Több mint egy év alatt nagyot fordult a világ férfi kétpárevezôs egységünkkel. A 2004-es országos bajnoksággal kezdôdött minden, amely után az elnökség, a kapitány és az edzôi bizottság úgy döntött, alig egy hónappal az athéni olimpia elôtt szétrobbantja a kétszeres világbajnok Haller Ákos, Petô Tibor alkotta egységet, mivel az utóbbi versenyzô fizikai mutatói elmaradtak a fiatal Bencsik Gáborétól. Petô tehát kikerült a hajóból, így a nyári játékokon Haller már Bencsikkel húzott, s lett 11. A folytatás azonban nem az új kettôs összecsiszolódásáról szólt, Bencsik ugyanis Petôvel kezdte meg az alapozást, mire Haller egypárevezôs karrierbe kezdett. A 2005-ös idény mindenesetre eddig a párosnak sikerült jobban, a Vk-sorozatban ugyanis egy negyedik és egy hetedik helyet tudott felmutatni, míg Haller neve mellett csak egy 13. és egy 14. hely szerénykedik. Éppen ezért a vb-n is a Petô, Bencsik kettôsnek van nagyobb esélye a legjobb hatba kerülésre. A magyar csapat könnyûsúlyú egypárevezôsének, Lôrinczy Péternek ugyancsak az A-finálé a célja, s miután a müncheni Vk-viadalon negyedikként végzett, ez nem is tûnik lehetetlennek. Az is igaz azonban, hogy az elsô állomáson, Etonban csak a C-finálét nyerte meg, azaz 13. lett a fiatal versenyzô, így, akárcsak Hallernél, a B-döntô eleje sem lenne kudarc számára.
Varga: Világbajnokként szeretnénk hazajönni
A japán Gifu városa ad otthont a hétfőn kezdődő evezős vb-nek, amelyen négy magyar férfiegység indul. Közülük az idei Világkupa-győztes Varga Tamás, Hirling Zsolt könnyűsúlyú kétpárevezős kettőstől várható a legjobb - dobogós - eredmény.
A Vk-gyôztes Varga Tamás (balról), Hirling Zsolt páros nem kertel, aranyéremért utazott a gifui világbajnokságra (Fotó: Danis Barna)
A Vk-gyôztes Varga Tamás (balról), Hirling Zsolt páros nem kertel, aranyéremért utazott a gifui világbajnokságra (Fotó: Danis Barna)
- A felkészülésünk nagyon jól sikerült, Dunavarsányban és Velencén is meg tudtuk csinálni, amit előre elterveztünk - mondja Varga Tamás. - Most már jöhet a verseny.
- Tényleg kezdődhetne már… - veszi át a szót Hirling Zsolt.
- Ennyire tettrekészek?
- Ennyire, elvégre az egész évet ennek a versenynek rendeltük alá - folytatja Varga. - Persze menet közben, a Világkupa-sorozaton azért már jöttek a visszaigazolások, hogy jó úton járunk, de igazán az nyugtatna meg, ha eredményesek lennénk a világbajnokságon.
- Ez az önök mércéjével mérve mit jelent?
- Egy érmet - vágja rá Hirling.
- Világbajnokként szeretnénk hazajönni - korrigál csöndesen Varga. - Ehhez csak öt csapatot kell legyőzni a döntőben… No meg előtte huszonkilencet.
- Az, hogy nem jutnak el az A-döntőig, azaz a legjobb hatig, még lehetőségként sem bukkan fel a gondolataikban?
- Nem, mert olyan egyszerűen nincs. Ahhoz valami óriási hibát kellene elkövetni. Az evezésben nincsenek csodák, ha valakinek az egész szezonban jól megy, márpedig mi megnyertük az összetett Világkupát, és a világbajnokságra is remek formában érkezik, ahogy mi tettük, akkor egyszerűen elképzelhetetlen, hogy minden előzmény nélkül leszerepeljen. Mert igaz, hogy a vetélytársak folyamatosan fejlődnek, ám épp ezért az elmúlt hetekben mi sem ültünk ölbe tett kézzel.
- Egy Világkupa-győztes egység miben tud fejlődni a csaknem négyhetes edzőtábor alatt?
- Hogy csak egy példát mondjak: csiszolódik a technikája. Mert ugyan a nemzetközi mezőnyből idén még mindenkit megvertünk, nem volt olyan nagy az előnyünk a többiekkel szemben, hogy ne legyen szükségünk folyamatos finomításokra.
- Kik jöhetnek számításba legnagyobb riválisként?
- A dánok, a kanadaiak, a németek, a franciák…
- …az olaszokat ki ne felejtsd, no meg a japánokat - sorolja tovább Hirling.
- Az biztos, hogy a gifui pálya csak az utóbbiaknak lesz ismerős, hiszen a tájfun miatt másoknak még edzeni sem nagyon nyílt lehetőségük rajta.
- Amúgy is jók a japánok, a pályaismeret csak egy újabb előny. No meg nekik nem kellett hetekkel korábban elküldeniük a versenyhajójukat a helyszínre. A tájfunról meg annyit, hogy mindenkit egyformán sújtott, és a rendezők gondoskodtak róla, hogy legalább a szárazon, ergométeren tudjunk húzni.
- Aki egyszer is látta önöket, egyből megállapíthatja, menynyire különbözik a habitusuk. Hogy jönnek ki egymással a hajón kívül?
- Annyi a titka, hogy Zsoltnak mindig adni kell valamit a kezébe, amivel elfoglalja magát - mosolyog Varga.
- No azért Tamás sem mindig nyugodt - vág vissza a fiatalabb. - De szerencsére jól elvagyunk.
Legfrissebb hírek
