Kis olimpia Törökországban

Tény és való, a mezőny hatalmas, mert azért ötezer versenyző ritkán gyűlik össze a föld minden tájáról, ám a kétkedőknek nem is a létszámmal van bajuk, hanem a színvonallal, mondván, sokan tényleg csak egy jót nyaralni, szórakozni jönnek el. Biztosan vannak ilyenek is, de azért meg kell jegyezni, jó néhány sztár megbújik a mezőnyben, élő cáfolatként, hogy ne menjünk messzire a példáért, itt van a magyar küldöttségben a világbajnok vízilabdázó, Varga II Zsolt, vagy itt lesz az Európa-bajnok vívó, Varga Gabriella.

"Jó kérdés. Azoknak, akik nem voltak olimpián vagy bármilyen jelentős világversenyen, mindenképpen pályafutásuk fontos állomása, még ha ezt Magyarországon az esemény nem túl jó marketingje miatt nem igazán ismerik, és nem tudják, hogy valójában mi is ez az universiade. Egy biztos: aki már volt olimpián és itt is, az azt mondta, hogy ez a kis olimpia, és hasonló a lebonyolítása, a hangulata, mint a nagy testvérnek. A buliról meg annyit, ha mondjuk csak minket nézünk, hogy mi győzni jöttünk ide is és hogyha nyerünk, akkor lesz. De addig nem akarunk ezzel foglalkozni" - mondta a témáról a megnyitóünnepség előtti gyülekező unalmas perceiben Nyéki Balázs, aki történetesen már nyert ezen a viadalon aranyérmet 2003-ban, Deguban a Kovács István vezette pólóscsapat tagjaként. Nos, az edző most is ugyanaz és nyolc játékos is itt van az akkori keretből…
És akkor a megnyitóról, amelynek a színhelye a hagyományoknak megfelelően az atlétikai stadion - jelen esetben az Atatürk-stadion.

Impozáns látványt nyújtott a hatvanezer néző, főleg belülről, a pályáról, a zászlókkal körbesétáló hallgató-versenyzőknek. Tényleg, ahogy az olimpián szokás, ábécésorrendben, egyenként szólították be az országokat - a magyar küldöttség zászlóvivője a már említett Varga II Zsolt volt -, miközben a közönség a Dél-Amerikából származó hullámzással (is) szórakoztatta magát, amíg megérkeztek, akiket a legjobban várt: a törökök, az udvariasság szabályai szerint házigazdaként mindenkit maguk elé engedve, utolsóként. Azért közben itt is kiderült, hogy nem minden szomszéd jó szomszéd, mert a ciprusiak, vagy a görögök bevonulásakor jócskán lehetett hallani füttyszót is a csurig telt lelátókról. Szép volt a táblás háznyi nézősereg már önmagában is, na, avagy ennyit arról, hogy érdekli-e a helyieket az universiade. A válasz ott volt a szemekben, akárcsak arra a kérdésre, hogy mennyire tetszett a megnyitóünnepség ezután következő, show-elemekkel bőven tarkított része, aminek keretében meggyulladt a láng is.

Végül egy magyar szempontból fontos esemény, ami szintén ehhez a naphoz tartozik, és ami nagy sportdiplomáciai sikernek is tekinthető: Frenkl Róbert professzort, a magyar delegáció vezetőjét csütörtökön választották meg a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség (FISU) örökös tagjává. A sportvezető - ami ritkán jellemző rá - meghatódva vette át az oklevelet és az ezzel járó emlékérmet, hogy aztán a VIP-páholyból a legfontosabb elöljárók közül kövesse nyomon a színpompás nyitányt, amelyben sűrű utalások voltak a hely több évezredre visszanyúló történelmi múltjára, még a görög időkre is, avagy az Égei-tenger partján nem felejtették el, honnan is származnak és hogy ki mindenki származik innen Homérosztól Anaxagorászig, a híres filozófusig. Volt itt minden: ógörög hajó, trójai faló… Csak hogy jól szórakozzon a nép és jó érzésekkel telve menjen haza este 11 után, a versenyzők pedig feldobódva vágjanak neki az immár érmekért folyó csatározásoknak. ---- A ---- V