Nem tragédia, csak majdnem

A brazilokért szorítók bizonyára az utóbbiért fohászkodnak, a szakvezető azonban többet nem árult el a szándékairól, inkább a győzteseket dicsérte. "Ha az ellenfél így védekezik, nem számít, hány Ronaldinho és Robinho van az együttesemben, mindenképp kemény csata lesz belőle. Persze, rengeteg helyzetünk volt, úgy ötször annyi, mint nekik, és nyilván máshogy alakul a meccs, ha az elején beakad egy lövés, de a mexikóiak bámulatosak. Jó erőben vannak, rutinosak, kiválóan játszanak, nagyon megnehezítették a dolgunkat. Nálunk mindig nemzeti tragédiaként élik meg a kudarcot, pedig ilyesmiről szó sincs. Ne felejtsük el, hogyan kaptunk ki, általában kilenc emberrel találtuk magunkat szemközt a tizenhatoson" - fejtegette Parriera.

A játékosok szintén nem fukarkodtak az elismeréssel. "Bevallom, ma egyszerűen nem tudtunk jobban futballozni ellenük. A vereség nem tör le minket, képesek vagyunk rá, hogy a japánokkal szemben jobban teljesítsünk" - így Adriano. "Jó mérkőzés volt, kár, hogy így végződött. Remek csapat kerekedett fölénk" - mondta Emerson. "Számítottunk rá, hogy nem hagynak nekünk teret a játékra, mégis ezzel nyertek. A góljuk után végképp lezárták a térfelüket" - állapította meg Roque Júnior.

A bravúrral a csoportelsőséget is megszerző közép-amerikai válogatott úszik a boldogságban. "Megelégedéssel tölt el, hogy látom a fejlődést. Egyre erősebbek vagyunk, most már mindig reális cél a legnagyobbak legyőzése" - jelentette ki Ricardo Lavolpe szövetségi kapitány, aki tagja volt az 1978-as világbajnok argentin válogatott keretnek. "Azt hiszem, ezután nem kell különösebben bizonyítanunk a kvalitásainkat" - hangoztatta a meccs legjobbjának választott kapus, Oswaldo Sánchez.

A legpontosabban talán Ramón Morales foglalta össze a történteket. "Gátlások nélkül játszottunk, mert más lehetőségünk nem volt. Masszívan kellett védekeznünk, de Brazília ellen nem tölthettük az egész találkozót a saját térfelünkön, minden sanszot meg kellett ragadnunk a támadásra. A világbajnok legyőzésével még inkább megnő az önbizalmunk" - jósolta.

Egyik társa ugyanakkor nem tagadta, kicsit vegyesek az érzései. "Mindent kiadtam magamból, igazi mexikóinak éreztem magam. Amellett furcsa helyzet volt, mert sohasem gondoltam volna, hogy valaha brazil nemzeti színekben játszók ellen fogok pályára lépni" - mélázott a brazil, közelebbről Sao Pauló-i születésű Zinha.