Ellentétben azokkal a sportokkal, amelyet nagy kedvteléssel, de csak amatőrszinten űz - golf, krikett ("sajnos egyikben sem vagyok extraklaszszis") -, Richard Caborn brit sportminiszter egy igazi keleti vágta kellős közepén tart, amikor lehuppan a Sofitel Átrium Szálló egyik lakosztályának ülőgarnitúrájára. Délelőtt még Kijevben ébredt, majd Ferihegyről egy brit iskolába hajtatott, ahol a gyerekek megtáncoltatták, utána következik a sajtóóra.
A 2012-es olimpiára tervezett központi stadion és környékének látványterve sejtetni engedi, hogy a szigetországiak valóban csodálatos játékokat rendeznének hét év múlva
A 2012-es olimpiára tervezett központi stadion és környékének látványterve sejtetni engedi, hogy a szigetországiak valóban csodálatos játékokat rendeznének hét év múlva
Ami kissé nehezen indul, elvégre Caborn úr és kísérete csomagjaival együtt liftezik fel velünk az ötödikre, ahol kiderül: kis gond van a kulccsal, úgyhogy amíg hoznak egy működőképes mágneskártyát, a folyosón csevegünk. Hogy hat csatornán csak sport ömlik a csatornán túl, nálunk kettőn, plusz még akad egy-két egyéb közvetítés, de hát a nézettségből is látszik, a profik testmozgása nem örvend akkora megbecsülésnek, mint feléjük. "Puskásból csak egy volt" - vonjuk meg a konklúziót, amikor is megjön a kulcs. A szobában aztán a miniszter inkább leveti a zakóját, amelynek hajtókáján természetesen ott virít a "London 2012" kitűző.
Kétszáz náció, háromszáz nyelv
- Az évnek ebben a szakaszában egy brit sportminiszter keleti körútja csakis egyet jelenthet: szavazzatok Londonra! Vagy tévedek? - Nagyon komolyan gondoljuk az olimpiai pályázatot. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság előtt fekvő anyag minden tekintetben elsőrangú, a technikai lebonyolítás szempontjából pedig valóban fantasztikus. A huszonnyolc olimpiai sportágból huszonegynek a képviselői maximum negyedóra alatt eljuthatnak a versenyek helyszínére az olimpiai faluból, ami mind a sportolók, mind a biztonsági erők szemszögéből rendkívül lényeges. Ezen túlmenően igyekszünk ötvözni az újat a régivel, azaz a játékok része lenne az új Wembley éppúgy, mint a wimbledoni teniszcentrum, a Lord’s (London egyik legősibb krikettpályája - a szerk.) adná az íjászat helyszínét, míg a Hyde Parkban rendeznénk a triatlont. Izgalmas, kreatív pályázattal indulunk, amelynek egyik nagy előnye lehet, hogy egyik vetélytársunk sem tud annyi nemzetiséget felvonultatni, mint ahányat a mi fővárosunk, és különösen a helyszínül szolgáló East End. Kétszáz náció él itt, amelynek tagjai a világ összes létező nyelvén beszélnek - ez vagy háromszáz nyelv -, azaz nem érkezhet olyan nemzet hozzánk, amely mellé ne tudnánk anyanyelvén beszélő önkéntest adni.
Caborn úr szerint mindenképpen megérte benyújtani a pályázatot
- Jóllehet a NOB-on belül igyekeztek megtisztítani a házigazda szerepköréért folyó versengést, mindannyian tudjuk, rendkívül fontos mindaz, ami a színfalak mögött zajlik. Nem jelent hátrányt, hogy beállítottságuknál, neveltetésüknél, hagyományaiknál fogva a briteknél sokkal kevesebb fér bele, mint a többi nációnál? Hogy egyenesebbek szinte mindenkinél? - Nézze, az olimpiai mozgalom Jacques Rogge alatt sokkal átláthatóbbá, tisztábbá vált, úgyhogy bizakodunk: megkapjuk a reális esélyt a szavazásnál - sőt, a pályázatunk minőségét ismerve mondhatom, magabiztosak vagyunk. - Vegyük a pesszimista forgatókönyvet: nem kapják meg a játékokat. Megérte ennek ellenére harmincmillió fontot költeni csak a pályázatra? - Hogyne. Önmagában a kandidálás óriási hatással volt a nemzetre. Sportőrültek vagyunk, nekem miniszterként rendkívül sokat segített a pályázat, hiszen sokkal több sportberuházást tudtam kilobbizni Londonban is, az országban is.
- Ha pedig nyernek, eljő a Kánaán? - Ez esetben az előttünk álló hét esztendőben a sport minden angol szíve közepébe helyeződne. A haszon pedig óriási, és nem csak a fővárosnak, elvégre több mint kétszáz ország jönne 2012-ig, s kötne le edzőtáborokat nem csupán Londonban, de a többi nagyobb városban is. Az olimpiát megelőzően négyéves kulturális fesztivált rendeznénk, az olimpiai megmozdulásokba pedig bevonnánk szinte minden közösséget, iskolákat, egyetemeket, tényleg mindenkit.
Évi egymilliárd font a sportra
- Ugyanakkor olvastam az egyik beszédét, amelyben új programot hirdetett meg: ennek lényege, hogy minél több ember sportoljon rendszeresen. Ez egy sportőrült nemzetnél is probléma? - Csak az utóbbi években ismertük fel komolyan, hogy az emberek életstílusa megváltozott, nem nagyon sportolnak, elhíznak, túlsúlyosakká válnak, aztán különböző betegségek lesznek úrrá rajtuk. Az iskolák oktatási programjába most fogjuk beépíteni a heti két óra kötelező testmozgást, továbbá azt, hogy a gyerekek további két-három órát sportoljanak az iskolán kívül is. Ez persze masszív beruházást igényel, de nemcsak az infrastruktúrát javítja, hanem további embereket von be, önkénteseket, akik a kluboknak dolgoznak, és talán mozgásra bírják az ő környezetüket is. Egy biztos: kifutottunk a kikötőből, s radikálisan modernizálni kívánjuk ezt a területet.
- Jut erre elég pénz? - Manapság nincs olyan, hogy elég. Az viszont lényeges, hogy egyre többen jönnek rá: a sport a társadalomban is összetartó erejű, arról nem is beszélve, hogy sokkal jobb megelőzni a betegséget az egészséges életmóddal, mint később gyógymódokat keresni a bajra. - A GDP hány százalékát áldozzák a sportra Nagy-Britanniában? - Ezt nehéz megmondani, hiszen a minisztérium mellett helyi szinten is rengeteget költenek a testmozgásra, de az biztos, hogy évente egymilliárd font a sportra fordítódik az állami büdzséből, és ebben nincsenek benne a nagyberuházások.
- Van valami titkuk, miért sikerült relatíve simán kiheverniük több megrázkódtatást is? Például az atlantai olimpiát, amelyről a sokat csodált brit sport csupán egy aranyérmet vitt haza. - Újraszerveztünk sok mindent, indítottunk egy mozgalmat a fiatalok körében "Muszáj részt venned" mottóval, a tehetségkiválasztást is új alapra helyeztük, nagyon sok mindent annak rendeltünk alá, hogy a lehető legtöbb gyereknél felismerjék a talentumot. Abban pedig különböző alapok segítenek, hogy az igazán jókból mindenképpen világklasszis váljék. Sokkal könnyebbé, sokkal követhetőbbé, kiszámíthatóbbá vált a tehetségek útja.
Együtt kell dolgozni Glazerrel
- A másik nagy mélyütés a húsz évvel ezelőtti Heysel-dráma volt: az azután meghozott törvények, úgy fest, tökéletesen működnek. - Ha tökéletesen nem is, de sikerült olyan szituációt teremteni, hogy a huligánokat megfelelő kontroll alatt tartsuk. A másik súlyos problémánál, a rasz-szizmusnál pedig azt értük el, hogy az emberek már-már maguk között tartsanak rendet a lelátókon, hogy ne tolerálják, ha a másik faji alapon sérteget bárkit.
- Önöknél az állam meddig mehet el a sportban, mennyire sérthetetlen a magánbiznisz? Ott van a csodálatos wimbledoni bajnokság - a férfi egyest legutóbb Fred Perry tudta megnyerni a harmincas években, azóta a britek közül senki. Nagy felháborodást váltana ki, ha az állam presszionálná az All England Clubot, hogy a nyereségéből többet forgasson vissza a helyi tenisz fejlesztésére? - Az újraépítkezés része, hogy igyekszünk minél több fiatalt bevonni a különböző sportágakba, s hogy ehhez a magánszektor is hozzájáruljon. Mind többen értik meg, hogy például a teniszben fontos: a szegényebb környékeken is fogjanak ütőt azok, akiknek ehhez lenne kedvük. A magánklubok hozzáállása nem mindig szolgálja megfelelően ezt a célt, ettől függetlenül jó úton haladunk. A legújabb terv olyan multisportklubokat hív életre, amelyekben a négy legnépszerűbb sportágat, azaz a futballt, a rögbit, a krikettet és a teniszt egyszerre űzheti bárki, edzői felügyelet mellett.
- Végül arról, hogy az ön posztján lehet-e véleményt nyilvánítani arról a vircsaftról, ami a Manchester Unitednél zajlik? - Az MU nagy klub, amelynek új tulajdonosa, Malcolm Glazer megbeszéléseket folytatott sok mindenkivel, s meggyőződésem, hogy sikeres klubot akar faragni a Unitedből. Így vagy úgy, vele kell együtt dolgoznunk. - Az elképzelhetetlen, hogy a szurkolók felháborodását és az esetleges negatív fejleményeket látva az állam közbeavatkozik, végtére is nemzeti kincsről van szó? - Nem hiszem, hogy a politikusoknak ennyire bele kellene szólniuk a sportba. Az, hogy a Premier League-ben vagy a Manchesternél mi történik, a legteljesebb mértékig a benne szereplők dolga. Mi másért felelünk - és ennek próbálunk meg maximálisan megfelelni.
Puskás legendája
A brit sportminiszter természetesen képben van a magyar futball Angliába importált képviselőiről, Gera Zoltánról, Király Gáborról vagy éppen Torghelle Sándorról, ugyanakkor a honi sport említésénél először - nem is lenne igazi brit, ha másképp tenne - Puskás Ferencről szól. "Az ő legendája máig mindannyiunk emlékezetében él - mondja Richard Caborn. - Ahogy hallom, nincs túl jól, úgyhogy ezúton kívánok neki jó egészséget." Geráékról szólva pedig amondó: "Jönnek az újak, akik szintén nagy tehetségek, és ők is hozzájárulnak ahhoz, hogy a futball valóban nemzetközi legyen, a világ játéka."