Már vetélytárs a Wolves

- Abszolút - ismerte el Dámosy Zsolt, a Wolves elnöke. - Be kell vallanom, még én sem reménykedtem benne, de hihetetlenül sokat fejlődött a sportág - és főleg a csapat. Az érdeklődésre sem lehet panaszunk, volt, hogy háromezren szurkoltak a mecscsünkön a Bozsik-stadionban. Nekem ez elképzelhetetlen volt, de az alelnök, Árpa Attila PR-munkája hatékonynak bizonyult. A csapat játéktudásán pedig sokat lendített az amerikai edző, Lee Hlavka felbukkanása. Egy éve nem is sejthettük, hogy ilyen aranyrög akad majd a kezünkbe.


- Azért a népszerűség nem csupán ennek köszönhető…
- Hanem elsősorban a hatékony médiamunkának, illetve annak, hogy ez fölöttébb érdekes játék. Szerintem ezt azért nem szerették meg eddig még többen, mert nem volt lehetőségük megtanulni, illetve le lehetett számolni a sokak által félt imázzsal. A labdarúgásnál sokkal több fizikai erőt kíván ez a sport, a rendezvényeken mégis sokkal családiasabb a hangulat. Aki egyszer kint volt, boldogan jön vissza, csak már nem egyedül!
- Ettől még amatőralapokon nyugszik az egész.
- Szigorúan. Konkrét szponzor nincs, a pályán lévő negyven ember, illetve a második csapatnál edződő további hetven tagdíjat fizet, az indulásnál pedig az elnök és az alelnök is a zsebébe nyúlt.

- Megérte?
- Ha a stadionba kilátogató több ezer nézőt, illetve a játékosokon látható örömöt nézem, akkor feltétlenül. De nekem nem is az első csapat a fontos. Ôrülten fogok neki drukkolni a jövő héten, de ennek az évnek a sikerét nem azon mérem le, hogy nyer-e vagy sem. Hanem azon, hogy a vidéki és a pesti csapatokat figyelembe véve már három-négyszáz ember űzi ezt a sportágat.
- Ennyi ember szövetséget kíván.
- Ha minden igaz, a jövő héten tesszük meg az első konkrét jogi lépéseket az ügyben, és szinte biztos, hogy az ősszel elindul az első magyar bajnokság.

- Addig viszont marad az osztrák másodosztály. Ott hogyan fogadták a Wolvest?
- Szeretettel. Amikor tavaly októberben leírtam nekik annak a felét, ami végül megvalósult, megmosolyogtak. Ezres nézőszámot jósoltam, a tévés jogokról érdeklődtem, ők meg hitetlenkedtek. Most meg ott tartunk, hogy a másodosztály egyik kulcscsapata vagyunk, és akár az első divízió erősségei közé is tartozhatunk. Egyébként a döntő kapcsán éreztem először, hogy már konkurenciaként tekintenek ránk, nem merték odaadni nekünk a döntőt, hanem Innsbruckban kell játszanunk, ahol az elődöntőn, azt hiszem, negyvennyolcan voltak kint, és olyan pályán játszottak, amelyen vigyázniuk kellett, nehogy betörjenek egy ablakot. A kritika nélküli támogatás picit megakadt, vetélytársak lettünk…

- Önt inkább a boksz, illetve Kovács István, majd Erdei Zsolt kapcsán ismerte-ismeri a közönség. A bunyó most hol áll az életében?
- Ott már öt éve működő dologoról van szó, míg az amerikai futball új. Az ökölvívásban kizárólag az Universummal dolgozom, nincs a terveim között magyar istálló létrehozása, én csak közvetítem Hamburgba a legjobb magyar bokszolókat, és évente egy-egy gálát próbálok tető alá hozni itthon. Ez másfél hónapos munka, és ha minden jól megy, az idén is lesz benne részem.