Visszatérés ezüstéremmel

- Mi volt az oka a nagy csöndnek? Hova tűnt?
- Nem tűntem sehova, edzettem, mint mindig, csak éppen versenyeink nem voltak - felelte a Vasas klasszisa. - A budapesti Grand Prix után egy hónappal, márciusban még elindultam az athéni Világkupán, igaz, nem sok sikerrel, ám azóta semmi… Nem is értem, hogy a nemzetközi szövetség hogyan tudott ilyen rossz versenynaptárt összeállítani. Hetek teltek el verseny nélkül, május elejétől azonban minden hétvégénk foglalt. Pénteken már Olaszországban, rá egy hétre pedig Dakarban lépünk pástra.
- Varsóba milyen formában érkezett?
- Ezt nem tudtam felmérni, hiszen edzések és edzőtábor után "ugrottam bele" a versenybe, rég nem vívtam igazi téthelyzetben. Bevallom, nem is vártam sokat magamtól. Az volt a célom, hogy ne csak két asszót nyerjek.
- Nem nagy cél egy olimpiai ezüstérmestől.
- Tudom. De mivel Budapesten az első, a görög fővárosban pedig a második asszómban kaptam ki, vagyis a 64, illetve a 32 között végeztem, a kis lépések elve alapján most legalább a tizenhat közé akartam kerülni.

- Ezt alaposan túlteljesítette. Hogyan jutott el az ezüstig?
- Az első asszóm egy kanadai ellen még amolyan bemelegítés volt, ám utána Sznajder ellen "rezgett a léc", félő volt, hogy megint megrekedek a 32 között. A lengyel fiú kemény ellenfél volt, csupán egy tussal tudtam győzni. A fehérorosz Nemirovics legyőzése után pedig már a királyi palotában vívhattam, ugyanis a nyolcas döntőt impozáns külsőségek között a palota udvarában rendezték meg. A negyeddöntőben Gyacsenkóval kerültem össze, és úgy érzem, ekkor vívtam a legjobban, minden elképzelésemet meg tudtam valósítani, fölényesen nyertem.
- Ezzel az érem már biztos volt.
- Igen, de én azért a bronznál fényesebbet akartam, ha már eljutottam odáig. Erre mi történt? Hübner tizenkettő nyolcra elhúzott, de tizennégy tizennégy után sikerült egylámpás tussal nyernem. Itt jegyzem meg, hogy Hübneren kívül nagyon sok fiatal tűnt föl, akikre oda kell figyelni, kemény ellenfelek lesznek. Itt is két fiatal lett bronzérmes.
- Az aranyért viszont két rutinos, Nemcsik és Pozdnyakov vívott.
- Pozdnyakovról elterjedt, hogy Sarikovhoz hasonlóan ő is abbahagyta, de sajnos nem. Még nem lehet őt leírni. Ott volt, és bár új "dizájnnal", megnövesztett hajjal lépett pástra, a keze a régi. Nyolc négyre el is húzott, szerencsére a szünetben összeszedtem magam, utána zsinórban öt tust adtam, ám ezzel el is lőttem minden puskaporomat, tizenöt tízre ő nyert. Jó lett volna legyőzni őt, de az ezüsttel is nagyon elégedett vagyok.

- Mint mondta, a hét végén Olaszországban lép pástra. Ott is csupán két asszónyerés a célja?
- Nem! Már csak azért sem, mert szeretem ezt a versenyt, nagyon sokszor indultam rajta. Éppen ezért vállaltam most is a részvételt, még saját pénzen is, ugyanis hiába számít bele a válogatásba ez a viadal, a szövetség nem állja a költségeket. Még szerencse, hogy egyéni támogatóm, a HunguestHotels segített. Padovában általában jól szerepeltem, igaz, győzni még nem tudtam. Tudja mit, célnak bevállalok egy érmet…