Finthának tetszett az összkép

"Először is azért nem volt válogató a fábiánsebestyéni verseny, mert a hosszúra nyúló tél miatt a szokásosnál kevesebb idejük maradt a hajtóknak a felkészülésre - kezdte Fintha. - Így aztán ez a viadal egyrészt azt a célt szolgálta, hogy még mindenki kipróbálhasson olyan lovat is, amelyet esetleg élesebb helyeztben már nem tenne meg, másrészt az újonnan előírt nyolcas díjhajtó feladatot sem ártott egyszer bemutatni bírók előtt."

A 8-as programmal kapcsolatos elővigyázatosság nem véletlen, a nehézségét tekintve ugyanis minden korábbit felülmúl, már-már a díjlovaglásban megszokott követelmények elé állítja a hajtókat. Ezért aztán alaposan be kell gyakorolni, és különösen jól képzett lovak szükségesek hozzá.

"Végül is nem volt rossz a díjhajtás összképe, Lázár Vilmos, Hódi Károly és Selyben Zsolt is hetven százalék fölött teljesített, ennek ellenére bőven van még hiányosság - folytatta a kapitány. - Maradjunk annyiban, hogy a most látott programokkal még nem lehetne vébét nyerni. Maratonhajtásban a kedvezőtlen talajviszonyok miatt két szakaszt ezúttal elhagytunk, így csak az akadályokat kellett teljesíteni. Elég gyors pálya épült, amit ki is használtak a versenyzők. A záró akadályhajtás már az új szabályok szerint zajlott, vagyis kevesebb idő alatt, azaz nagyobb sebességgel kellett végigmenni a pályán, amely viszont ugyanolyan nehézségű maradt, na és a verőhibák öt helyett már csak három hibapontot értek. Talán a módosításoknak tudható be, hogy ezúttal kevesebb hibátlan teljesítmény volt, így itt is lesz még mit gyakorolni. Összességében azért pozitív képet kaptam, sőt megkockáztatom, jobban állunk, mint tavaly ilyenkor." ---- A fábiánsebestyéni fogathajtóverseny legcsúnyább balesetét a korábbi vb-ezüstérmes négyesfogat-hajtó, Bozsik József szenvedte el, aki a maratonpálya 6-os akadályából kihajtva segédhajtóival együtt lerepült a kocsiról, és elvágtázó lovait a közönségnek kellett megállítania.
"Előre kell bocsájtanom, hogy nem a lovak, hanem én hibáztam - mondta Bozsik. - Egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem az a rutinos ló van előttem, amelyet hét évig hajtottam, hanem egy új, amellyel mindössze egy hónapja dolgozom, és ez a kihagyás elég volt a boruláshoz. Még szerencse, hogy a lovaknak nem lett bajuk, viszont Nagy Richárd segédhajtó vállát műteni kellett, ami nagyon bánt."

S noha Bozsiknak is vannak kisebb sérülései, reményei szerint május végén, Vecsésen újra rajthoz állhat Bujáki Gábor fogatával. ---- A szervezők 11 számban hirdettek győztest a kiskunhalasi díj- ugratóversenyen, s a legjobbak között ötmillió forintot osztottak szét. A Nagydíj döntőiben kétszeri összevetés döntött, és végül a hétvége legjobbja, a német Ralf Litz szerezte meg az első helyet. A második összevetésig nyolcan jutottak el, itt már 155-160 centiméteres akadályok nehezítették meg a párosok dolgát. Litz a magasugratásban is remekelt, lovával 191 centiig jutott.

"Nagyszerű felmérő volt ez a viadal - értékelte Hevesy Barnabás szövetségi kapitány a válogatót. - A felnőttek Európa-bajnokságra készülnek, és biztató a formájuk. Grundtner Gábort és Lucnaort az idén most láthattuk először, jól teljesített ez a páros is. A junioroknál Lukács Edina, Kovács Kaarlo és Varga Balázs szerepelt kiemelkedően, de az ifjúsági kerettagok is kitettek magukért."

35. NEMZETKÖZI DÍJUGRATÓVERSENY, KISKUNHALAS
Kis kör, döntő (63): 1. Kovács Henri (Morris Lovasklub), Baccara n. l. 0 hibapont/40.57 másodperc, 2. Krucsó (Toll '96 LK), Coralino n. l. 0/51.11, 3. Grundtner (Lajta-Hanság LK), Lucnaor n. l. 4/36.94. Nagydíj, döntő (39): 1. Ralf Litz (német), Libechna Boy n. l. 0/53.24, 2. Laufer (szlovén), Quintana n. l. 0/55.68, 3. Janik (Garancsi LK), Colonado n. l. 1/60.90