Nyíregyházi öröm a Majorban

Ám Ludvig Zsolt, a Nyíregyháza vezetőedzője még őket is túlkiabálta. Volt is miért ordítania a mesternek, hiszen csapata a második játszmában meglepően sokat hibázott, csökkent is az addig erős közepesnek mondható színvonal. Adrianenko gyengélkedése volt feltűnő a hazai oldalon, ám Horváth, Czakó és Mátrai néha kilátástalannak tűnő labdákból csinált pontot. A végjátékhoz négypontos BSE-előnnyel érkeztek az együttesek, ezt Horváth Dóra eggyel megtoldotta, és ez egyenlítést eredményezett.

A harmadik részben árnyékként követték egymást a csapatok, hol az egyik, hol a másik vezetett egy ponttal. Az utolsó percekben megtorpant a fővárosi együttes, 20:18-as BSE-vezetést követően 24:21-nél volt először játszmalabdája a Nyíregyházának, de csak 24:24 után tudott ismét játszmaelőnyt szerezni. "Nyíregyháza messze van, de egyre közelebb!" - gondolhatták a lelátón szemlélődő Vasas-játékosok, hiszen a szabolcsiak kezdték lendületesebben, agilisabban a negyedik felvonást. Kőhalmi Richárd, a vendégek másodedzője majdnem kibújt a bőréből, annyira örült csapata 12:6-os vezetésének, 12:10-nél viszont pont ő nyomta meg az időkérést jelző gombot.

A szett végén, 20:13-as vendégvezetésnél minden remény veszni látszott hazai oldalon, Adrianenkónak továbbra sem voltak használható labdái, Horváth Dórát lesáncolták Erdősnéék, Tóth Andrea kezei között pedig átcsúszott a labda. A Nyíregyháza játékosai ekkor már nem hibáztak, szemmel láthatóan feldolgozták a szombati sokkot, amikor 2:0-ról és 24:20-ról kaptak ki a negyedik mecscsen, így május 1-jén a Vasas Folyondár utcai csarnokában megkezdhetik a bajnoki döntősorozatot. A címvédő BSE-nek marad a Kecskemét, a hírös városban ennek persze nem nagyon örültek, de Nyíregyházából is csak egy van, az viszont kiváló formának örvend. Vasárnap a bronzmeccs és a finálé első összecsapása is 11 órakor kezdődik, a fővárosi röplabdabarátok tehát ismét kaptak egy jókora pofont.

A nyíregyházi bravúr után mi történt a csapatával?
Kasziba István:
A mérkőzések több mint a fele minimális különbségű játszmákból állt, és sajnos mi ezekben a végjátékokban rendre alulmaradtunk, nem koncentráltunk eléggé. Sajnos ezúttal is így volt. Emellett a feladónk a rájátszásban nem tudott felnőni a feladathoz. Sok sikert kívánok a Nyíregyházának a döntőben.

Minek köszönhető csapata fizikális ereje?
Ludvig Zsolt:
Az elmúlt szezon tapasztalatai alapján nem az alapszakaszra, hanem a rájtászásra hegyeztük a formánkat. A rengeteg munka gyümölcse kamatozott ebben a párharcban, és remélem, a fináléban is így lesz. Nagyon stabilan játszottunk.