Csak önmagát nem győzte le

A női versenyben bekövetkezett az, amitől a szervezők tartottak, jelesül: az iramért felelős Leah Malot és Restituta Josephs nemhogy fél távig nem volt képes elvinni Radcliffe-et - a kenyai, tanzániai kettős már 10 kilométernél feladta a kilátástalan harcot. Attól kezdve a brit egyedül nyomult az élen, a tavalyi győztes Margaret Okayo és Susan Chepkemei csak tisztes távolból követte őt. Fél távnál a közönség által fergetegesen buzdított hazai kedvenc előnye másfél perc volt Okayóval szemben, őt követte a tavalyi chicagói győztes Constantina Dita, mögöttük Chepkemei és Benita Johnson haladt.

Radcliffe elképesztően egyenletes mérföldeket futott - angolszász területen előszeretettel számolnak még mindig az 1609 méteres résztávokkal -, a legjobb és a legrosszabb részideje között mindössze öt másodperc volt a különbség. Egészen 33 kilométerig. Akkor azonban drámaian lelassult, majd hirtelen megállt 15 másodpercre, hogy könnyítsen háborgó gyomrán. Az ekkor már a második helyen futó Dita előtt is két és fél perccel vezetett, vagyis az első helyét nem veszélyeztette senki. Ám ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a 2:15:25 órás világcsúcsát nem képes megdönteni. Ezzel együtt 2:17:42-es eredménye minden idők harmadik legjobbja, ennél soha senki nem volt képes jobbra, az utána következő idő a kenyai Catherina Nderebáé 2:18:47-tel. A román Dita az egyébként kiváló 2:22:50-es eredménnyel szerezte meg a második helyet, a két kenyai, Susan Chepkemei és Margaret Okayo előtt.

"Ha korábban megállok, erősebb iramot diktálhattam volna. Rendkívül jó felkészülésen vagyok túl, bíztam benne, hogy nagyon közel kerülhetek a világcsúcsomhoz - kezdte Radcliffe a verseny értékelését. - Sokan mondták, hogy az olimpiai kudarc után sohasem leszek az, aki korábban voltam, de én nem érzem ezt, és úgy gondolom, hogy a mostani futásommal bizonyítottam is a kétkedőknek." A kérdésre, hogy a helsinki vb-n 10 000 méteren vagy maratonin áll rajthoz, nem tudott válaszolni, mert mint mondta, ez attól függ, milyen gyorsan regenerálódik a szervezete a kimerítő londoni verseny után.

A férfiak mezőnyében sokan pályáztak a végső győzelemre. Hat kilométerre a céltól még a világcsúcstartó Paul Tergat, a világbajnok Zsouad Garib, a 2004-es New York-i maratoni győztese, Hendrick Raamala, minden idők második legjobb eredményének birtokosa, Sammy Korir is reménykedhetett, csakúgy, mint a címvédő Evans Rutto. Martin Lelt legfeljebb úgy említették a kommentátorok, mint egy kiváló, ám esélytelen futót. Tergat ekkor iramot váltott, és csak Lel tartott vele, mi több, három kilométerrel később a világrekorder is visszaesett. Olyannyira, hogy végül csak a nyolcadik helyen kötött ki. Lel kiváló idővel, 2:07:26-tal lett első Garib, Raamala és el-Muaziz előtt. Az olimpiai bajnok Stefano Baldini szokásos erős hajrájával jött fel az ötödik helyre.

Nemzetközi maratoni, London

Férfiak: 1. Martin Lel (kenyai) 2:07:26 (a világ idei legjobbja), 2. Garib (marokkói) 2:07:49, 3. Raamala (dél-afrikai) 2:08:32, 4. el-Muaziz (marokkói) 2:09:03, 5. Baldini (olasz) 2:09:25, 6. J. Brown (brit) 2:09:31

Nők: 1. Paula Radcliffe (brit) 2:17:42 (a világ idei legjobbja), 2. Dita (román) 2:22:50, 3. S. Chepkemei (kenyai) 2:24:00, 4. Okayo (kenyai) 2:25:22, 5. Petrova (orosz) 2:26:29, 6. B. Johnson (ausztrál) 2:26:32