Több vasat tart a tűzben

- Nagyon örülök, hogy így látja Csilla - mondta az öt Európa-bajnoki címmel büszkélkedő klasszis. - Én is úgy érzem, jó esélyeim lehetnek, de ez korántsem jelenti azt, hogy ez realizálódik is. Nagyon sok mindenen múlik, hogy végül milyen eredménnyel zárhatom majd az Európa-bajnokságot.
- Ami a helyszínt illeti, arra semmiképpen sem lehet panasza: az elmúlt két esztendőben Aarhusban rendezett Pro Tour-versenyen remekelt, egy első és egy második helyet gyűjtött be…
- Megmagyarázhatatlan, hogy miért van így, de vannak olyan csarnokok, ahol valamiért mindig jól megy a játék, s persze akadnak olyanok, ahol semmi sem akar sikerülni. A dániai helyszín szerencsére az előbbiek közé tartozik, pedig ha jobban belegondolok, nem is tekinthető ideálisnak. De nekem valamiért mégiscsak fekszik.

- Most, hogy Bátorfi a ranglista alapján a negyedik számú embere a csapatnak, vélhetően a korábbiaknál sokkal nagyon teher hárul majd önre. Felkészült minderre?
- Azt hiszem, igen. A korábbiakhoz képest változott a csapatverseny lebonyolítási rendje, aminek persze megvannak a hátrányai is, de az mindenképpen előny, hogy nincs négy-öt csoportmérkőzés, mielőtt megkezdődne az egyenes kieséses szakasz, hanem azonnal a közepébe vágunk. Megvan a sorsolás, a szlovákokkal kezdünk, s ha nyerünk, a négy közé jutásért valószínűleg a horvátok következnek. Most sokkal kevesebb a meccs, a végül győztes válogatottra is csak négy találkozó vár.

- Ez igaz, de ezzel kiélezettebbé is válik a küzdelem, már az elejétől fogva igaz: nem szabad rontani.
- Ami minden válogatottra egyformán érvényes. Nagyon remélem, hogy a papírforma alapján sikerül túljutnunk a szlovákokon, s akkor nagyon fontos ki-ki meccset játszunk a Boros vezérelte horvátokkal. Nem lesz könnyű, de én azt mondom, lehetett volna sokkal rosszabb is a sorsolásunk. Anélkül, hogy bármit is elkiabálnék, vagy előreszaladnék: ha bejutunk a négy közé, ott is a most könnyebbnek tűnő ágon folytathatjuk.

- Jól érzem, hogy optimista?
- Bizakodó vagyok, de talán ez természetes. Ugyanilyen hangulatban gondolok a többi számra is.

- Egyesben már mindenféle színű érme van, csak éppen a legfényesebb hiányzik. Most meglesz?
- Huh… Erre most mit mondjak? Egyébként érdekes, hogy jobban tartok az első néhány fordulótól, mint mondjuk egy elődöntőtől. Tudja, eleinte olyanokkal kell játszanom, akik Európa középmezőnyéhez tartoznak, de ettől függetlenül jók, veszélyesek, és nem nagyon ismerem őket. Szóval ott nagyon kell vigyáznom, nemegyszer előfordult már, hogy csak nehezen vergődtem át ezeken az akadályokon. Ezért általában feszülten is készülök ezek a meccsekre. Az az érzésem, hogy ha ezeken a fordulókon túljutok, akkor a későbbiekben már nem lesz nagy baj, meg aztán akik ott következhetnek, azokat elég jól ismerem is.

- Bátorfi Csilla a tizedik Európa-bajnoki aranyérmét szerezheti meg, s erre az egyik esélye a női páros. Jelent ez valamiféle plusz motivációt önnek?
- Hát persze. Jó lenne, ha sikerülne nyernünk, nagyon készülünk. Szerintem tökéletesen összeállít a párosunk, pontosan ismerjük egymást, tudjuk, mikor mit kell csinálni. Persze van még néhány jó kettős Európában, de talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy mi azok között vagyunk, akik éremesélyesként indulnak, sőt nyerhetnek is. De az orosz Szmirnovval alkotott vegyes párosomban is lehet fantázia.

- Sok vasat tart egyszerre a tűzben. Bírja majd?
- Tudja mit? Szeretnék az Európa-bajnokság utolsó két napjára már nagyon fáradtan készülni a következő meccseimre, mert az azt jelentené, hogy még versenyben vagyok, és talán több számban is. Ha odáig eljutok, akkor már igazán nagy baj nem lehet…