Varga: veszélyes volt

A rendezők ugyanis alig másfél óra alatt orvosolták a problémát: mindenkinek jutott étel, ha nem is pont abban az időpontban, amikor szerette volna.

Aludtak, majd porig égett a sátor

A magyar motorosok számára azonban valószínűleg még sokáig emlékezetes marad ez az este, hiszen Nagy Péter és Hermann Henrik éppen abban a sátorban aludt, amely utóbb nagy lánggal porig égett. (Az első hírek szerint egy villanyégő durrant el, abból lett a baj.)
"Nem láttam a tüzet, csak a kiabálásra riadtam fel, és mintha Ákos valahonnan azt ordította volna, hogy ég a sátor, és fussak. Öszszekaptam minden cuccomat, és futottam kifelé. Mindenem megvan, ami nagy szerencse, mert ha mondjuk az útlevelem vagy a csizmám bentég, nem biztos, hogy folytatni tudtam volna a versenyt" - mondta Nagy.
Hermann Henrik viszont saját elhatározásából döntött úgy, hogy nem folytatja - pontosabban a külső körülmények hatására. Valahogy még elverekedte magát Zuératig, de ott már anynyira fájt a lába, hogy a csizmát sem merte levenni addig, amíg nem érkezett meg a szervizkamion, mert attól tartott, soha többé nem bírja újra felhúzni. Két hete autóbalesete volt, a vádlija megzúzódott, az is csoda, hogy ilyen állapotban idáig eljutott.
Késő este még nem volt hírünk az autósok közül a Liszi László, Rack György kettősről és a két versenykamionról.

Lisziék nehéz napot zártak: a 120. helyen végeztek a szakaszon, de örültek, hogy legalább beértek a táborba. Először azért kellett körülbelül három-négy órát ásniuk, mert valaki leesett előttük a dűnéről, és a társa rosszfelé irányította az érkezőket. Lisziék bekerültek egy olyan katlanba, amelyből nem volt kifelé vezető út, vagyis volt, csak ásni kellett szorgalmasan - és hosszan.
A második ásásnál már senki sem volt hibás, egyszerűen csak mély volt a homok ott, ahová bekeveredett a páros.

---- S ---- A