"Kedves utasaink, ha balra néznek, semmit sem látnak, ha jobbra - akkor sem" - próbált tréfálkozni a svájci repülőgép pilótája csütörtök reggel, Tisit térségébe érve. Mondják, minden tréfának a fele igaz, de ez teljesen igaz volt, mivel olyan homokvihar tombolt a környéken, hogy a látási viszonyok nemcsak korlátozottak voltak, hanem egyáltalán nem lehetett látni. Három kört tett meg a gép a repülőtér felett (csak reméltük, hogy felette), mire nagy nehezen ereszkedni kezdett.Az utasok próbáltak viccelődni egymással, de a mosolyuk mintha nem lett volna teljesen őszinte… A sportos landolás (kettőt pattant a gép, mire végre földet ért) után ijedtek csak meg igazán az emberek, látva, hogy Tisitnek igazából nincs is reptere. Ez itt egy hatalmas síkság, amely alkalmas arra, hogy kemény földjén landoljanak a repülőgépek.
Az élre álló Stéphane Peterhanselnek vagy kétszáz motorost kellett megelôznie
Az élre álló Stéphane Peterhanselnek vagy kétszáz motorost kellett megelôznie
Néhány tucatnyi pálmafán és elhanyagolt épületen kívül nincs itt semmi, bár azt mondják, amikor lehet látni, ez a világ legszebb helye. Magas homokhegyek veszik körül, amelyek mögött már ott van az érintetlen sivatag.
Borulások és technikai gondok
Nos, ebből nem kapunk ízelítőt (a versenyzők annál inkább), viszont a helyi lakosok idei bevételét megnöveljük egy kicsit. Öt euróba kerül a zuhany, ennyiért már legalább meleg vízre számítunk, de kiderül, hogy az egyébként zuhanyrózsával takarosan felszerelt fülkében nincs víz. A helyi "üzletember" füttyent egyet, és két gyerek már hozza is a zuhany elengedhetetlen kellékét: egy vödör kútvizet. Durván 1200 forintért… Szóval, téved, aki azt hiszi, az Evianvíz a legdrágább, mert a mauritániai kútvíz még azt is űberolja. Vicces a helyzet, ugyanakkor nagyon szomorú is, mert látjuk a gyerekeket, akik ajándékért könyörögnek, és az elhasznált, piszkos pólónak úgy örülnek, mintha a legdrágább karácsonyi ajándékot kapták volna. Számukra valószínűleg a Dakar-mezőny megjelenése karácsonnyal ér fel. ---- A versenyzők azonban egyáltalán nem voltak ünnepi hangulatban: egyre-másra érkeztek a hírek bukásokról és technikai problémákról. A nagymenők közül ezen a napon Jean Louis Schlessernek támadtak gondjai: már körülbelül a szakasz egyötödénél érezte, hogy baj van az autó jobb hátuljával, meg is állt, de aztán úgy döntött, továbbmegy. Körülbelül a táv harmadánál azonban végleg bedöglött a kétkerék-hajtású Buggy, úgyhogy a kétszeres Dakar-győztes francia kénytelen volt megvárni a szervizkamiont. Nála is rosszabbul járt a sivatagi show-n korábban szintén győzedelmeskedő Sinozuka Kendzsiro, aki néhány bukfencet bemutatva totálkárosra törte a Nissanját. A japán pilótának ezúttal semmi baja nem esett (két évvel ezelőtt súlyosan összetörte az arcát), a navigátora azonban a hátát és a nyakát fájlalta. A kamionosokat sem kímélte a terep: először az idősebb De Rooy, Jan ugratott bele egy dűnébe a DAF-fal, és szerelt emiatt jó sokáig, majd a versenyben vezető Vlagyimir Csaguin Kamazának motorjával voltak gondok, emiatt az orosz három-négy órán keresztül vesztegelt a dűnék között. Még az előző nap krónikájához tartozik, hogy Ari Vatanen és Robbie Gordon, ha többórás hátránnyal is, de beért a célba, és folytatni tudja a küzdelmet. És akkor a "roncsderbi" után nézzük, mi történt a versenyben! Az autósoknál Stéphane Peterhansel még szürkületben ért be a célba, a többieknek azonban már sötétben kellett botorkálniuk. Pedig az utolsó negyven kilométer világosban sem volt "húsvéti körmenet". "Nagyra nőtt tevefüvet kellett kerülgetni, úgy éreztem, sohasem lesz vége annak a negyven kilométernek. Mégsem ez okozta a legnagyobb nehézséget, hanem az, hogy meg kellett előznünk vagy kétszáz motorost" - mondta Peterhansel a célban. A Dakar-címvédő mögött a katari Nasszer Szal el-Attijah érkezett, aki bár 25 percet kapott Peterhanseltől, nem szomorkodott, hiszen életében nem volt még ilyen jó helyen. Persze ez azért az autónak is köszönhető: a Világkupa-győztes BMW bitangerős. A harmadik dobogós helyet ezen a napon a viadal eddigi egyetlen női győztese, Jutta Kleinschmidt sajátította ki magának, aki szép csöndben az összetettben is felzárkózik az éllovasokhoz. A legnagyobb meglepetést azonban talán Luc Alphand szerezte a szurkolóinak, aki egyenletes, jó teljesítményt nyújtva már a második az összetettben. Érdekesség, hogy még a verseny kezdete előtt Palik László azt mondta: neki Alphand a titkos favoritja, mert ő sportoló volt, és tudja, hogy kell nyerni. Nos, a korábbi alpesi sí Világkupa-győztes francia, aki dízelautóval elsőként nyert szakaszt a Dakaron, valóban nagyon gyors. Valószínűleg ezért is választotta őt a Mitsubishi.
Ismét Coma motorozik az élen
A motorosoknál saját magát is meglepve David Fretigné nyerte meg a szakaszt kétkerék-hajtású Yamahájával (ez a technikai megoldás egyedülálló a mezőnyben), amelynek erejét ezúttal nem használta ki: azt mondta, a kétkerék-hajtást a maratoni szakasz második napjára, vagyis péntekre tartogatja. Az összetettben ismét a spanyolok kedvence, Marc Coma vette át a vezetést, igaz, az előnye mindössze 16 másodperc (szinte semmi) egyik legfőbb vetélytársával, Cyril Despres-vel szemben. Érdekesség egyébként, hogy a motorosok közül jó néhánynak a cél előtt nem sokkal fogyott ki a benzinje, a lengyelek sztárja, Dabrowski például csak úgy jutott el a célig, hogy a nagy öreg olasz, Graziani adott neki üzemanyagot. Fair play-díjas cselekedet, ám ebből a fajta segítségnyújtásból nem csak egy volt ezen a napon. A maratoni szakasz lényege az volt a korábbi években, hogy a szelektív szakasz célja után a pilótáknak be kell állniuk a parc fermébe (zárt parkolóba), majd hat óra pihenés után tovább kellett indulniuk. Nos, ebből mostanra csak a parc fermé maradt: a viadal reggel, a szokott időben folytatódik. Így legalább mindenki kialudhatja magát - szerelni úgysem lehet… ---- Meoni tanítani fog
A kétszeres Dakar-győztes Fabrizio Meoni ugyan már a verseny előtt bejelentette, hogy az idén biztosan befejezi a karrierjét, de nem akar elszakadni a motorozástól. "Nem akasztom szögre a bukósisakomat. Egy enduro- és tereprali-iskolában, a Fasola Schoolban fogok tanítani, úgyhogy sokszor visszatérek a Szaharába, hiszen sokan szeretnék elsajátítani a tereprali és a sivatagi motorozás tudományát. Az oktatás mellett tizenhárom éves fiammal, Gioelével is egyre többet foglalkozom majd, motokrosszosnak készül. A motorosoktató-munkám mellett pedig a Dakarban négy éve felépített általános iskolámmal is többet szeretnék törődni, azt szeretném, ha egyre több szegény szenegáli kisgyerek részesülne oktatásban."
Duran: hat hónap kényszerpihenő
A vártnál hosszabb ideig tart majd a kedden balesetet szenvedett gyári KTM-es, a spanyol Jordi Duran felépülése. "Durannak ugyan nem sérült meg a feje, a mellkasa és a hasa, de olyan súlyos nyílt kéz-, illetve combtörést szenvedett, hogy legalább fél évig nem ülhet motorra" - mondta Xabier Mir doktor, aki a barcelonai Dexeus Klinika specialistája, és egykor Joan Roma sérüléseit is kezelte. "Én találtam rá Duranra, és elárulom, a sajtó tévedett, amikor azt állította, hogy százhúsz kilométer per órás sebességnél bukott. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy szerintem legalább százötven kilométeres tempónál szenvedett balesetet" - állítja a szintén gyári KTM-es Carlos De Gavardo.
Peterhansel abszolút rekorder akar lenni
Stíphane Peterhansel - aki a Dakar első öt napján influenzával, fejfájással és gyomorbántalmakkal küszködött - már jelenleg is a Dakar legeredményesebb versenyzője a maga hét győzelmével, és a francia további csúcsokra tör: "Még rengeteg célom van a Dakaron. Én szeretnék lenni az első, aki a motorosgyőzelmei után az autósoknál is legalább két diadallal büszkélkedhet, hiszen honfitársam, Hubert Auriol két motoroselsősége után csak egyszer győzött autóval. A jövőben szeretném megdönteni az autósok közötti rekordot is, vagyis túlszárnyalni a négyszeres győztes finn Ari Vatanent."