Valóság az álmok színházában

Néhány pillanattal később viszont már rezgett a háló: Butt passzát Owen nem éppen hibátlanul vette le, Delaneyvel együtt mégis Lampardhoz tette a labdát, a fehér nyolcas meg nem sokat tétovázott, rögvest tüzelt - Delaney ismételt segítőkészségét követően (rajta pattant meg a labda) már vezetett is Anglia!
A túlvégen igazából csak egy embert respektált (és félt) a hazai nézősereg, Giggs minden egyes megindulásánál síri csend honolt az arénában. Miután egyszer Beckham könnyed mozdulattal elcsente tőle a labdát, a borostás walesi vágyakozó képet vágott - akár azt is beleképzelhettük ebbe az ábrázatba, hogy ő szíves-örömest született volna angol földre (ahogy ezt Anglia tömegei áhították). A pirosak másik szélén ellenben Bellamy jelentős közutálatnak örvendett, ami olykor heves füttyszóban jutott kifejezésre.

Visszatérve a mérkőzés érdemi részére: prímán működött Eriksson találmánya, a támadótrió, Rooney a szabad területeket szinte "falta" - egyszer például a felezővonaltól startolt, aztán lőtt, a labda pedig a kapufán csattant, Jones kesztyűjét is érintve. A vendégek első épkézláb mozzanatára kellett várni vagy 25 percet, de megérte. Speed egy beívelést "esernyőzött át" saját magán, majd kapásból föléküldte a labdát.
A fordulás után is ment minden tovább a maga útján, Owen például arccal a walesi kapu felé. Nagyjából 60 méteren át szlalomozott a vendégjátékosok között, öten-hatan dőltek el egymás után - a nagy szóló azonban végül elhalt. A másik zseni, Rooney sem aludt: a nem épp élete játékát nyújtó Delaneyt hámozta le magáról, mielőtt Jonesba püfölte a labdát - az ötösről, egy méterre az alapvonaltól…
Mindeközben a - papíron - központi figura, Giggs kiosztott egy-két kötényt, de ez minden. A pálya egy másik szegletében viszont Ashley Cole őt is az őrületig futtatta, aztán az Arsenal balbekkje nemes egyszerűséggel két testcsellel és egy pontos passzal zárta le a magánszámot.
Az angol csapatkapitány Beckham is próbálkozott néha: a nyesései nagy szomorúságára folyton a labdaszedők kezében landoltak. Bellamy az ellenszenv dacára a vendégek legjobbjaként küzdött, egy kényszerítő után nagy mázlival termett ismét előtte a labda - majd hamarost föld körüli pályára állt…
A meccs meg eldőlt: két percen belül három gólszerzési esély kínálkozott Jones kapuja előtt, az utolsót ki is használták az angolok (az első kettőt Owen, illetve Rooney elszúrta). Beckham zseniális, egyszersmind csodálatos gólt rúgott: messziről, a bal felsőbe, úgy, hogy talán még három Jasin sem fogta volna meg!
A lendület tartott tovább: Rooney mesterhármast is elérhetett volna a hátralévő időben, míg a meccs után bordatöréssel diagnosztizált Beckham bicegve is odapakolt egyet Thatchernek, törlesztésképp. Ettől függetlenül a kétgólos angol győzelem még csak meg sem közelíti a gárdák közötti valódi különbséget. ---- E ---- &