A neves válogatottat "időtlen idők" óta nem fogadó irániak ígéretükhöz híven valóságos fesztiválként fogták fel a Nationalelf teheráni vendégjátékát.
Bár Klose (jobbra) nem volt eredményes Teheránban, Ernst és Brdaric gondoskodott arról, hogy folytatódjon a Klinsmann-éra sikersorozata
Bár Klose (jobbra) nem volt eredményes Teheránban, Ernst és Brdaric gondoskodott arról, hogy folytatódjon a Klinsmann-éra sikersorozata
Három órával az első sípszó előtt már csordultig volt az Azadi-stadion (miheztartás végett: ez 110 ezer nézőt jelent), a szurkolókat rockkoncerttel (ilyenre az 1978-as iszlám forradalom óta nem volt példa) és lézershow-val (erre pedig még sohasem volt precedens) szórakoztatták, majd átadták a terepet a főszereplőknek, az egyformán szívélyesen fogadott két együttesnek. A németek villámgyorsan jelezték, ünnepi hangulat ide vagy oda, ők azért elsősorban a vb-felkészülés folytatása miatt érkeztek Teheránba. Az ötödik percben Schneider balról begurított labdáját Ernst állítgatás nélkül a jobb alsó sarokba bombázta, és bebizonyította, egy pillanat alatt el lehet csendesíteni több mint százezer embert. Persze a nézők viszonylag gyorsan megtalálták a hangjukat, elsősorban csapatuknak köszönhetően. A hazai gárda a félidő hátralévő részében több egyenlítési lehetőséget is elszalasztott, elsősorban Jens Lehmann miatt: az Arsenal egyese több alkalommal is nagyot védett, a legnagyobbat talán akkor, amikor Karimi már csak vele állt szemben. A fordulás után a németek, biztos, ami biztos, lekopírozták az első félidő elejét - ezúttal Görlitz beadásából Brdaric volt eredményes -, és ezzel tulajdonképpen elejét vették mindennemű meglepetésnek.