Az új athéni nóta: Dia, Dia, Hungária!

("Az Európa-bajnokságon gyengén szerepeltem. Nem pontos a megfogalmazás: rosszul. Nem volt egy csöpp önbizalmam sem. Ez az év ugyanis eddig pokol volt számoma. Semmi sem sikerült, szenvedtem. Athén előtt rengeteget edzettem, de az önbizalmam nem lett több. Az élsport kegyetlen. Sokszor mindent megteszel, de semmi sem sikerül. Én is sokszor kerültem már ilyen helyzetbe. Egyet tehet az ember ilyenkor: megpróbálja kihúzni magát ebből az állapotból, amikor pedig sikerei vannak, arra kell törekedni, hogy ezt az időszakot sokáig kihúzza. Nekem is voltak hullámvölgyeim.")

Voltak. Athénban is. Még délelőtt. Alapverseny. Első forduló. Az olimpiai bajnok Zemfira Meftahetgyinova szárnyal. Huszonötös szériával kezd. Hiába száguld sokszor nyolcvan kilométeres sebességgel a korong, az azeri keze a svájci óránál is pontosabb. Igaly szenved. Kétszer is mellé lő. Ilyen szinten végzetes lehet. Az első forduló után holtversenyben a nyolcadik. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy az utolsó előtti, hiszen három rontása csak a kínai Vej Ningnek van.
("Az alapverseny első fordulójában kétszer is hibáztam. Technikai hibák voltak. Nem ment jól, ami természetesen egyáltalán nem tett jót az amúgy is megtépázott önbizalmamnak. Megmondjam, mi segített át a holtponton? A közönség. Én még ilyennel nem találkoztam sportlövőversenyen. Százak drukkoltak nekem már a selejtezőben is. Zászlókkal, és minden sikeres lövés után az én nevemet skandálták. Ismeretlen emberek, akik csak azért autóztak el ide a világ végére, Athéntől negyven kilométerre, hogy nekem segítsenek. Ez hatott. A második sorozat előtt is beugrott: velük sem, magammal sem tehetem meg, hogy rosszul lövök.")

A második fordulóban megtalálta a ritmust

Alapverseny, második forduló. És valami megváltozik. Igaly Diána egyre magabiztosabb. Az újabb huszonötös sorozatban csupán egy hibát követett el. Mellette 24 korongot csak az azeri és a kínai Vej Ning tudhat magáénak. Közben az olasz Cainero elszáll (19), az élen pedig Meftahetgyinova mögött már Igaly Diána áll. A nyolcadikról a másodikra kapaszkodik fel, a döntőbe pedig hatan kerülhetnek. Talán…
("Az első fordulóban kétszer hibáztam, a másodikban csak egyszer. Szerencsére sikerült kijavítanom a technikai hibákat, rátaláltam a ritmusomra, és egyre inkább éreztem, ha így tudok a továbbiakban is koncentrálni, ott lehetek a döntőben. Nem figyeltem, mit lőnek a többiek, de tisztában voltam vele, ha az alapverseny harmadik fordulójában nem hibázok, vagy netán csak egyet, akkor simán bekerülhetek a döntőbe, sőt, ott sem kezdhetek rossz pozícióban.")
Alapverseny, harmadik forduló. A lelátón százak. Akad egy-két azeri drukker, néhány amerikai, még a szlováknak is tapsolnak. Amikor viszont Igaly Diána lő, tombol a lelátó. És sokszor tombol. Két hatos csoportban lőnek. Itt Igaly, két lőállással arrébb az azeri. Onnan csak a lövések hallatszanak. Itt viszont látjuk, amint a magyar klasszis könyörtelenül leszedi a korongokat. Szépen sorban. Egyet. Még egyet. Tizet. Tizenötöt. A huszadikkal is végez. Még öt van hátra. Ha nem hibáz, jó helyen kerülhet fináléba. Akár első helyen. A kérdés csak az, mit lőtt Meftahetgyinova? Bakot… Pontosabban háromszor is hibázik. Igaly viszont egyszer sem! A lelátó tombol, majd kiírják az eredményjelzőre a döntősök névsorát: 1. Igaly (HUN) 72, 2. Meftahetgyinova (AZE) 71, 3. Vej Ning (CHN) 70, majd az ausztál jön és két amerikai. Hatan maradnak.
("A harmadik körre már tökéletes egyensúlyba kerültem. Semmi sem tudott kizökkenteni a nyugalmamból. Ez a sport a koncentrációról szól. Ha az ember tökéletesen ki tudja zárni a külvilágot, és jól felkészült, akkor nem lehet gondja. Nekem az edzéssel, a felkészültséggel soha sem volt gondom. Lelkileg viszont akadt. Most remekül elkaptam a fonalat. Az alapverseny és a döntő között volt egy órám. Ettem, ittam, még olvasgattam is egy kicsit. És vártam a folytatást, hiszen amikor jól megy az embernek, akkor már rohanna is a lőtérre.")
Döntő. Magyar idő szerint 13 óra 30 perckor. Kicsit csúszik a program. A lelátón immár ezrek. És mindenki számolgat. Igaly egy koronggal vezet. Olimpiai bronzérmes. De az azeri nagyon jó. Ô speciel nyert Sydneyben. Vagy ott van a kis kínai világbajnok. Igaly az előző olimpián százszázalékos döntőt lőtt. Az is kevés volt az azeri ellen, hiszen az alapversenyben Meftahetgyinova volt a jobb. De mi lesz most?
("Persze a döntő előtt már én is számolgattam. De csak addig jutottam, hogy igen, akár érmes is lehetek. Jobban nem merültem bele, mert azzal csak ártottam volna magamnak. Ha az embernek az jár a fejében, hogy na, ezt a korongot leszedem, és akkor ez és ez lesz, elveszti a koncentrációját. Nekem pedig koncentrálnom kellett, hiszen az azeri és a kínai is nagyon jó lövő.") ---- Koncentrálnia kellett. Messziről érkezett élete egyik legfontosabb pillanatához, itt a görög hegyek között. Sokan nem tudják, úgy volt, hogy már a sydneyi olimpián sem indul. Kilencvenhét decemberében ugyanis olyan fájdalom érte, amit igazán sohasem lehet kiheverni. Kilencvenhét decemberében meghalt az édesapja, aki a mindene volt. Apa, edző, minden.
("Amikor édesapám meghalt, nagyon magam alá kerültem. Úgy éreztem, nem bírom tovább csinálni, befejezem az élsportot. Aztán édesanyám meggyőzött, folytatnom kell. Magam miatt, és apu is ezt szeretné. Pedig nem örültek neki, amikor anno kijelentettem: én is sportlövő leszek. Nem akarták, le szerettek volna beszélni róla. De engem nem abból a fából faragtak, hogy megadjam magamat. Aztán szépen lassan ők is belátták, úgysem tudják megakadályozni. Huszonnégy éve kezdtem el lőni, három év múlva pedig már junior Európa-bajnok voltam. Hát így kezdődött.")
Szóval döntő, első lőállás. És senki sem hibázik. Mi lesz itt még… Aztán a kínai igen. A harmadik helyen álló kínai. Az azeri viszont kegyetlenül végez a korongokkal. És ami ennél is fontosabb: Diána is. Akit az Isten is sportlövőnek teremtett. Diána ugyanis a vadászok védőszentje. Következő lőállás. Addigra már az amerikai Rhode is bakizik. Igaly jön. Egy korong lentről. Sima. Egy a toronyból. Megvan! És a dupla. Ez is! Aztán Meftahetgyinova hibázik. Egyet. Ez még sokat érhet. A magyar tábor nem tudja türtőztetni az örömét, van aki tapsol. Nem illik. De hát mit tegyen az ember, amikor az azeri hibája révén Igaly egy helyett hármat lépett az olimpiai dobogó felé. Aztán a harmadik sorozatnál megjelenik egy repülő. Pont amikor Diána következik. Mi lesz? Megzavarja? Diána céloz, a korong meg szétrobban.
("Két gép is jött a döntő alatt. Láttam őket, de egyik sem zavart. Elméletileg bajt okozhattak volna, ha bekerülnek a látószögembe, de szerencsére nem következett be. Van olyan versenyző, aki ilyenkor leáll, és megvárja, amíg tiszta a terep, de nem volt szükségem rá. Annyira jól éreztem magamat, olyan magabiztosnak, hogy ez sem mozdított ki a nyugalmamból.")
Igaly két koronggal vezet. Aztán hárommal. Az azeri ismét hibázik. Már négy korong az előny. A lelátó tombol, száz torokból szól a "ria, ria, Hungária!". Inkább Dia, Dia, Hungária! Vasvári Erzsébet, a válogatott edzője is feszült. Mindenki az. Hiszen mindenki tisztában van vele, közel az aranyérem. És eljön az utolsó előtti sorozat. Igaly ismét hibátlan. Az alapversenyben hetvenöt korongból hetvenkettőt lőtt darabokra. A döntőben pedig még egyszer sem hibázott. Elképesztő! A kínai már nem veszélyes rá. Az azeri is csak matematikailag. Röpke fejszámolás után kiderül, az utolsó előtti állásnál ha csak egy korongot leszed, olimpiai bajnok.
És megérkeztünk: csütörtök, magyar idő szerint 14 óra, 8 perc, 59 másodperc. Igaly Diána célra tart. És vár. Néma csönd, tűző napsütés és enyhe szellő. Vár.
A korong repül, Diána lő… és harminckilenc évesen, egy tizennyolc éves fiú anyjaként, oly sok csalódás után eldől: olimpiai bajnok!
("Mindenkinek kívánom azt az érzést, amit abban a pillanatban éreztem. Még volt hátra két korong, azokat is leszedtem, mert úgy illett, de már rámtelepedett az a semmihez sem fogható hangulat. Olimpiai bajnok, én? Csodálatos. És az is, ahogyan az aranyérmemet a szurkolók fogadták. Úgy sajnálom, hogy a doppingvizsgálat és az eredményhirdetés miatt nem mehettem oda hozzájuk. Mindegyiküknek egyenként megköszöntem volna a szurkolást.")
Másodpercek múlva már Vasvári Erzsébetet öleli. Ô csak annyit présel ki magából: "Dia, egészen fantasztikus volt." Aztán Hammerl Lászó, a kapitány érkezik. A szeme neki is könnyes. "Nagy küzdő. A lövészetben sokszor más nyerne, ha újralőnék a döntőt. De ma Diával nem ez volt, ilyen fölénnyel ritkán nyernek versenyt, hát még olimpiát" - mondja.

Huszonnégy év után újra magyar siker

Aztán sajtótájékoztató. Hárman ülnek a pulpituson. A kínai Vej Ning az egyik szélen, az azeri a másikon (szétlövés után lett az ezüst a kínaié), középen pedig Diána. Babérkoszorúval a fején, aranyéremmel a nyakában. A kínai kap kérdést. Papírra van írva a válasza… (más világ). Aztán Diána jön. Válaszolgat, a kezében közben egy kis, barna plüssmackót szorongat.
("A kabalamacim, kicsit viseltes, de régóta velem van. Még a nyolcvanas években, amikor egy versenyre mentem, a kisfiam a kezembe nyomta az indulás előtt, és azt mondta: anyu, ő majd segíteni fog. Nyertem is, azóta mindig itt van. És ha már a fiamnál tartunk, kérem írja le, mindent a családomnak köszönhetek. Az apukámnak, az anyukámnak, aki most az edzőm. Ilyen háttér nélkül képtelen lettem volna erre. Anyukám, ha kellett, helyettem gondozta a gyerekemet, ma már nem kell, hiszen tizennyolc éves, de most is főz rá, ha én éppen külföldön versenyzek vagy edzőtáborozok.")
A sajtótájékoztatón szóba kerül egy bizonyos fogadalom is. Nem volt elég óvatos, hiszen a Margitszigeten - ahol edzeni szokott - megígérte az ottani étterem pincéreinek, ha olimpiai bajnok lesz, vállalkozik egy ejtőernyős tandemugrásra. Nagy szó ez, hiszen tériszonya van, már a második emeletről sem szívesen néz le. De megfogadta, és be is tartja. Hogy mikor, azt még nem tudja, de ígéri, sort kerít rá. Ez a minimum az aranyért cserébe.
Legutóbb 1980-ban Varga Ká-roly nyert olimpiát sportlövészetben. Pont abban az esztendőben, amikor Igaly életében első alkalommal fegyvert ragadott. A csúcsra ért. Éppen ezért felvetődik a kérdés: olimpiai arannyal a nyakában is folytatja e tovább?
("Most szeretném átélni ezt a fantasztikus érzést, tehát nem foglalkozom a visszavonulás gondolatával. Viszont magamat ismerve, úgy is képtelen lennék abbahagyni, úgyhogy üzenem mindenkinek: még nem szabadultok meg tőlem!")
Ebben bízunk mi is… ---- Jó volt látni, mennyire magabiztos
Az alapverseny utolsó, hibátlan rottéja után már éreztem, Dia megszerezheti az aranyérmet. Ekkorra már az is kiderült, hogy Meftahetgyinova és Vej Ning lesz a legnagyobb ellenfele. Hogy végül a két versenyző egy percig sem tudta veszélyeztetni a magyar győzelmet, az egyértelműen Dia nagyságát mutatja. Nagyon jó volt látni, milyen magabiztos. Az utolsó néhány lövés előtt lehetett rajta látni, hogy semmi sem tántoríthatja el a céljától. Nem véletlenül mondtam korábban, az égvilágon semmit sem jelent, hogy a júniusi Európa-bajnokságon nem szerepelt jól. Az csak egy felkészülési állomás volt az olimpiára, és talán jól is jött, hogy ott nem lett érmes, mert nem pakolt pluszterhet a vállára, hogy ha Nicosiában sikerült, sikerülnie kell Athénban is.
Szóval nagyon izgalmas finálé volt, rendesen leizzadtam tőle. Még az is megfordult a fejemben, hogy ha lehetne, inkább beszállnék Dia helyett a puskámmal, mint hogy tehetetlenül nézzem, és csak a szurkolás maradjon. Igaz, nem biztos, hogy jól járt volna a cserével… Természetesen a verseny után azonnal hívtam a lányokat Athénban, és ha Diát nem is sikerült elérnem, edzőjének, Vasvári Böbének tudtam gratulálni. Óriási a boldogság most az egész sportlövőcsapatban, elvégre huszonnégy év után, Varga Karcsi nyolcvanas, moszkvai aranyérmét követően sikerült újra az olimpiai dobogó tetejére állnia egy lövőnknek.

Záhonyi Attila (kisöbű sportpuska fekvő számában olimpiai bronzérmes, edző és a BHSE sportlövőszakosztályának a vezetője) ---- "A rádió- és a televízióközvetítés egyszerre ment otthon, mert egyetlen lövésről sem akartam lemaradni" - mondja Igaly Diána nagyfia, az idén érettségizett Tamás. "Végig nagyon izgultam, képtelen voltam egy pillanatra is fellélegezni. Amikor pedig megnyerte az aranyérmet, hiába bizonyosodtam meg róla a saját szememmel és fülemmel, egyszerűen képtelen voltam azonnal felfogni. A Himnusznál, bevallom, picit könnyeztem, addig álltam a sarat, de ott elérzékenyültem. Az is nagyon megható volt, amikor a képernyőn keresztül üzent nekünk. Utána telefonon is beszéltünk, szuper volt hallani a hangját, és azt, hogy mennyire örül. A győzelme óta egyébként rengetegen felhívtak már, sőt olyan is volt, aki közben szólt ide, hogy megnyugtasson, most már egyszerűen nem lehet más az olimpiai bajnok. Nagyon, de nagyon büszke vagyok rá, és már gondolkozom rajta, mivel lephetném meg, ha hazajön. Virágot biztosan kap tőlem, a többi viszont maradjon meglepetés."
Természetesen nemcsak Tamás fia, hanem edző-édesanyja, Igaly Józsefné is nagyon szorított Diánáért. Olyannyira, hogy két nappal a verseny előtt már aludni is alig tudott. Mint elmondta, olyan feszültség volt benne, amilyen talán a lányában sem. Ám amint eljött a nagy nap, valami megmagyarázhatatlan nyugalom szállta meg.
"Úgy ébredtem, hogy most valami rendkívüli fog történni - mondja a boldog édesanya. - Dia nem csupán érmet, hanem mind közül a legszebbet fogja megszerezni. Be kell valljam, a férjemhez fordultam segítségért, azt kértem tőle, hogy onnan föntről figyelje a lányunkat. Egyébként amikor a végén Dia megcsókolta a puskáját és az ég felé emelte, biztos vagyok benne, hogy az édesapjának köszönte meg. Hiszen általa jutott el idáig."
Dia ugyanis amellett, hogy kiváló koronglövő, mindent tud, amit a fegyverekről csak lehet. Pici korától tetten érhető nála a puska szeretete. Ami persze édesapja mellett édesanyja hatása is.
"Amikor a képernyőn keresztül szólt, hogy ne sírjak, már túl voltam a pityergésen. Érdekes, most nem sírtam agyon magam, mint például a sydneyi bronzérménél. Picit persze sírdogáltam, de inkább rögtön a csodálatos eredménye után. Akkor, amikor lehet, hogy egy kívülállónak is kicsordult egy-két örömkönnye. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kerültem teljesen a döntő, majd az eredményhirdetés hatása alá, sőt még most is a hatása alatt vagyok. Minden édesanyának csak kívánhatom, hogy ugyanilyen boldogság érje, egyszer ugyanígy érezzen."
Igaly József hajdanán arra tanította a lányát, hogy nem kell teljesen letörnie, ha valami nem sikerül, mert utána jó fog következni. Egy sportolóval az olimpiai bajnoki cím megszerzésénél jobb nem is történhet. Most tehát jöhet az ünneplés, na és ha hazaér, az édesanyjánál elköltött családi ebéd, ahol a kedvence, a töltött paprika kerül majd az asztalra. ---- >Manfred Kurzer klasszishoz méltóan nyert a futócéllövők mezőnyében. A német versenyző már az alapverseny 30 lassú és 30 gyors lövése után óriási előnyre tett szert, ami nem csoda, hiszen 590 köre egyben új világcsúcsot - korábban hárman is csak 588-ig jutottak - jelentett. Legközelebb ekkor még az orosz Dmitrij Likin állt hozzá, aki hat kör hátrányból várhatta a finálét. A záró tíz lövés során aztán Likin kockáztatni kényszerült, minek következtében nemhogy közelebb jutott Kurzerhez, de még az ezüstérmet is elvesztette, amit végül honfitársa, Alekszandr Blinov szerzett meg.
Amíg a futócélosoknál nem szurkolhattunk magyar versenyzőért - világ- és Európa-bajnokunk, Sike József végül nem kapott szabadkártyát -, a puskásoknál a férfi és a női számban is érdekeltek voltunk. Az előbbiben, a 60 fekvő lövésben Sidi Péter igyekezett a legjobb nyolc közé lőni magát, ám miután az első sorozata 97, a második pedig 99 körösre sikerült, szinte búcsút is inthetett a finálénak. Egyedüli reménye az maradt, ha innentől kezdve már tökéletesen céloz, ám ehelyett újabb hibák következtek, így végül 591 körével csupán holtversenyben a 24. helyen zárt. A győzelmet végül a már az alapversenyt követően is vezető világbajnoki címvédő, az amerikai Matthew Emmons vívta ki.
A nők kisöbű sportpuska 3x20 lövéses összetett számában Joó Éva és Krzyzewsky Beáta próbálkozott, ám mindkét lövő csalódást okozott, Joó ugyanis kilenc, Krzyzewsky pedig 19 körrel maradt el a döntő aljától. A Világkupa-győztes orosz Ljubov Galkina, úgy tűnik, a sors kegyeltje, ugyanis miután légpuskával nem sikerült a dobogó tetejére állnia - ezüstérmes lett -, sportpuskával megadatott neki. Igaz, ehhez szükség volt a kazah Olga Dovgun "betlizéséhez" is, aki rögtön elsőre (7.9) elvesztette a hatvan lövés során keservesen összekuporgatott egykörös fórját. ---- Férfi kö. sportpuska fekvő
1. Emmons amerikai
2. Lusch német
3. Martinov fehérorosz

Férfi futócél
1. Kurzer német
2. Blinov orosz
3. Likin orosz

Női kö. sportpuska össz.
1. Galkina orosz
2. Turisini olasz
3. Vang Cseng-ji kínai

Női skeet
1. IGALY DIÁNA magyar
2. Vej Ning kínai
3. Meftahetgyinova azeri