Lélekemelő Cseh-bronz a lábtörés után

Ahol Cseh László ugyebár olyan pechesen lépett, hogy eltört egy csont a jobb bokájában.
De nézzük sorjában, mi is történt szombat este Athénban! Kora este még reménykedtünk, hiszen a kétszeres Európa-bajnok Cseh Laci a második legjobb idővel került a 400 méter vegyes döntőjébe. Az elsővel Michael Phelps. A földönkívüli, aki nyolc aranyért jött Athénba. A négyesen tehát Phelps, az ötösön Cseh. Kicsit bicegve jön a rajthoz. Igen, nem is olyan rég még kórházban feküdt. Az arany ilyen körülmények mellett a csoda kategóriája, az ezüst viszont elérhető (főleg az előfutamban látottak alapján). Aztán rajt, a várható forgatókönyv szerint.

Tavaly, a barcelonai világbajnokságon is így volt. Phelps bekezd, Cseh pedig tapad rá (már amennyire lehet). A pillangó után élen az amerikai, második a magyar, a harmadik pedig az ausztrál Nederpelt. A hát következik. Phelps előnye a végére két testhosszra nő Csehvel szemben, de ezt megszokhattuk már. Ebben a két kombinációban (pillangó, hát) utolérhetetlen a földi halandók számára. A mellben bíztunk. De nagyon. Utóbb kiderül, eddig minden a tervek szerint alakult a magyar klasszis számára. A táv feléig szinte századra azt produkálta, mint Barcelonában. Ahol ugyebár Európa-rekorddal lett második. Szóval mell. Phelps nem jó mellúszó. Bocsánat, nem kiemelkedő. Ezt lehetne meglovagolni. Phelps vezet, második Cseh, harmadik pedig a másik amerikai, Vendt.
Egy pillanatra úgy tűnik, Cseh farag valamennyit az amúgy tetemes hátrányából, ám nem sokáig tart a remény. Egyre inkább lemaradt, olyannyira, hogy a másik tengerentúli mellett már az olasz Boggiatto is az ezüstös helyét veszélyezteti. A gyorsra még másodiknak fordul (persze Phelps vezet), ám aztán mindenki bekapcsolja a tartalék propellereket. Cseh is így tenne, ha lenne tartalék propeller… Vendtet már nem tudja visszatartani, az olasztól viszont megőrzi - a bronzot.

Phelps meg szokás szerint világrekorddal nyer. Majd kijön a vízből is széles mosoly kíséretében nyilatkozik: "Egész éjjel nem aludtam, úgy izgultam, éppen ezért számomra is meglepő volt, hogy öszszejött a világcsúcs" - mondta Phelps, aki később a sajtótájékoztatón Csehről is beszélt. A kérdés ugyanis úgy szólt, ha Cseh nem töri el a bokáját, veszélyes lehetett volna-e rá? A válasz: "Úgy tudom, hat napot hagyott ki, az nem olyan sok."
Kösz, próbálja egyszer ki… ---- Az ezüstből tehát bronz lett, majd nem sokkal később a várt ezüstből negyedik hely. Risztov Éva következett, szintén 400 méter vegyesen. De nézzük "élőben" ezt is! A hármason az argentin Bardach. Egyéni csúcsot úszott reggel. A négyesen az ukrán Jana Klocskova. A topfavorit, 400 méter vegyesen legyőzhetetlen. Az ötösön az amerikai Sandeno. Ô is villogott reggel. A hatoson pedig Risztov Éva. Lefogyva, hallatlan akarattal. Úgy is kezdett. Szinte lekopírozza Cseh úszását (de erről még lesz szó…).

Pillangón első Risztov, második Klocskova. Háton Klocskova veszi át a vezetést, ám ami örömtelibb, ott van az ukrán nyomában (féltávnál Jana jobban szokott vezetni).
És jön a mell… Bár ne jönne! Risztovnak ugyanis nagyon nem megy ezen az estén. Olyannyira nem, hogy szép lassan Klocskováról, majd az amerikai Sandenóról is lemarad, majd a gyors során az argentin is lehajrázza. Megint a mell. Risztov természetesen nem érti.
"Lefogytam, úgy edzettem, mint még soha, jól is ment a pillangó meg a hát is, erre mellen teljesen szétestem. Nem értem, hiszen ott is egyéni csúcsokat úsztam az olimpia előtt. Tényleg nem értem, mitől jött ez a gyengeség" - mondja a mix-zónában, majd megy is. Doppingvizsgálatra, ugyanis amíg a férfi 400 méter vegyes döntőjében Cseht, úgy a női vegyes fináléja után Risztovot sorsolták ki mintaadásra.

De mi történt a Spartacus két ékkövével? A választ hamar megkaptuk. Turi György, Cseh és Risztov edzője ugyanis sejti, mi áll a háttérben.
Ami tény, a lelátóról úgy tűnt, az állóképességgel volt gond mindkét versenyzőnél. Féltávig mentek, mint a gőzmozdony, aztán pedig… De nézzük, mit mond Turi!
"Lacikát a műtött lába nem zavarta az úszás közben, másról lehet szó, pontosabban arról, hogy a műtét után már nem mertem terhelni, féltem attól, hogy baja lesz - kezdi a mester. - Ez viszont azt jelentette, hogy elment az állóképessége. És nem csak neki. Amióta eltört Lacika bokája, én is kettőzött erővel dolgoztam azért, hogy itt lehessen Athénban. Egyrészt ezzel párhuzamosan talán kevesebb figyelem jutott Évinek, aki - mivel egy csoportban úsznak - szintén nem kapta meg a kellő terhelést a felkészülés hajrájában. Most mentegetőzhetnék, de nem teszem, az én hibám, hiszen ezek a gyerekek tényleg mindent megtettek. Én is, de hát nem sikerült."
Távirati stílusban a többi magyarról: Bodor Richárd az elődöntőben búcsúzott 100 méter mellen, a fináléba már nem tudta beverekedni magát. Sajnos Jakabos Zsuzsanna "elszállt" 400 méter vegyesen, az ifi Európa-bajnok nem jutott be az esti döntőbe és szintén a selejtezőben búcsúzott 100 méter pillangón Boulsevicz Beatrix, 400 méter gyorson pedig Kiss Boldizsár.
De vissza Csehhez és Risztovhoz: kétségtelen, nem erre számítottak. Arra pedig végképp nem, hogy mindketten csalódottan üldögélnek majd későn este, doppingvizsgálatra várva. Nincs szerencséjük. Cseh kifogta Phelpsset, és még a lábát is eltörte. Risztovnak pedig a "női Phelps", Klocskova jutott. Éppen ezért lettek volna boldogok az ezüstéremmel.
És ha már szerencse: a tunéziai Melluli (vb-bronzérmes 400 méter vegyesen) az uszodába érve úgy lépett le a buszról, hogy szinte derékszögben állt a bokája. Nem tört, nem szakadtak a szalagok, felállt és ment tovább. Cseh roszszabbul járt. Nem is sejtette, hogy az a bizonyos fűzfői lépés két ezüstbe kerül majd Athénban… ---- A hátralévő számokban meg kell próbálni javítani

Cseh Laci teljesítménye egyedülálló, ő az első úszó a világon, aki törött lábbal is érmet nyert az olimpián. Tudtuk, sejtettük, hogy nem marad következmények nélkül az a bizonyos balszerencsés lépés, és most szembesülhettünk vele. Sajnos a mellúszása nem sikerült jól, ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy veszélybe kerüljön az ezüstérme. Megtörtént, ugyanakkor kár sokáig boszszankodni rajta, inkább örüljünk annak, hogy szinte a kórházból jövet is képes volt egy olimpiai bronzéremre. Risztov Évi esete más, annyiban azonban közös Lacikájéval, hogy a mellúszáson ment el az érem. Ôt is nagyon sajnálom, hiszen rengeteget dolgozott azért, hogy dobogóra állhasson. Mindkét versenyző esetre azt mondom: nem szabad sokáig nyalogatni a sebeket, hiszen mindketten több számban indulnak. Meg kell próbálni javítani.

Kiss László (az úszóválogatott szövetségi kapitánya) ---- Megviselte nagyon. Cseh Laci ugyanis - törés ide, törés oda - szerette volna megszorítani Michael Phelpset. Az ezüsttel mindenképpen kalkulált, így nem is csoda, hogy a bronzéremnek szombat este még nem tudott örülni. Olyannyira emésztette magát, hogy beszélni sem volt kedve, vagy inkább ereje. A mixzónában (ahol az újságírók szót válthatnak a versenyzőkkel) csak annyit mondott: "Ne haragudjon, majd később."
Közben az újságírók - vagy százan - a sajtótájékoztatóra siettek, hiszen híre jött, Phelps, Vendt és Cseh is nyilatkozik. Phelps késett vagy egy órát, Cseh pedig ott sem volt. Mint kiderült (szegény embert az ág is húzza), őt sorsolták ki doppingvizsgálatra. Ott értük utol a csalódott olimpiai bronzérmest.
- Egy órával a futam után, hogy látja, mi volt a gond?
- A hát és a pillangó rendben ment, a mellúszásom már nem volt az igazi, gyorson viszont, nincs jobb szó rá: meghaltam.
- Az edzője, Turi György szerint a törés után nem merte önt terhelni és ezért "elment" az állóképessége. Egyetért?
- Lehet benne valami, egyelőre viszont csak annyit tudok mondani, hogy gyorson gyenge volt a lábtempóm, ezt pedig karral próbáltam ellensúlyozni. Ennek viszont csak egy hatása lehetett: az utolsó hosszra a karom is teljesen elfáradt. Sajnos, hiszen nem ezt terveztem erre az estére… ---- "Ússzál, Lacikám, ússzál, mutasd meg a világnak…"
Halásztelek ünnepi díszbe öltözött. Az emberek ezen a szombaton pontosan tudták, hogy mit tartogat számukra ez a délután. Mindenhol a kora este eseményeit taglalták, a várható esélyekről beszélgettek a közértben, az egyes, a kettes és a 26-os számú italboltban, az utcán kerékpáron suhanva, babakocsit tologatva. "A mi fiunk, bizony-bizony akár olimpiai bajnok is lehet…" ezt mondogatták az emberek. Mert arról már mindenki tudott, hogy Cseh László, Halásztelek szülötte a második legjobb idővel verekedte be magát a fináléba, és még így, a nemrég eltört lábával is akár aranyérmet szerezhet. Ebben bízott mindenki, a csodában, hogy ez a halásztelki legény, aki ebben a 8000 lélekszámú községben jár-kel, itt tölti a hétköznapjait, most majd valami olyasmit visz véghez, amiről nemcsak szülőhelyén, hanem talán az egész világon beszélni fognak. Mert igazi hollywoodi sztori lehetne ez, ha egy amerikai író egyszer csak odaülne a gépe mögé és elkezdené pötyögni az elképesztő orvosi bravúrral úszásra alkalmassá tett magyar sportolóról szóló történetet.
"Ússzál, Lacikám, ússzál, mutasd meg a világnak…"
És a halásztelkiek már jó két órával a nagy esemény előtt gyülekeztek, kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélgettek a helyi házasságkötő terem előtt. Nem násznép volt ez, hanem ünneplő tömeg, amelynek a helyi polgármester, no meg az alkalmi műsorvezető még afféle műsort is rittyentett, kissé tán olyan volt a hangulat, mint Milos Forman "Tűz van babám"-jában, az aprócska gyerekek táncával a magyaros kesergőket előadó búbánatos lányduóval, de valahogy csak el kellett ütni az időt ott a téren, ahol legalább százan, de lehet hogy kétszázan gyűltek össze, hogy együtt ünnepeljenek és együtt sikoltsanak, amikor a habok közé csap a Cseh gyerek. Halásztelek megtette, amit meg kellett, piros-fehér-zöld lufikba kapott bele az egyre rakoncátlanabb szél, és olykor elnyomta a bánatos lányduó dalolászását, de igazából csak kevesen figyeltek a zenére, hiszen a háttérben a lehalkított televízión csak jöttek a képek Athénból és egyszer csak azt lehetett látni, amint Nemcsik Zsolt, a Vasas kardvívója már az aranyért asszózik, és ekkor már Halásztelek lelkes szurkolótábora lélegzet-visszafojtva figyelt, leste a képernyőt, ott volt Tyukker Sanyi, az asztalos Ragasztós Pista, aztán a mindenki által ismert Tripon Öcsi és persze mindenki, akinek fontos a közös ünnep. Egyre erősödött a szél, és egyre komorabb felhők gyülekeztek az égen, de nem érdekelt ez senkit, a szemek a képernyőre szegeződtek, amikor Cseh László elrugaszkodott a startkőről.
"Ússzál, Laci, ússzál, mutasd meg a világnak…"
Eközben a halásztelki Heltay köz egy elegáns, visszafogott családi házában a Cseh család már ott ült egészen közel a televízióhoz. Rózsika asszony, no meg idősebb Cseh László, aki annak idején maga is úszott, most nem szólt egymáshoz, mindketten a fiukat nézték, aki néhány hete még a lábát fájlalva arra gondolt, hogy tessék a sors alaposan kibabrált vele, az olimpia előtt kellett súlyos sérülést szenvednie, de rajta aztán nem fog ki még a jó Isten sem, meg akart gyógyulni, és most ott tempózik Athénban. Idősebb Cseh László akkor sem szólt, amikor a szpíker egyre csak azt emlegette, hogy az amerikai Phelps egyre nagyobb előnnyel vezet, és akkor sem mondott semmit, amikor már egyértelművé vált, hogy az ő büszkesége ezen az estén még nem lesz olimpiai bajnok. Rózsika és férje ugyanarra gondolt: az a fontos, hogy a Laci gyerek egészséges, ott van az olimpián és csodálatos teljesítménnyel rukkol ki. Úgy bizony, harmadikként csapott a célba, és ezt majdnem sírva élte meg a család. A boldog édesapa így nyilatkozott: "Büszke vagyok a fiamra, és nincs bennem semmiféle hiányérzet, hiszen már az is nagy szó, hogy egyáltalán felgyógyult és rajthoz állhatott. Tudom, hogy ő nem lesz elégedett magával, és a jövőben még keményebben fog dolgozni. Alig várom, hogy átölelhessem és gratulálhassak neki…" Eközben a halásztelki házasságkötő terem előtt hirtelen eleredt az eső, ám az emberek nem mozdultak, csak lassan, nagyon lassan indult mindenki haza, miután vörösre tapsolta a tenyerét. Így lett Halásztelekből Cseh-község, hiszen egy fiú úszott, és megmutatta a világnak… ---- Cseh Laciért a döntőben sokan izgultak, különösen a balszerencsés előzmények ismeretében. Egy sérülésmentes felkészülés mellett is rendkívüli feladat lett volna lépést tartani Phelpsszel, pláne egy lábműtétet követően. "Kellemesen csalódtam! - kezdte boldog értékelését Szabó József, a 200 méteres mellúszás szöuli olimpiai bajnoka. - Laci nem úszott rosszul ahhoz képest, hogy nem százszázalékosan állt rajthoz. A felkészülés során az egyhetes kényszerű kihagyás a végén nehezítette a dolgát. Azt mondom, ha ép lábbal úszott volna, akkor az ezüst biztosan megvan, de talán még az arany is. Mindenesetre ez nagyszerű eredmény!" Hargitay Andrást, egykori világbajnok vegyes úszónkat megtréfálta az Athén és Magyarország közötti egyórás időeltolódás, ezért lemaradt a döntőről, s a végeredményt tőlünk tudta meg. "Nagyon örülök neki, hogy dobogós lett! - mondta meglepetésében Hargitay. - Az előfutamban láttam Lacit, s nagyon meggyőzően úszott. Jól mozgott, mintha nem is lett volna sérült. Szerintem nem vették elég komolyan a sérülését, hiszen ha egy zongoraművésznek kivesznek egy csontot az ujjából, már nem lesz ugyanolyan virtuóz. Óriási teljesítmény az a bronzérem, s ne feledjük, Laci előtt még az élet, a világ, a következő olimpia pedig az övé lesz!"
Természetesen Risztov Éva karcsapásait is sokan követték a képernyők előtt, Székely Éva - Helsinki olimpiai bajnoka értékelte az érem nélkül véget ért döntőt: "Nagyon sajnálom, hogy Évi lemaradt a dobogóról! Remélem, hogy nem fogja nagyon letörni őt ez, s ezúton üzenném neki, hogy próbálja ezt mielőbb elfelejteni, s koncentráljon a másik három számára. Nyolcszáz méter gyorson több esélye lesz!"