Egy találaton múlt az arany

A "három muskétás" közül Nemcsik Zsoltot szólították először pástra, méghozzá a kínai Huang Jao-csiang ellen. Sima ügy - gondoltuk. Rosszul gondoltuk. A szünetben - vagyis amikor az egyik vívó eléri a nyolc találatot - ugyanis a kínai vezetett 8:6-ra. A pihenő szerencsére csapatvilágbajnokunknak kedvezett, rendezte gondolatait, egyenlített, majd a a vezetést is megszerezte (10:9). A kínainak még egy fellobbanásra futotta tehetségéből, amikor 12:12-re felzárkózott, de ettől kezdve már csak Nemcsik talált és lépett tovább. Nemsokára követte őt klubtársa, Ferjancsik Domonkos is, akivel az elején még tartotta a lépést a kanadai Boulos, de 9:6 után már nem volt mese, Ferjancsik 15:8-cal került a 16 közé.
Tudtuk, hogy az olimpiai újonc, Lengyel Balázs dolga nagyon nehéz lesz Tretyak ellen, de hogy ennyire?! Hiába adta az első találatot a Vasas fiatalja, 3:3 után az ukrán percei következtek, 7:5-re, 12:7-re, sőt 14:9-re is vezetett. Lengyel nem adta föl, de már csak szépíteni tudott (15:12), és kiesett.
Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett a Nemcsik-Ferjancsik asszó előtt, mert tudtuk, hogy egyiküknek búcsúznia kell, viszont egy versenyzőnk helye biztos a nyolc között. Az egymást nagyon jól ismerő két klubtárs és barát
5:5-ig együtt haladt, a szünetnél pedig Nemcsik vezetett (8:7). A pihenő után Nemcsik növelte az előnyét (12:8), majd a győzelmet is megszerezte (15:12). A vasárnap 27. születésnapját ünneplő kitűnőség a negyeddöntőbe került, ahol a szám címvédőjével, Covaliuval kellett megvívnia.
A román kezdett jobban, 2:0, 3:1, 5:2 is volt a javára, ám ekkor beindult Nemcsik, a rá jellemző határozott, tiszta tusokból jött zsinórban három, és máris egyenlő volt az állás! Sőt 6:5-re Nemcsik vezetett, majd a szünetre is ő vonulhatott kedvező pozícióban (8:7). A pihenő után egyenlített ugyan Covaliu, de aztán Nemcsik háromtusos előnyre tett szert (12:9). Sajnos ekkor kiengedett, amit a neves vetélytárs ki is használt (13:13). Hallatlanul izgalmas volt az asszó, és számunkra még izgalmasabb lett, ugyanis Covaliu talál, vagyis egy tus választotta el a győzelemtől. A kötélidegzetű Nemcsik egyenlített, majd újra talált! Ô vívhatott az esti elődöntőben.
Ahova nem lehetett azt mondani, hogy érdemtelenül jutottak el a főszereplők: Lapkesz a sportág királyát, az orosz Pozdnyakovot ejtette ki, Montano az atlantai olimpia egyéni ezüstérmesét, az ugyancsak orosz Sarikovot, Tretyak a világbajnok ukrán Lukasenkót, Nemcsik pedig ugyebár a címvédő román Covaliut.
Fehérorosz, olasz, ukrán vagy magyar siker születik?
Lapkesz, Montano, Tretyak vagy Nemcsik lesz a befutó?
Nehéz, nagyon nehéz…
Az első elődöntő. Nemcsik és Tretyak. Az ukrántól már az is csoda, hogy idáig eljutott, már felelősség nélkül vívhat. Megtette a magáét. Nemcsik is, de ha már itt van, tőle többet várunk: csapatban volt már világbajnok, meg vb-második, egyéniben azonban a nagy kiugrás még várat magára.
Még…
Az első találat Nemcsiké. Aztán a második és a harmadik is. Sőt… Hát mi van itt? Mire a délelőtt bravúrt bravúrra halmozó Tretyak feleszmél, már 5:0-ra vezet a magyar. Szabó Bence szövetségi kapitány a háttérben érthető módon nyugodtan ücsörög (persze belülről nyilván óriási a feszültség), az ukrán edzője ideges. Aztán kicsit fellélegezhet, mert megtörik a jég, az első Tretyak-tus is ül.
Nem baj, van még az előnyből. ---- Aztán egy kis hullámvölgy következik, már "csak" három tusnyi az előny. 7:4. De semmi gond, Nemcsik újra összekapja magát, s nem sokkal később már 13:7-re vezet. Szenzációs. Még az sem billenti ki a maga ritmusából, hogy az ukrán felszerelésével gondok vannak, kétszer is legalább egy percig tart a kényszerpihenő.
Nem, Nemcsiket most nem lehet megállítani.
Vagy mégis? Az előbb még 13:7 volt, most pedig már 13:10. Jó lesz vigyázni, nehogy valami gond legyen, hiszen eddig olyan szépen alakult minden. Megszakad Tretyak sorozata, már csak egyetlen apró tus hiányzik a döntőhöz.
Az olimpiai döntőhöz…
Tretyak még egy utolsó rohamra indul, felkapaszkodik 14:11-re, de ennél tovább már nem bír: egy gyönyörű, tiszta találat, majd Nemcsik keze a magasban. Már csak egyetlen lépés hiányzik, de talán ez lesz a legnehezebb. Egyrészt, mert az olimpiai aranyérem a tét, másrészt pedig azért, mert az olasz Montano bombaformában van: a másik elődöntőben szinte átgázol (15:6) a fehérorosz Lapkeszen.
Na, de ne feledjük, Nemcsik is jó volt. Nagyon jó. Az olasz azonnal megtapasztalhatja, pillanatok alatt 3:0 - ide. Álomkezdés. Montano viszont nem Tretyak, ő nem engedi el a magyart: 5:3, 6:5, 7:6, a technikai szünetnél pedig 8:6, szerencsére mindannyiszor Zsolt javára. Aztán pihenő, ám ez nem zökkenti ki Nemcsiket, ha nem is fölényesen, de még mindig nála az előny. Montano érzi is a bajt, előveszi a jól megszokott olasz stílust: színészkedik, reklamál, a lábát fájlalja, egyszóval mindent bedob. Megkapja a jól megérdemelt sárga lapját, de nem érdekli, ő továbbra is nyomás alatt tartja a zsűrit.
13:12. Már csak két tus kellene és… Az olasz széles mozdulatokkal gesztikulál, majd egyenlít. Már megint egyenlít.
13:13.
Nemcsik zseniális akció végén ismét előnyt szerez. Montano nem hisz a szemének, vitatkozik, úgy érzi, az egész világ összefogott ellene. Pedig nem. Csak annyi történt, hogy kapott egy tiszta tust.
14:13.
Már csak egyetlen kis találat és Zsolté a világ. Elindulnak… És… És… Megvan… Vagy mégsem? A román bíró levezeti az akciót és Montano javára ítél.
Ez nem lehet igaz. Hát ki érti ezt?
Ahelyett, hogy vége lenne, újra ott állnak a páston. Az olasz elindul, az olasz ráront Nemcsikre és…. És… Az olasz nyer.
14:15.
Vége.
Már-már kézben volt az arany, de ezüst lett a vége. Egy nagyon is szép ezüst. 1992 óta (ugye még emlékeznek, akkor a mostani szövetségi kapitány, Szabó Bence győzött) először van magyar olimpiai érem kard egyéniben. Navarrete 1996-os és Ferjancsik 2000-es negyedik helye után 2004-ben Nemcsik Zsolt ott állhatott az olimpiai dobogón, közvetlenül a bajnok Montano mellett.
Nagy dolog ez, óriási.
Még akkor is, ha egészen közel, kardnyújtásnyira volt a még ennél is nagyobb bravúr… ---- Montano a cirkuszával nyerte meg a finálét

Zsolttól fanatsztikus eredmény ez az ezüst, de az egész napos teljesítménye alapján aranyat érdemelt volna. A tévén keresztül úgy láttam, hogy a kínai ellen még feszült volt, és valójában csak akkor szabadult fel, amikor legyőzte Covaliut. Előtte ugyanis Ferjancsikot búcsúztatta, és tapasztalatból mondhatom, nincs rosszabb annál, mint amikor honfitársad ellen vívsz. A döntőben Montano mindent bedobott, ahogyan az olasz vívóktól megszoktuk. Szerintem a bíró erélytelen volt, többször is sárga lappal kellett volna büntetnie Montanót, például már akkor, amikor pástra lépés után a ragasztószalaggal kezdett vacakolni. Egy olimpiai döntőre felkészülten kell odaállni! A zsűrinek értékelnie kellett volna, hogy Nemcsik fegyelmezetten, kulturáltan vívott, nem reklamált, míg Montano cirkuszolt, nem volt szimpatikus a viselkedése.

Jánosi Zsuzsanna (csapatban világbajnok tőröző, a vívószövetség utánpótlás-igazgatója) ---- "Végig tisztában voltam azzal, mit csinál Montano, ám a végén minden mindegy alapon megtámadott, ami meglepett egy kicsit - mondta közvetlenül a döntőt követően Nemcsik Zsolt. - Tizennégy tizenháromnál nagyon közel voltam a győzelemhez, szerintem érvényes találatot vittem be, de a bíró másként döntött. Az olasz a maga szemszögéből jól csinálta, a közönség segítségével nyomás alatt tartotta a bírót, akinek néhány döntését ez igencsak befolyásolta. Természetesen sokkal boldogabb lettem volna, ha nyerek, de az érzéseimmel szeretném megvárni a csütörtök estét. Aznap lesz a csapatverseny…"
Miközben Nemcsik az eredményhirdetésre várt, Szabó Bence kapitány az elveszített asszó miatt bosszankodott: "Ne feledjük, Zsolt egész nap szenzációsan vívott, legyőzte többek között a címvédőt. Egyszerűen nem értem, hogy tizennégy tizenháromnál miként lehetett másként látni azt a tust, amit Nemcsik bevitt. Az egy rossz ütemű passzív beleszúrás volt. De emellett azt is el kell ismerni, hogy Montano fergeteges teljesítményt nyújtott a nap során."
Gerevich György, Nemcsik Zsolt edzője nem tartózkodik Athénban, szóba sem került a kiutazása: "Az edzők nem férhettek be a hatszázhatvan tagú utazó csapatba. Persze, lehet, hogy ez az én hibám, valamit rosszul csináltam…" - mondta telefonhívásunkra Zsolt edzője. No meg azt is, hogy mielőtt Zsolt Athénba utazott, látatlanban elfogadta volna az ezüstérmet. Most azért bosszús, mert csak sokkal jobb ellenféltől szabad ilyen szoros meccsen kikapni. Gerevich György hangja végül megenyhült, s látni véltük a mosolyt az arcán, amikor a következőket mondta: "Zsoltnak még van egy olimpiája, majd újra megpróbáljuk." ---- Az egyik "menő" után máris jön a másik - azaz a magyar sikerszakágnak számító férfi kard után az olimpia második versenynapján, vasárnap a női párbajtőr következik.
Lányaink sorsolása ugyanolyan nehéz, amilyen a kardozóké volt. A címvédő Nagy Tímea az egész évben remeklő, a júliusi Eb-n ezüstérmet szerző orosz Anna Zsivkova ellen kezd, a kétszeres Európa-bajnok és vb-bronzérmes Mincza Ildikóra a 32 között a holland Sonja Tol vár, míg a szenzációs idényt maga mögött tudó Hormay Adrien a Zahra Gamir (algériai)-Ana Branza (román) mérkőzés továbbjutójával vív. Ha eljutnak a negyeddöntőig, a férfi kardozókhoz hasonlóan itt is kialakulhat magyar-magyar asszó, Hormay és Nagy találkozhat egymással. Minczának sem lesz egyszerű a dolga, a nyolc között a csapatban olimpiai és világbajnok, egyéni Eb-bronzérmes, orosz Okszana Jermakovát foghatja ki. A versenynek világranglista-vezetőként, a legelőkelőbb pozícióból a szakág nagyasszonya, első olimpiai bajnoka - sőt, Atlantában a francia csapat tagjaként is aranyat nyert -, a Sydneyben bronzérmet szerző Laura Flessel-Colovic vág neki. A 32 éves klasszis a legutóbbi olimpia után Nagy Tímeához hasonlóan szült - igaz, a mi bajnokunk már a második kislányát hozta világra -, és az újabb ötkarikás fellépését ismét csúcsformában várja.
A női párbajtőrözők egyéni versenye olimpián még nem ért véget magyar érem nélkül: 1996-ban Szalay Gyöngyi lett bronzérmes, míg négy éve Nagy Tímea győzött. Várjuk a folytatást…