Egyelőre itthonról drukkol

Az 1999-es margitszigeti öttusa-világbajnokság azonban őt is annyira magával ragadta, hogy a kitérő után visszatért a korábbi sportágához.
- A margitszigeti vébé után elkezdtem edzeni, mert nagy vonzerőt jelentett, hogy a női öttusa akkor már felkerült az olimpia műsorára, és nekem nagy álmom volt az olimpiai szereplés - eleveníti fel a múltat Füri Csilla.
- Nem bánta meg, hogy visszatért az öttusába?
- Nem. És nemcsak azért, mert megvalósult az álmom, olimpiai résztvevő lehetek. Nagyon élveztem ezt az öt évet, mindig volt valami siker, világ- vagy Európa-bajnoki győzelem a csapattal, a váltóval. Persze voltak gyengébb versenyek is, de összességében nagyon kellemes időszak volt. Sokkal jobban éreztem magam most, mint az első öttusakorszakomban.
- A májusi moszkvai világbajnokságon tudása alatt szerepelt, de sokan hitték, hogy ez valószínűleg csak a sok verseny okozta fáradtság miatt lehetett és hamarosan összekapja magát.
- Az az igazság, hogy március óta szenvedtem az úszással és a futással, pedig ezek a jó számaim. Az edzéseredményeim is elmaradtak a megszokottól. Nem értettem, mi a baj. Valószínűleg az egészségem sem volt teljesen rendben. Másfél hónapja azonban újból minden nagyon jól megy. A világbajnokság után két hetet pihentem, ami nagyon rám fért. Nem vagyok fiatal, szükségem van a pihenésre. Vallom, hogy pihenni is merni kell. Egész évben úgyis annyit edzettem, hogy a kis "szabadság" nem vet vissza, az évek alatt elvégzett munka nem vész el.
- Most már tényleg közel van álmai beteljesülése, olimpián szerepelhet.
- Furcsa érzések kavarognak bennem. Olimpiai újonc vagyok, nem tudom, mi vár rám, bár sokat meséltek már az ottani hangulatról. Kicsit izgulok és bevallom, az is előfordult már, hogy az olimpia miatt nem tudtam elaludni. Ezen a héten még kemény edzések várnak rám Tatán, a jövő hét azonban már könnyedebb lesz. Huszonegyedikén utazunk Athénba, a női versenyt huszonhetedikén rendezik, úgyhogy lesz lehetőségünk megszokni a körülményeket. Én legalábbis szeretem, ha "belakhatom" a helyet, addig pedig tévén nézem az athéni eseményeket. Mindig is követtem az olimpiát, most azonban más érzés lesz a tévé előtt ülni, hiszen akik kint versenyeznek, azokat már ismerem az edzőtáborból. A vívóknak nagyon szurkolok, mert együtt edzettünk velük, az úszóknak meg azért, mert egykor én is úszó voltam. Persze minden magyarért szorítok.
- Saját magától mit vár Athénban?
- Nem tartozom az esélyesek közé, de ha öt jó számot teljesítek, az elég lehet valamire…