A kulisszák mögé pillantani mindig ez a legérdekesebb. A Nemzeti Sport olvasói most Baumgartner Zsolt, az első magyar Formula1-es pilóta szemszögéből láthatják a világ egyik legdrágább, legcsillogóbb és leggyorsabb cirkuszát.
"Jól kaptam el a rajtot, megelőztem a csapattársamat, azután a hosszú egyenesben volt egy kis harc kettőnk között, de végül Gimmi visszaelőzött. Nem törtem le emiatt, hanem üldöztem, folyamatosan nyomtam őt hátulról, és végig jobb köridőket mentem, mint ő.Utóbb a csapat is pozitívan értékelte a látottakat, ez volt a második olyan verseny, amelyen komolyabb harc tudott kialakulni kettőnk között versenyhelyzetben. Ráadásul állandó köröket autóztunk mind a ketten, ez azt jelezte, hogy jó volt a gumiválasztásunk. Persze az nem derült ki, hogy a gumik milyen állapotban lettek volna a végére, az azonban nyilvánvaló volt, hogy a keményebb keverék – amely hátrányt jelentett az időmérésen – nagyon bejött a versenyen. Az új alkatrészek is beváltak, a szélcsatornában fejlesztett motorháztetőnek köszönhetően stabilabbá vált az autó, ez önbizalmat adott, és talán emiatt is vállaltam túl nagy kockázatot. Bruni nem sokkal volt előttem, reméltem, hogy a kerékcseréje során megelőzhetem. Ez volt az az ominózus két kör, amikor én már túl voltam a boxkiálláson, ő pedig még nem, úgyhogy az egyetlen esélyem az volt, hogy a lehető leggyorsabban teljesítsem azt a két kört. A kicsúszáskor semmi különös sem történt, egy picit talán gyorsabban mentem, mint az előző körökben. Pantano ment előttem, egy kicsit megcsúszott, és nem sokkal később velem is ugyanez történt. Lecsúsztam az ideális ívről, és a kavicságy szélén landoltam. Nem pördültem meg, de a kavicságy annyira mély volt ezen a részen, hogy egyből megfogta az autót, ezután már egyáltalán nem volt esélyem arra, hogy visszamenjek az aszfaltra. Ettől kezdve már nem volt más dolgom, csak az, hogy szurkoljak Gimminek. Jó lett volna, ha az én amerikai pontszerzésem után most neki is jut valami sikerélmény, de ebből a szempontból ez a verseny az egyik legunalmasabb. Nem esnek ki túl sokan, így pedig Bruninak nem volt sok esélye. Sajnálom, hogy nem tudtam célba érni, de nem törtem le, sőt, ha most valaki megígérné, hogy csak minden ötödik versenyen nem érek majd célba az idény hátralévő részében, most rögtön elfogadnám. Én már a Brit Nagydíjra koncentrálok, és bízom benne, hogy Angliában esni fog az eső, mert vizes pályán talán több esélyünk lenne a többiekkel szemben. Előtte azonban kedden még Jenson Buttonnal és Nigel Mansell-lel részt veszünk egy speciális utcai bemutatón Londonban. A program célja a Brit Nagydíj népszerűsítése, és bár én nem a rendes versenyautómat, hanem a kétüléses Minardit vezetem majd, biztos érdekes lesz az angol főváros utcáin száguldozni."Baumgartner Zsolt
Legfrissebb hírek
