Generációk párharca

Ha fél évvel korábban került volna sor az Európa-bajnokságra, a hollandokat úgy a franciákkal emlegették volna egy szinten a favoritok felsorolásakor, mostanra viszont már "csak" az esélyesek között találkozhatunk velük. 2003 novemberében a skótokat igazi nagycsapathoz méltó játékkal intézte el az oranje, azóta viszont még csak megközelíteni sem sikerült az akkor mutatott produkciót. A nevek alapján továbbra sem állnak rosszul a hollandok (Dick Advocaatnál talán csak Jacques Santininek, a gallok trénerének kell több sztárral megtalálnia a közös hangot), ugyanakkor a csapatépítés terén többen is előrébb tartanak náluk a mezőnyben.
Advocaatnak ugyanis még mindig nem sikerült megfelelő választ adnia arra a kérdésre, hogy a fiatalokra vagy a talán az utolsó nagy tornájuk előtt álló "öregekre" építse együttesét. Abban senki sem kételkedik, hogy belátható időn belül a Heitinga, Sneijder, Van der Vaart, Robben tengelyre épül majd a narancsmezes alakulat, azt viszont nem tudni, mikortól lesz ez a valóságban is így.

Ha csak a skótok elleni mecscset vesszük alapul, nyugodtan ki lehetne adni a jelszót: utat a fiataloknak! Az Eb-pótselejtezőt ugyanis – a gólparádét tartó Van Nistelrooy mellett – egyértelműen a tinik hozták az oranjénak. Akkor úgy tűnt, megvan a portugáliai alapcsapat – "Esélyesek vagyunk a végső győzelemre, mert amelyik csapat ekkora nyomás alatt így tud futballozni, annak Európa legjobbjai között van a helye" – mondta a meccset követően Rafael van der Vaart -, csakhogy eljött 2004, és Advocaatra rátört a kísérletező hajlam. És milyen a sors? Az edzőmeccseken a Milanban újra magára találó Clarence Seedorf, valamint kortársai nyújtották a jobb teljesítményt. Nem kell szemkápráztató futballra gondolni, pusztán arra, hogy ők sokkal megbízhatóbb átlagot hoztak. Talán azért, mert nekik nem kell annyi bizalom, mint az ifjaknak, talán mert ők tudják, még egyszer aligha tudnak majd nagyot dobni, miközben a fiatalok előtt ott van legalább egy évtized temérdek tornája.
A fiatalok vagy öregek dilemma a csapat szerkezetében is jelentkezik. Ha az idősebbek, akkor 4-4-2-ben lép fel a válogatott, és élvezhetetlen (a honi szurkolók szerint nézhetetlen) játékkal ugyan, de általában hozza a mecscseit. Ha Advocaat végül a fiatalok mellett voksol, jöhet a 4-3-3, a sokkal jobb meccsek – és esetleg a kudarcok. Az utóbbiról ugyan jobb feltételes módban beszélni, hiszen erre még nem volt bizonyíték, tekintve, hogy a skótok óta még egyszer sem volt hosszú, nagy bevetésen a teljes tinisor.
A második szerkezet ráadásul tálcán kínálná a megoldást egy másik akut gondra, a csatársor összetételére is. Ekkor ugyanis nem kellene azon töprengeni, hogy Makaay, Kluivert, esetleg Van Hooijdonk legyen a kiemelt státuszt kapó Van Nistelrooy ékpárja. Ebben az esetben mindenki "Van the Man" szolgálatában állna, ez egyet jelentene két szélső csapatba állításával, azaz a fentiek közül mindenki kimaradna, és jöhetne például Robben, Van der Meyde vagy éppen Sneijder.
Talán óvatosan fogalmazunk, ha azt írjuk: luxusgondok.
És ami tovább ronthatja a helyzetet: nem tudni, hogy a kimaradók miként barátkoznak meg a kispaddal. Mert 23-an ugyebár mégsem játszhatnak. A válogatottsági rekorder Frank de Boer talán bérletet is válthat a cseresorba (valószínűleg a Stam, Cocu kettős egyik tagját sem tudja kiszorítani, szélső védőt pedig emberemlékezet óta nem játszott), és ez a sors vár majd például a generációs csatából vesztesen kikerülőkre is. Csak éppen senki sem szokta meg, hogy az oldalvonal túlsó felén várja a bevetést komoly tétmérkőzésen.
De még így is sokan irigykednek Advocaatra, mert ilyen jellegű problémákat kell megoldania. ----