A papírforma szerint a borsodiaknak a legkevesebb, három mérkőzésen kellene legyűrniük az ellent, kérdés: mit szól ehhez a rivális? Elvégre nekik aztán az ég világon semmi veszítenivalójuk nincsen, míg a barcikaiaktól mindenki azt várja, hogy hozzák a kötelezőt, vagyis az aranyat. "Pihentünk egy kicsit az elődöntő után – kezdte Daniel Oravec, a kazincbarcikaiak edzője –, aztán kezdtünk csak el dolgozni. Az vitathatatlan, hogy a Dunaferr játéka jobban fekszik nekünk, mint a Kaposváré, így örülünk, hogy vele játszhatunk. Az elődöntőbeli teljesítménye azonban azt mutatja, nem szabad alábecsülni. Fontos, hogy a Kecskemét elleni meccseken tapasztalt idegenbeli megingásokat mostanra kiküszöböljük, és akkor három derbivel letudhatjuk a döntőt."
Ám ehhez minden bizonnyal Mózeréknek is lesz néhány szavuk… Ha már eddig eljutottak, nem valószínű, hogy megelégednek az ezüsttel. Ezt támasztják alá Ruffing Péter szakvezető szavai is: "A felkészülésünk az ifiválogatott találkozói miatt nem úgy sikerült, ahogyan azt szerettem volna. Csak csütörtökön volt először együtt a teljes csapat, igaz, nem tétlenkedtünk: két edzőmeccset is játszottunk a hét végén, ezek nagyon hasznosak voltak. Németh Szabolcs játéka még kérdéses kedden, ám csütörtökön már mindenképpen szeretném bevetni. Hogy mivel lennék elégedett? Egy bravúrt már végrehajtottunk, most készülünk a következőre…"
Nem jó jel a kazincbarcikaiaknak, hogy a Duna-partiak – tanulva a két évvel ezelőtti hibából, amikor a kézilabdázók otthonában játszották a meccseket, és kikaptak – a kis csarnokban meccselnek, ahol két éve bajnokok lettek…