Sidi Péter újabb rekordokat ígér

A főversenyen aztán egy körrel elmaradt a nyolcas finálétól, a fekvő testhelyzetű számban pedig csak rosszabb sorozata miatt nem került a döntősök közé. A komáromi lövő azonban maximalista alkat, így noha elégedett a teljesítményével, biztos benne, ahogy közeledik az olimpia, egyre jobban fog lőni.– Leginkább az zavart, hogy miután nem mentünk ki a Világkupa-sorozat első fordulójára, nem írták át a repülőjegyünket, így csak annyi időnk maradt az akklimatizációra, mintha Bangkokból ugrottunk volna át Sydneybe. Vagyis megérkeztünk, másnap már szabadedzésünk volt, majd hivatalos, utána pedig élesben lőhettünk. Nem csoda, hogy a légverseny alatt szinte dülöngéltem a fáradtságtól – mondja Sidi.– Ahhoz képest elég jól szerepelt, hiszen mindössze négy tizeddel maradt el az aranyéremtől.– Nem volt szerencsém, de azért örültem az ezüstnek. Ám a csapatunk többi tagján is látszott, hogy szinte kómában áll be a lőállásba.– Ötven méteren ez volt idén az első versenye. Meglepte, hogy új országos csúcs lett belőle?– Mivel csak egy-két edzésem volt sportpuskával, nem igazán tudtam felmérni, milyen formában is vagyok. Így aztán egy kicsit engem is meglepett, hogy ilyen jól ment. Hiszen ha már most ezt tudom, akkor rendes edzésadaggal a hátam mögött nyilván lényegesen többre leszek képes. Szóval terveim szerint idén nem ez volt az utolsó rekordom.– Március végén rendezik Győrben a légfegyveres Európa-bajnokságot. Addig már csak tíz méteren készül?– Nem, mert a jövő héten még elmegyek Dortmundba, ahol mindhárom puskás számban indulok. A maradék két Világkupa-fordulón, Athénban és Milánóban ugyanis már szeretnék a lég mellett ötven méteren is döntőbe kerülni, hogy tökéletesen felkészülve láthassak neki az olimpiának.– Korábban azt mondta, idén mindent az olimpiának rendel alá. Ez az iskolára is vonatkozik?– Nem, ott nem halasztottam, májusban fogok államvizsgázni mérnök-közgazdász szakon.– Csöppet sem stresszeli, hogy a lőtér mellett az iskolapadban is meg kell felelnie?– Mivel ez másoddiplomás képzés, már nincs bennem az a szorongás, ami az első diploma megszerzésénél még megvolt. Sőt, most kifejezetten élvezem a tanulást, a többi meg csak időbeosztás kérdése.