Búcsú a válogatottól?

A trükk bejött, a látványos jelenet nyomán a bíró a török játékosnak (egyébként teljesen jogosan) felmutatta a második sárga lapot, majd a pirosat. Rivaldo akkor nem kapott semmit, másnap azonban hideget-meleget vegyesen: egyesek javasolták neki, esetleg foglalkozzon komolyabb formában a pályamódosítás gondolatával, lenne tehetsége a színészethez.
Nos, ha 32 évesen még nem akar "nyugdíjba vonulni", akár meg is fogadhatja a tanácsot, mert egyelőre úgy néz ki, futballozni nem tud egyhamar, legalábbis profi szinten nem. Igaz, bármikor felbukkanhat egy alkalmi szponzorral felturbózott brazil vagy máshová valósi kiscsapat, de pillanatnyilag nem áll jól a szénája. Ugyanis, mint lapunk is megírta, vasárnap önként követte a Cruzeirótól távozó edzőjét, Wanderley Luxemburgót.
Ha legalább jól menne neki a játék! Sajnos, a Milannál átélt csalódásaira nem jelentett gyógyírt, hogy a télen szerződtette a brazil bajnok. Tizenegy meccset játszott, két gólt szerzett, és senki sincs elájulva attól, amit a "nagy kékeknél" produkált. Nem véletlenül mondta róla egy hete Carlos Alberto Parreira, hogy aggódik a formája miatt. "Reméltem, hogy a brazil labdarúgásba való visszatérése után technikailag és fizikailag újra a régi lesz, de csalódnom kellett" – így a szövetségi kapitány.
A szerződés aláírása után a Cruzeiróról persze gyorsan kiderült, hogy nem olyan álomcsapat, amilyennek látszott. Hogy Rivaldót megszerezhessék, a vezetők eladták két alapemberüket, Zinhót és Aristizábalt – e lépésnél már csak ama körülmény volt népszerűtlenebb az öltözőben, hogy sokat késtek a fizetésekkel. Ezért vagy sem, mindenesetre a társulat gyengén szerepel(t), jelenleg Minas Gerais állam bajnokságában csak az ötödik helyen áll. Luxemburgo benyújtotta, aztán visszavonta lemondását, de akkor már késő volt, az elnök új szakvezető után nézett.
Rivaldo tehát – elmondása szerint – szolidaritásból csatlakozott az általa nagyra becsült szakemberhez. Ha sikerül is a közeljövőben klubot találnia, elképzelhető, hogy a válogatottságról végleg lemondhat. Parreira, akivel nem volt mindig felhőtlen a viszonya, alighanem kihasználja a helyzetet, hogy kihagyja őt a jövő selecaójának építéséből.
A Deportivo és a Barcelona egykori csillaga 1993 decemberében, éppen Parreira keze alatt debütált a nemzeti tizenegyben, s a Mexikó elleni mérkőzésen nyomban győztes góllal hálálta meg a bizalmat. A kapitány meglepetésre mégsem vitte ki az 1994-es vb-re, mert túl önzőnek találta felfedezettjét. Sőt, a 2002-es világbajnokságra való kínkeserves felkészülést kívülről szemlélve, azt mondta egy argentin lapnak, hogy "Brazília legnagyobb problémája Rivaldo, mert nem a csapat játékát szervezi, hanem csak a sajátját".
Később, miután a válogatott többek között emberünk remek teljesítményével nyert aranyérmet a Távol-Keleten, e kijelentését biztosan nem sokat idézgette, de ettől még megteheti, hogy a továbbiakban a válogatott támadójátékát mondjuk a Kaká, Ronaldinho, Ronaldo trióra fűzi fel.
Március végén, a Paraguay elleni vb-selejtező után tisztábban látunk majd.