Nyerni pedig mindig muszáj!

Klocskova is gratulált

De nem is a statisztika a fontos, hanem a gesztus. Nem túlzás, Klocskova valahol, kimondva-kimondatlanul, az utódját látja Risztov Évában. Pedig utálhatná, hiszen pont miatta kezd visszavonulót fújni. A nyáron, a barcelonai világbajnokságon címvédőként sem indult 400 méter gyorson. Megtehette. Úgy látta, Risztov már jobb nála, a második hely viszont nem elég vonzó. Nem indult, de a döntő előtt odament Évához, és csak annyit mondott: "Neked drukkolok.”
Amúgy két évvel ezelőtt kezdődött a különleges kapcsolat. Japánban, a fukuokai világbajnokságon Klocskova volt az első számú sztár a hölgyeknél. Risztov a kezdő. Négyszáz méter gyorson esélye sem volt a döntőre. Tizenhatodik lett. Ott, ahol Klocskova nyert. Majd minden bátorságát összeszedve elkérte az ukrántól az aranyos futam alatt használt úszósapkáját. Klocskova természetesen akkor még azt sem tudta, ki az a fürdőruhás lányka előtte, aki a sapkájáért kuncsorog.
Aztán megtudta.
De vissza a vasárnap éjszakához és az sms-hez. Tudni kell, Klocskova nem jött el Dublinba. Ilyen sem volt még. Hosszú évek óta minden világversenyen ott van. S hogy mit írt Évának? Gratulált neki a 400 méter vegyesen elért Európa-bajnoki győzelméhez. Majd hozzátette: ez és ez a száma, bármikor írjon neki, ha úgy gondolja.

Eredménykényszer

Két év. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy a kicsi Risztov – aki talán még autogramot is kért volna a példaképétől, ha van annyi mersze – elérjen a legjobb szintjére. Két év, számtalan tréning, több ezer kilométer úszás faltól falig (Turi György, Éva edzője most biztosan közbeszólna, hogy több tízezer…), megannyi lemondás, hiszti, hiányérzet. S az eredmény: tizennégy érem a világversenyekről. Utánozhatatlan.
Dublinban, a vasárnap zárult rövid pályás Európa-bajnokságon hármat tett hozzá a terméshez. Arany 200 méter pillangón, arany 400 méter vegyesen (utána sms Klocskovától), bronz 800 méter gyorson. Igen, 400 méter gyorson nem nyert érmet. Van ilyen. A német Hannah Stockbauer a barcelonai világbajnokságon három aranyérmet nyert. Ô volt az ünnepelt hős, a Swimming World szaklap az év legjobb női versenyzőjének választotta. Dublinban epizódszerepet alakított. Csakúgy, mint Éva másik állandó riválisa, a pillangós lengyel Otylia Jedrzejczak. Ô is világbajnok, ő sem került dobogóra Dublinban. A harmadik nagy ellenlábas, Klocskova pedig ugyebár el sem jött…

De hogy a lényegre térjünk: Risztov aranyakat nyert, s az a "bűne”, hogy 400 méter gyorson elmaradt az érem..
Bűn? Botorság…
A "bűne” annyi, hogy 19 éves, és két esztendeje éjjel-nappal az úszásra koncentrál. Mozi? Néha. Színház? Mikor? Két év alatt pedig kipaszszírozott magából tizennégy érmet. A barcelonai vb-re maximálisan felkészült. Dublinra is. Edzést nem mulasztott, a taktikát betartotta, a motivációt viszont most nem annyira találta. Emlékeznek az Egerszegi-filmre? "Kész, nem csinálom tovább” – mondta Egér az egyik edzés végén, majd dühösen kikászálódott a medencéből. Nem sokkal később ötödik olimpiai bajnoki címét is megnyerte.
Vagy Kovács Ágnes. A sydneyi olimpiáig Risztovhoz hasonlóan ő vitte hátán a magyar úszósportot. Sydney után azt mondta: "Eddig Magyarországért úsztam, most már a magam kedvére akarok.” Egy év múlva világbajnok lett Japánban. Risztovnál szó sincs hasonlóról. Lobog a tűz, a győzni akarása határtalan, de egy kicsit sok volt neki. Nem titok, Dublinba a versenysúlyánál három kilóval többel jött. A lelátóról nem látszott. Turi viszont valahol ennek a számlájára írja a szokottnál gyengébb gyorsúszást. Pedig a tréner mindent bevetett. Az ősszel nyolc kilót fogyott két hét alatt, hogy megmutassa a tanítványának, mindent lehet – fogyni is –, csak akarni kell. Persze Turi helyzete sem egyszerű.
Eredménykényszer.
Az utóbbi évek alatt bebizonyosodott: vagy az ő tanítványai nyernek, vagy senki. Tizennyolc évet dolgozott Kiss László mellett. Két éve övé a karmesteri pálca. A fukuokai vb-n debütált. Azóta öt világversenyen huszonkét (!) érmet nyertek a tanítványai. A többi magyar edző versenyzői pedig négyet. Az aranynál 7:0 az arány Turinak.
Édes, de nyomasztó teher.
A németeknél ha nem megy Stockbauernek, majd megy Buschschultének vagy Rupprathnak. Az olaszoknál ha betlizik Boggiatto, Rosolino rózsaszínűre festi az ég alját. A briteknél ha gond van Gibsonnal, majd Foster megoldja.

Pánikra semmi ok

Nálunk nem. Vagy hozza az eredményeket a Turi-csapat, vagy nincsenek eredmények. Ezért nem teheti meg Risztov, hogy Jedrzejczak vagy Stockbauer módjára tempózzon. Egyszóval a muszájúszás miatt lett ötödik 400 méter gyorson (mellesleg századok választották el a bronzéremtől). Persze neki – amíg úszik – együtt kell élnie ezzel a teherrel. Kovács Ágnes is megszenvedte. Ugyanakkor Kovács Áginak nehezebb volt, hiszen 1997-től 2001-ig szinte egymaga tartotta az esernyőt a sportág fölé. Évának könnyebb. Itt van Cseh László, Kovács Ágnes is úszik tovább, jön Gyurta Dániel, hamarosan egy bizonyos Verrasztó Dávidról is sokat fogunk hallani.
Tehát pánikra semmi ok.
Ja, és Klocskova az sms-ben egyetlen szóban sem kérdezte, hogy mi volt 400 méter gyorson. Tudja ő nagyon jól.
Ô is úszó. Ô is ember…