Egyetlen esély maradt: támadni&Persze, legalább ez megvolt, amivel a háromnapos torna kezdete előtt vélhetően látatlanban kiegyeztek volna a székesfehéri együttes vezetői. A mezőny ugyanis pokolian erősnek tűnt: az Alba Volán-FeVita és a Dunaújvárosi AC mellett a szlovén nemzeti együttes gerincét adó Olimpija Ljubljana és a tavasszal a világ elitjébe éppen Budapesten feljutott kazah válogatott sikeréből tizenhat hokissal részt vállaló Torpedo Kazcink. Ebben a négyesben a harmadik nap kezdetén továbbjutásra esélyesként állni több mint jó.Bravúr!
Persze, hogy ez így legyen, ahhoz kellett a pénteki Alba-parádé a DAC ellen (5–1) és a szombati Volán-csoda (2–2) a Torpedóval szemben. Viszont mindez nem sokat ért – és ezt a fehérváriak is tudták –, ha az utolsó napon nem verik meg kettővel több góllal a szlovéneket, mint a Torpedo az újvárosiakat – már persze, ha egyáltalán ez a két csapat hagyja el győztesen a jeget. Tehát gólt, sőt gólokat kellett lőnie a Volánnak, így Branislav Sajban vélhetően – más választása nem lévén – az "Előre! Támadni!” jelszóval küldte csatába játékosait. Egyetlen esély maradt tehát: támadni és persze gólt lőni. Természetesen ennek szellemében kezdődött a mérkőzés: a hazaiak gyakorlatilag beköltöztek a ljubljanaiak harmadába, a vendégek az első tíz percben csak elvétve tévedtek el Budai kapujáig. Ám hiába volt a fölény, gólra váltani nem sikerült azt, sőt még helyzetig is alig jutottak Sajban mester tanítványai. A legígéretesebb szituációk Palkovics előtt adódtak, ám a válogatott szélső a 2. és a 7. percben sem tudott túljárni Hocevar eszén, így a helyzet csak helyzet maradt. A játékrész második felében aztán valamivel kiegyenlítettebbé vált a játék, néha már Budainak is akadt dolga – igaz, korántsem annyi, mint a másik oldalon Hocevarnak –, a szlovének viszont még a komolyabb ziccerig sem jutottak el, nemhogy a gólig. Azaz… Egyszer mégiscsak megrezdült Budai mögött a háló, ám a harmadvonalon túlról (!) érkezett lövésbe már les miatt belefütyült a játékvezető. Még jó, mert bizony nagyon "csúnya” gól lett volna…
A mérkôzés hajrájában Gröschl (fehérben) is kivette részét az adok-kapokból (Fotó: Meggyesi Bálint)
A második játékrész Volán-emberhátránnyal és kis híján Volán-góllal indult: a büntetését letöltő Gröschl éppen belépett a jégre, amikor elé került a korong, egyedül indulhatott a szlovén kapu felé, de a meccs addigi legnagyobb ziccerét is elpuskázta. Aztán nem sokkal később ismét az Alba 49-ese került kihagyhatatlan helyzetbe, ám neki ezúttal is sikerült… Mintha átok ült volna a hazaiakon – különösen Gröschlön –, hiszen az óriási fölény csak nem mutatkozott meg az eredményen. Pedig egyre-másra futottak a szép akciók, nem sokkal később Kovács, majd Majoross, ismét Gröschl és végül Palkovics is betalálhatott volna, ám Hocevar vagy védett, vagy pedig a Fortunával kötött egyezségét hajtotta be éppen. Aztán a 31. percben már a szerencse sem segített az Olimpija hálóőrének: a Fedortól kapott koronggal Rusznyák iramodott meg, egy hanyag csellel középre csalta magát, majd úgy hat méterről mesterien lőtte ki a bal felső sarkot. Ha lehet, még nagyobb tempót diktált ettől kezdve a Sajban-csapat, a Ljubljana gyakorlatilag csak a védekezésre összpontosított, azt viszont – el kell ismerni – nagyon jól csinálta. No meg a szerencsével sem álltak hadilábon a vendégek: Ocskay, Palkovics és – kell-e mondani – Gröschl előtt adódott újabb lehetőség, ám a harmad végéig már nem változott az eredmény. A befejező 20 percre érezhetően és persze érthetően egyre fáradtabb lett az Alba, ám még így is fölényben játszott. Gólszerzési lehetőség azonban már jóval kevesebb adódott, s végül az 55. percben nem is egy ziccer, hanem egy távoli lövés hozta meg az újabb hazai gólt: Ocskay balról, mintegy 10 méterről bombázott a korongból a tömörülés miatt szinte semmit sem látó Hocevar kapujában bal sarkába. A találkozó utolsó percei azután már nem a hokiról szóltak: az 57. percben elszabadult a pokol, a szlovének elkezdték provokálni a volánosokat, óriási pofonok csattantak mindkét oldalon, a játékvezető pedig csak figyelt, és a végén kiszórta a vétkeseket. Egy perc múlva aztán megismétlődött az iménti jelenet, újabb pofonok és újabb kiállítások következtek, egészen addig, amíg az igencsak ellenszenvesen viselkedő Ciglenecki a közönséget hergelve le nem korcsolyázott a jégről. Az utolsó másfél perc kettős emberelőnyét viszont már nem tudta gólra váltani a Volán, amely így veretlenül zárta a tornát, azaz a maga részéről mindent megtett az első hely megszerzésének érdekében. A többi már a Dunaújvárosi AC– Torpedo-meccsen (ha a kazahok nem nyernek, az az Alba csoportgyőzelmét és továbbjutását jelentheti) múlik…
Mestermérleg Branislav Sajban: – A szombati remek mérkőzésünk után ezúttal a továbbjutás volt a tét, így nagyon izgultak a játékosaim, és a szó szoros értelmében kemény, küzdelmes mérkőzést játszottunk. Örülök, hogy az előre megbeszélt taktikát tartani tudtuk. Matjaz Sekelj: – Ahhoz képest, hogy milyen fiatalok, remekül játszottak a srácok, ők a jövő nemzedékét képviselik. Az Alba nagyon jól játszott, és mégis fel tudtuk vele venni a versenyt.
A DAC–Torpedo mérkőzésen a kazahok 5-4-re nyertek, így csoportelsőként - mindössze egy góllal megelőzve az Alba Volán - jutottak a harmadik körbe.