Bejött a kapitány számítása

– Amit vállaltunk, azt majdhogynem tökéletesen teljesítettük, így természetesen elégedett vagyok. Úgy vágtunk ugyanis neki a világbajnokságnak, hogy három, esetleg négy kvótát szerzünk, s a három végül meg is lett – mondta Melis Zoltán.
– Viszont nem teljesen az a három csapat szerezte, amelyre eredetileg gondolt.
– Igen, egy helyen változás történt. Mert míg a Haller Ákos, Pető Tibor és a Varga Tamás, Hirling Zsolt páros a tervnek megfelelően kivívta a kvalifikációt, addig Verőci Lídia és Székely Viktória némiképp csalódást okozott azzal, hogy nem került a legjobb nyolcba. Hogy mégis meglett a három athéni indulási jog, az végül a könnyűsúlyú Remsei Mónika, Stift Edit kettősnek köszönhető, amely nem tagadom, nagyon kellemes meglepetést szerzett.
– Székelyék azért tovább készülhetnek a 2004-es pótkvalifikációra?
– Mindenképpen, hiszen óriási esélyük van rá, hogy ott végre sikerül nekik.
– Mellettük előreláthatólag mely egységeket indítják még?
– Még csak most lett vége a vébének, így erről egyelőre nem született döntés. Én azonban a normálsúlyú lányok mellett a női és a férfi egyesben gondolkodom… De hangsúlyozom, ez még csak ötlet.
– A kvóták tehát megvannak, azonban az éremszerzés végül nem sikerült.
– Igen, azzal adósok maradtunk. Viszont a két döntős is bejött, hiszen Dénes Csaba, a Pető lányok és az olimpiai számban induló, rendkívül fiatal Varga, Hirling kettős is a legjobb hatban végzett.
– Közülük remélte valakitől, hogy végül dobogóra állhat?
– Álmodoztunk róla, hogy akár Dénes, akár a könnyűsúlyú kétpár odaérhet, mivel mindkettő remekelt a Világkupa-sorozaton. Ám a mezőnyöket látva nincs okom elmarasztalni egyiküket sem, amiért ez nem sikerült. A vetélytársak ugyanis lényegesen rutinosabbak voltak, mint a mieink, mivel Dénes, és Varga párja, a mindössze tizenkilenc éves Hirling is vébéújonc.
– Egyszóval: nincs hiányérzete.
– Nem mondom, hogy nem lett volna jó, ha még egy érem is összejön a végére, de nem szabad telhetetlennek lenni. Majd jövőre…

Varga, Hirling: az olimpiára beérhetnek

Mit szépítsük, igencsak elkámpicsorodtak, amikor végül hatodikként értek célba a döntőben. Nem erre készültek. Ám ezúttal nem ők diktáltak. A könnyűsúlyú kétpárevezős Varga Tamás és Hirling Zsolt miután egyet aludt rá, már higgadtabban elemezte a pályán történteket.
– Valahogy már a rajtot sem úgy kaptuk el, mint máskor. Nehézkesebbek voltunk, és ugyan zavart bennünket az odal-ellenszél, nem ezen múlott – kezdte Varga Tamás.
– Hogy látják, mégis min múlott?
– A rutintalanságunkon. Hiszen jóformán csak május óta evezünk együtt. Pedig nagyon akartunk egy érmet. Talán túlzottan is – folytatta Hirling Zsolt.
– Ezt hogy érti?
– Most mindenki azzal vigasztal, hogy ilyen fiatalon örüljek, hogy hatba kerültem, de ez nem így működik. Mert ott van Tamás is, és ő nagyon megérdemelt volna már egy érmet, hiszen két éve egyesben lemaradt róla, aztán tavaly, amikor abszolút esélyes volt, az edzőtáborban összeszedett szalmonella-fertőzés miatt el sem indulhatott a világbajnokságon. Épp itt lett volna tehát az ideje.
– Azért szégyenkezniük sem kell, csupa olimpiai és világbajnoki érmes verte meg önöket.
– Ez igaz, sőt, néhány nagy név még hiányzott is a nagydöntőből. A Világkupán kifejezetten jól evező amerikaiak például csak a C-fináléban evezhettek – mondta Varga.
– Na és a japánok? Luzernben még megvertek minket, most meg, el sem jutottak a hatig. A tavalyi érmes dánok ugyanúgy jártak – vette át a szót Hirling.
– Azért egy óriási pozitívuma van önök számára a világbajnokságnak, hiszen jövőre indulhatnak az olimpián. Tudják már, milyen célért küzdenek majd?
– Naná, hogy egy éremért.
– Most legalább lesz időnk összeszokni, beérni, hogy Athénban már ne legyenek fórban a nagy öregek. Márpedig ha ez meglesz, akkor tényleg csak a dobogó lehet a célunk – tette hozzá Varga.