Nem enged a negyvennyolcból

– Most hagyjuk a makrociklusokat, a tempószámot és még a reakcióidőt is, inkább azt mondja meg, mikor volt legutóbb olyan napja, hogy nem Cseh László mellúszásán morfondírozott, vagy éppen azon, hogy Risztov Éva kikeveredjen végre ebből az ezüstszériából?
– Nem volt és nem is lesz ilyen nap, ugyanakkor kétségtelen, rám férne némi pihenés – mondja Turi György, a Bp. Spartacus vezetőedzője, az éremhalmozó Risztov Éva és a klasszisnak kikiáltott Cseh László edzője. – És akkor még enyhén fogalmaztam. Tavaly nyár óta az idei, a barcelonai világbajnoksággal keltem és feküdtem, most estem be az ifjúsági Európa-bajnokságról, fáradt vagyok, nagyon fáradt.
– Megy nyaralni?
– Megyek, szombattól pihenni fogok.
– Délelőtt tizenegytől délután háromig?
– Nem, két teljes hetet leszek Balatonalmádiban. Az, monduk, jellemző, hogy abba az üdülőbe megyek, amelyben korábban az edzőtábort tartottuk. Biztos, hogy reggel hatnál később ott sem kelek majd fel, megiszom a kávémat, hozzá egy-két cigaretta, elsétálok az újságoshoz, megveszem a napilapokat, még a bulvárt is, aztán kiülök a partra horgászni. Semmittevésre vágyom, unatkozni akarok, tespedni.

A tanítványaival nyaral

– Megértem, telefon kikapcsolva, csak a kapásjelző karika…
– Nevetni fog, szinte az összes úszóm ott lesz az üdülőben.
– Most viccel.
– Eszembe sincs. Tudtommal a Cseh família, a Reményi család, Güttler Karcsiék, Kovács Ágiék, Batházi Pistiék és Zubor Attiláék is jönnek. Ebből is láthatja, a Spartacus úszóműhelye tényleg egy nagy család. Vannak súrlódások, zsörtölődések, veszekedések, de együtt vagyunk, mert jól érezzük magunkat. A munkát és a szabadidőt pedig külön kell és külön tudjuk választani. Reményi és Cseh papa is remekül főz, majd csinálnak egy zseniális pörköltet, megiszunk hozzá néhány pohár vörösbort, elbeszélgetünk, és talán jót nevetünk, immár felhőtlenül.
– Kétségtelen, van mire koccintaniuk. Összeszámolta már, hogy kétezer-egy óta, amióta a Spartacusban átvette Kiss László helyét, hány érmet hoztak a tanítványai a felnőttvilágversenyekről?
– Tizennyolcat. Ön szerint sok?
– Rengeteg.
– Szerintem sem kevés. Két éve Japánban, a fukuokai világbajnokságon Kovács Ági két érmet nyert. Tavaly, a berlini nagymedencés Európa-bajnokságon hat ezüstünk volt, a rövid pályás kontinensbajnokságon Riesában pedig szintén hat érem volt a termés. A barcelonai vébén pedig négy érem. Az annyi mint tizennyolc. Nem mellesleg három év alatt az ifi Európa-bajnokságokon csak aranyból tizenötöt szereztek a tanítványaim.
– Teljes elégedettség?
– Szó sincs róla, én nem ismerem ezt az érzést. Barcelonában a férfi négyszáz vegyes döntője után volt két-három perc, amikor tényleg felhőtlenül boldognak mondhattam magamat. De a két-három perc eltelt, és attól kezdve már más volt fontos. Jelesül az athéni olimpia.
– A Turi-műhely két ékköve vitathatatlanul Risztov Éva és Cseh László. Mit tervez nekik Athénra?
– Risztov Évi három vébéezüstje és Cseh Lacika négyszáz vegyesen elért Európa-rekordja nekik is bizonyság: meg lehet "csinálni” az olimpiai bajnoki aranyérmet. Biztos vagyok benne, eddig is hittek a munkában, ám ezentúl fognak csak igazán.

Csapatban gondolkozik

– Maximalista?
– Teljes mértékben. Szigorú is vagyok, de nemcsak a szakmámat, az úszóimat is rajongásig szeretem. Mindent odaadnék nekik, és mindent oda is adok, ezt pedig érzik. Éppen ezért követelhetek, mert tudják, ha én a maximumot hozom, nekik is azt kell. Az úszás kemény sport, de látni kell, nem gépek, érző emberek vannak az eredmények mögött. Éppen ezért csak a szeretetre lehet építeni, semmi másra. Az úszás egyéni sport, de én mindig csapatban gondolkoztam. Ebből a szempontból a kajakos edzőnő, Fábiánné Rozsnyói Katalin az egyik kedvencem. A múltkor is hallottam a televízióban nyilatkozni. Arról beszélt, hogy bár kikaptak a tanítványai, nincs semmi baj. Minden szavából kijött, bántja, hogy nem nyertek a lányai, de minden pillanatban érződött, nem adja ki a versenyzőit, a végletekig kiáll mellettük. Egyéni sportágban is csapatban gondolkozik, egymás után futtatja fel a klasszisokat, de vigyáz arra, hogy másokat ezzel ne sértsen. Művészet, ahogyan csinálja. Bár csak köszönő viszonyban vagyunk, egyszer örömmel elbeszélgetnék vele erről a témáról.
– Majd két évtizedig volt Kiss László jobbkeze a Spartacusban, az aranyakban önnek is elévülhetetlen szerepe van, az újságírók mégis elmentek ön mellett, azt sem tudták, ki ez a fickó stopperrel a kezében. Valamit visszakapott abból, amit akkor nem élhetett át?
– Olyan ez, mint amikor az ember nagyon vágyik valamire, ám amikor megkapja, már más jelentőséget tulajdonít neki. Az elismerés fontos, akkor nagyon hiányzott, de rájöttem már, nem újságcikkekben, televíziós nyilatkozatban mérhető. Az elismerés az, ha a versenyzőm elhiszi, képes arra, amit mondok neki, az elismerés az, ha az dicsér, akinek számít a véleménye.
– Kinek a véleményére ad?
– Szakmai kérdésekben a laikusokéra egyáltalán nem. Mivel az úszósportban dolgozom, különösen két ember véleménye fontos a számomra: Kiss Lászlóé és Széchy Tamásé. Amit ők mondanak, az fontos, amit más edző, az csak megfontolandó. Kiss Laci véleményét már hallottam Barcelonában. Széchyvel nem beszéltem, de nagyon kíváncsi vagyok, mit gondolt mondjuk Cseh Laci produkciójáról. Mondom, hiú ember vagyok, éppen ezért már nyomozok, hogy mit mondhatott, a viszonyunk ugyanis – erre mondják, hogy így alakult – nem olyan, hogy én csak úgy felhívjam.
– Nyomatékosan mondta, a laikusok véleményére nem ad. Megbántották?
– Egyáltalán nem, de a laikus, tehát a kívülálló a játékot látja, a játékot, amelynek csak győztese van. Nekem ez a szakmám, én tudom, mit ér az ezüst, mit ér a hatodik hely. Képzelje el, még Barcelonából felhívtam az én drága édesanyámat. Kérdem tőle büszkén: na, anyukám, láttad az Évit? Ô sem azt mondta, hogy szép volt, hanem azt, hogy jaj, Gyurikám, mennyire sajnálom, hogy nem arany… Tudomásul kell venni, az úszón és az edzőn kívül mindenki más kívülálló.
– Ôszintén mondja meg: nagyon bántja, hogy Risztov, ezért vagy azért, de egyelőre megrekedt az ezüstöknél?
– Bánt, ugyanakkor nincs miért keseregni. Évi rendkívül sokoldalú, egyedi munkabírású ember. De három-négy tized hiányzik még ahhoz, hogy ő legyen a legjobb. Tudja, az mennyi? Belegondolt már? Hiszem, hogy ledolgozza, tudom, idővel megmutatja, hol a helye a ranglétrán.
– Lehet benne valami, amit mond a laikusokról, hiszen Risztov három vébéezüstöt nyert Barcelonában, erre mindenki az egy ezüstöt elérő Cseh Lászlót ajnározza.
– Rögtön hozzáteszem: joggal ajnározzák, amit ő tett, az valóban zseniális, de számomra nincs különbség közöttük, mindketten az én versenyzőim, és azért dolgozom, hogy olimpiai bajnokok legyenek.

Lacika még nem László

– Laikusként kérdezem: Cseh vagy az amerikai Phelps győz négyszáz vegyesen Athénban?
– Az olimpiáig sok minden változhat. Könnyen lehet, Phelps nem fog ennyi számban úszni Athénban. Barcelonában száz pillangón látta, világcsúcstartóként is legyőzhető. Lehet, hogy még jobban a vegyesre orientálódik, lehet, hogy ott inkább a kétszázra. Meglátjuk. Egy biztos, Lacika, mint eddig is, lehajtott fejjel, mérhetetlen alázattal fog dolgozni. Phelps már férfi. Lacika még Lacika. Ha majd László lesz, meglátjuk, mire mennek egymás ellen.
– És mikor lesz László?
– Jelenleg hetvenöt kiló, még nőni fog, az alakja is változik, több kiló izom hiányzik róla. Nagyon nagyot alkothat később kétszáz pillangón, kétszáz háton, kétszáz vegyesen a négyszáz vegyes mellett. Ilyen gyönyörűen senki sem úszik a világon pillangón és háton, mellen még másodpercek vannak benne, és a gyors sincs még teljesen kidolgozva. De hogy válaszoljak: húsz-huszonegy éves korában lesz érett úszó. Minden lehetőség adva van ahhoz, hogy nagy klasszis legyen, csak azért imádkozom, hogy az az irdatlan sajtókampány, amely most körülveszi, ne vigye el rossz irányba. Most azt mondom, nem viszi, hiszen nagyon jól ismerem őt.
– Van már mesteredzői címe?
– Van, Egerszegi Kriszti szöuli olimpiai aranya után kaptam, mivel Kiss Laci már mesteredző volt, Egér után viszont járt a cím. Én kaptam, hiszen Szöul előtt négy évig nálam úszott, kettőt pedig Lacinál. De azt a címet nem éreztem igazán a magaménak. Nyolc éve edzősködtem akkor, nem voltam azon a szinten, hogy olimpiai bajnokot csináljak Egérből. A szöuli aranyhoz Laci kellett. Biztosan mondtam már: hiú ember vagyok, így pedig figyelek. Három éve ötödik lettem az év edzője szavazáson. Két éve negyedik, tavaly harmadik. Az idén, ha második leszek, nagyon örülök majd neki, viszont a nagy tervem az, hogy jövőre, az athéni olimpia évében én legyek az év edzője. Azon dolgozom, hogy olyan eredményt tegyek le az asztalra, amely után ne legyen kérdőjel az újságírókban. Éppen itt az ideje, hogy olimpiai bajnokom legyen, hiszen jövőre negyvennyolc éves leszek.
– Nem egészen értem az összefüggést.
– Kiss Laci is negyvennyolc éves volt, amikor Egerszegi olimpiai bajnok lett Szöulban. Most már érti?