Nem tettek le az aranyéremről

Risztov Éva. A magyar úszósport emblematikus figurája. Más kérdés, hogy aranya eddig csak rövid pályán van, nagymedencében hét (!) ezüst a mérlege. És ez az, amiért neki is, nekünk is van némi hiányérzetünk. Pedig Barcelonában minden esélye megvolt a várva várt világbajnoki címre, 400 méter gyorson az ukrán Klocskova visszalépése után – ő éppen azért nem indult, mert Risztovot legyőzhetetlennek érezte – csupán a német Hannah Stockbauert kellett volna felülmúlnia. Nem sikerült. Risztov a barcelonai érmek közül csak ezt tudja nehezen megemészteni:
"Én is négyszáz gyorson éreztem magamat aranyesélyesnek, és ez a döntő alatt sem változott – mondja Risztov. – A terv az volt, hogy háromszáznegyven méternél hajrát nyitok, azonban Stockbauer jól reagált a támadásomra, és bár a cél előtt húsz méterrel egy pillanatig én vezettem, nem tudtam lerázni magamról a németet. Ez az ezüst fájó pont, de csak ez…”
Ez a helyszínen is érzékelhető volt, hiszen Risztov enyhén szólva "kifakadt” a négyszáz gyorson szerzett ezüstje után. Berlini formát futott, legalábbis abban a tekintetben, hogy sírva fogadta az érmet, ráadásul többeket is megvádolt az elmaradt arany miatt. Szerencsére még a kétszáz pillangó előtt összeszedte magát, és bár a lengyel Otylia Jedrzejczak ellen szorosabb csatában szorult a második helyre, nyoma sem volt a sírásnak.
"A négyszáz gyors után beszélgettem az édesanyámmal, ő mondta, hogy ne sírva nyilatkozzak az újságíróknak, mert azzal nem oldok meg semmit, csak a saját teljesítményemet teszem értéktelenné. Igaz, hiszen az arany és az ezüst között kicsi a különbség, a munka, amit elvégeztem, viszont ugyanaz. Én tényleg rengeteget dolgozom azért, hogy ott lehessek a világ legjobbjai között. Minden edzésen – legyen reggel vagy este – a maximumot nyújtom.”
Szóval kétszáz pillangó. Ha az eredményt nézzük, papírforma. Ha a döntőt, akkor nem. A lengyel Jedrzejczak ugyanis – bár mindenki erre számított – nem tudott ellépni a mezőnytől, sőt, ha Éva kicsit hamarabb nyitja meg a hajrát, akár nyerhetett is volna.

"Igen, talán ha egy tempóval hamarabb kezdem, ha csak egy másodperccel hamarabb érzek rá, hogy itt lehet keresnivalóm, akkor most én vagyok a világbajnok. A lengyel ereje azonban kitartott, nekem így ezüst jutott. Ez az érem már csak azért sem keserített el, mert mindent kihoztam magamból, az országos rekordomat is jócskán megúsztam.”
Két szám, két ezüst. A harmadik érem nyolcszáz méter gyorson azonban elmaradt. Stockbauer itt is hozta magát, Évi nem. Talán az idegi fáradtság, talán az, hogy a szélső pályán úszva nem láthatta, hogy a túloldalon mit nyújt a német és a vele tartó amerikai Munz, a lényeg: Eb-ezüstérmesként a hatodik helyen végzett.
"Nem ment az úszás, egyáltalán nem. Nincs rá különösebb magyarázat, csak azt éreztem úgy négyszáznál, hogy kevés az erőm, fáj a lábam. Abból, hogy Stockbauer hol tart, semmit sem láttam, így pedig arra próbáltam koncentrálni, hogy lehajrázzam a mellettem úszó német Henkét. Ôt sem sikerült lehagynom, ám utóbb kiderült, ha megelőzöm, akkor sem kerülhettem volna fel a dobogóra. Igazság szerint a nyolcszáz gyors közben – amikor láttam, hogy ennyire nem megy – bevillant, hogy egy nappal később négyszáz vegyesen is kell úsznom.”
Még szerencse, hogy bevillant. És négyszáz vegyesen úszott. Szokás szerint remekül, szokás szerint az ukrán Klocskova mögött a második helyen végzett.
"A négyszáz vegyes ezüstjében voltam a legbiztosabb. Klocskova ugyanis Barelonában leginkább erre hangolt, a négyszáz gyorstól és a kétszáz pillangótól is visszalépett, hogy vegyesen pihenten versenyezhessen. Jó a viszonyunk, tisztelem, becsülöm, így az sem bánt, hogy előttem végzett. Megérdemli, ő azok közé a nagy klasszisok közé tartozik, akikre fel tud nézni az ember. Olyan, mint a szintén orosz Popov, nemcsak úszóként kivételes, de emberként is csodálatos.”
Európa-bajnokság – négy ezüst. Világbajnokság – három ezüst. Hogyan tovább?
Egy biztos: Stockbauer, Klocskova és Jedrzejczak is ott lesz az athéni olimpián. Klocskova vegyesen Éva előtt jár. Jedrzejczak önmagához képest nem úszott kiemelkedően Barcelonában. Gyanítható, Athénban egy másodperccel minimum jobb lesz. Marad Stockbauer és a gyorsúszás. Ha Éva Athénban is ezüstöket nyer, akkor sem történik tragédia. Látni kell, a fentebb említett trió egyelőre kiemelkedik a mezőnyből. Csakúgy, mint a magyar klasszis, aki viszont ma még mindhárom számban csak a második legjobb a világon.
"Én minden versenyre úgy készülök, hogy nyerjek, és minden edzésen azért szenvedek, hogy a legjobb legyek. Ezért fáj, ha nem nyerek, ezért sírtam korábban egy ezüstéremnél. Egyet biztosan állíthatok: az athéni olimpián ismét nekiindulok a csúcs meghódításának. Rajtam nem fog múlni, hogy sikerüljön.”
Turi György, Risztov edzője tudja a legjobban, micsoda eredmény már az is, hogy a tizenhét éves spartacusos három számban is a második legjobb a földkerekségen. Risztov ugyanis nem csak a tehetségéből, főleg a munka révén jutott el idáig. Ô nem úszásra született. Belőle úszó lett. Kiváló úszó. Élesebben fogalmazva: egy iparos a művészek között, ám egyáltalán nem lehetetlen, hogy iparosként – rengeteg munkával és hallatlan maximalizmussal – idővel átvegye valamelyik számban a koronát.
Turi türelmet kér, ő is látja, Risztov pályafutása nem habkönnyű mese, nála vért kell izzadni minden egyes századmásodpercért. Edzői szempontból őt felvinni a csúcsra sokkalta nagyobb teljesítény, mint egy istenáldotta tehetséget aranyig vezetni. És Turi nagyon összenőtt Risztovval. Mindketten a munkában hisznek, mindketten minden másodpercben azért hajtanak, hogy valamikor, akár Athénban, akár később, Risztov odaérjen a világ vagy Európa tetejére. Jelenleg tizedek választják el attól, hogy aranyérmesnek mondhassa magát.
Nincs kétségünk, idővel ledolgozzák…