Phelps és Stockbauer a trónon

Kezdjük Stockbauerrel. A német klaszszis "lefedte” a hosszú távú gyorsúszást, 400, 800 és 1500 méteren is ő diadalmaskodott. A germán versenyző kiugró szereplése egyáltalán nem meglepő, két éve, a fukuokai világbajnokságon is nyerni tudott 800 és 1500 gyorson. Most a négyszázat is hozzá tette, a mi nagy bánatunkra, hiszen Risztov Éva elől vitte el az aranyérmet. Stockbauerrel kapcsolatban csupán az adott okot a kételkedésre Barcelona előtt, hogy tavaly a berlini Európa-bajnokságon önmagához képest nagyságrendekkel gyengébben úszott. Ám már ott kijelentette: Berlint az érettségi miatt hanyagolta, a világbajnokságon azonban ismét a régi lesz. Nem beszélt a levegőbe.
A hölgyeknél Stockbauer koronáját senki sem veszélyeztette, az uraknál azonban Michael Phelpsszel sokáig lépést tartott az ausztrál Ian Thorpe. Az utóbbi két aranyat (200, 400 m gyors), egy ezüstöt (200 m vegyes), valamint egy bronzot (100 m gyors) vihetett haza az ötödik kontinensre.
Phelps azonban az aranyak számát illetően is túltett rajta, 200 méter pillangón, 200 és 400 méter vegyesen is nyerni tudott, és nem mellesleg öt (!) világcsúcsot is úszott. A 200 vegyesen "letett” 1:56.04 az utóbbi tíz év legjelentősebb rekordja.
A legutóbbi, fukuokai világbajnokság az ausztrálokról és különösen a három váltóval együtt hat aranyéremig jutó Ian Thorpe-ról szólt. Barcelona Phelps uralkodását hozta, és az úszósport hallatlan fejlődését. Ennek alátámasztásául csak annyit, 13 (!) világrekordot láthattunk a Sant Jordiban. Phelps mellett korszakos időeredményeket úszott 100 és 200 mellen a japán Kitadzsima Koszuke és a Phelps árnyékában tempózó, szintén amerikai Ian Crocker, aki 51 másodpercen belülre vitte (50.98) a száz pillangó világrekordját.
Némi meglepetésre az Egyesült Államok kiütötte Ausztráliát – legalábbis az éremtáblát nézve –, és feltűnő a korábbi években gyengélkedő brit úszósport előretörése is. Japán és Kína elégedett lehet, ugyanakkor a svédek, dánok, franciák és olaszok meglehetősen szerény produkcióval álltak elő.

S, hogy milyen világbajnokságot zárt a magyar úszósport Barcelonában?
Két éve a fukuokai vb két érmet hozott. Barcelona ötöt. Ebből a szempontból tehát jobb a mérleg. Más kérdés, hogy Japánban a két érem közül az egyik arany volt (Kovács Ágnes, 200 méter mell), a katalánoknál azonban négy ezüst és egy bronzéremnél állt meg a magyar csapat. Pontosabban három versenyző, hiszen Risztov triplázni tudott ezüstből, Cseh László is második helyig jutott, a bronz pedig Flaskay Mihály tulajdona.
Kiss László szövetségi kapitány előzetesen négy érmet remélt. Megkapta, sőt, öt lett a vége. Azonban a kapitány nem lehet teljes mértékben nyugodt, hiszen a Risztov, Cseh, Flaskay trió mellett csak Reményi Diána és Gyurta Dániel dicsérhető maradéktalanul. A férfiaknál 12 úszóból csak ketten (Cseh és Flaskay) tudtak döntős helyezést felmutatni, és ne feledjük, bár Kovács Ági 200 vegyesen hatodik lett, mellen egyik döntőbe sem tudta beverekedni magát.
A kapitány hamar reagált az eredményekre, mint elmondta, többé nem fordulhat elő, hogy önköltséges alapon jönnek ki versenyzők, ő legalábbis ragaszkodni fog ahhoz, hogy csak az úszhasson a világversenyen, aki teljesítette a szintet. Az a döntés is üdvözítő, hogy megszűnik a védettség intézménye, az érmeseknek is szint kell a következő világversenyen való részvételhez.

Akárhogy is nézzük, a férfiaknál csak Cseh László tartozik a világelitbe, a 400 méter vegyesen repeszett Európa-csúcsa után a jövő évi, madridi Európa-bajnokságon ő az abszolút favorit. Flaskay Mihály 50 mellen szintén ott van a topon, azonban az 50 mell nem olimpiai szám, ez pedig csökkenti a barcelonai bronz értékét. A hölgyeknél pedig csak a vb-n három ezüstéremig jutó Risztov Éva tartozik az éremre mindig esélyes versenyzők közé. Risztov, Cseh és Flaskay. S idővel talán Gyurta, aki Barcelonában kiválóan mutatkozott be. Az annyi, mint négy úszó. Az utóbbi tíz évben visszavonult Darnyi, Egerszegi, Rózsa, Czene, és úgy tűnik, mellúszóként Kovács Ágit is elvesztettük. Jött helyettük Risztov, Cseh és Flaskay. S talán jön Gyurta.
Van élet tehát Egerszegiék, Darnyiék után is.
Még ha kicsit nehezebb is…