Annak örültek, ha nem vette fel a telefont

– Próbáltuk vele tartani a kapcsolatot telefonon, és akkor örültünk, ha nem tudtuk elérni őt, ki volt kapcsolva a mobilja, mert ez azt jelentette, hogy még versenyben van. Aztán egyszer az anyja elérte, akkor mondta, hogy már a nyolc között van és minden rendben. Utána egy darabig nem próbálkoztunk, majd ő telefonált, hogy megnyerte. Minden szülő nagyon boldog lenne ilyenkor, én meg különösen, mert tudom, milyen érzés a dobogó tetején állva a Himnuszt hallgatni… Itthon, mint mindig, most is finom falatokkal vártuk. Az anyja húslevest és borsólevest főzött. Tudja, a borsóleves Gabi kedvence, de a húslevest is szereti, és biztonságból mind a kettőt megcsináltuk. Különböző húsok is voltak, meg füstölt sonka dinnyével, mert azt is imádja. Szóval, mi szem szájnak ingere. Elvégre meg kell adni a módját az ünneplésnek. Különösen egy ilyen siker után, amikor nem akármilyen ellenfeleket győzött le. De várjon, adom az anyját…
…Hogy miként éltem meg a győzelmet? Az anyai szív sírt… és igazából mostanra tudtam feldolgozni, hogy mi is történt. Az Európa-bajnokság előtt féltettem őt, mert Havannából úgy jött haza, hogy nem volt rendben a gyomra. Anyaként én már annak is örülni szoktam, ha sérülés nélkül megússza a versenyeket. Érdekes, úgy egy hónapja egy olimpiai rendezvényen találkoztunk Szabó Bence szövetségi kapitánnyal, aki mondta, hogy Gabi nagyon sokat fejlődött az idén, bárkit képes megverni. Mi is láttuk, ahogy a Világkupa-versenyeken csupán egy-két tussal kap ki a menőktől. Szóval, sokat fejlődött, de azt nem gondoltuk volna, hogy így sikerül az Európa-bajnokság. Hálát adok a sorsnak, hogy Bernáth Zoli lett az edzője, mert jó kezekbe került, Zoli apjuk helyett apjuk a lányoknak. Tudja, Gabi szereti, ha törődnek vele, és most asszók közben Zoli és Páni András gyúró is sokat foglalkozott vele. Biztos ez is hozzájárult a győzelemhez. No és az, hogy felnőtt a feladathoz. Az edzője mesélte hogy mert dönteni a páston. Nagyon örülünk a sikerének… de akkor se szólunk egy rossz szót se, ha kikap. Nem szabad szemrehányásokkal bántani a gyereket. Tudjuk, hogy mindig nyerni szeretne, mindent megtesz a sikerért, nem szabad megnehezíteni a helyzetét azzal, ha még felelősségre is vonjuk. A repülőtéren egy nemzeti színű szalaggal átkötött csokorral vártuk. Nem volt malomkő nagyságú csokor, csak egy kis aranyos. De a szalag jelezte, hogy mit is jelent ez a siker.”