Cooke-ünnep Zabel szülinapján

A szakasz startja előtt azonban mindenki arra volt kíváncsi, hogy a vasárnapi bukás sérültjei közül kik nem tudnak elrajtolni. (Mint ismeretes, az első szakasz hajrájában, mintegy 400 méterre a céltól rengeteg kerékpáros elesett, akik közül többet is kórházba kellett szállítani.) A legnagyobb árat a holland Rabobank fizette: az amerikai Levi Leipheimernek, a csapat kapitányának a medencecsontja tört el, ezért fel kellett adnia a viadalt, és ugyanígy járt csapattársa, a holland Marc Lotz is, akinek az állkapcsa tört el és koponyazúzódást szenvedett az egyik szeme környékén. (Ôt látta meg Bodrogi László, a Tour magyar indulója, aki a lapunknak adott nyilatkozatában már akkor említette, hogy észrevett egy rabobankost, akinek csupa vér volt az arca.)
Ôk ketten tehát nem voltak ott a hétfői rajtnál, nem úgy, mint Tyler Hamilton és Jimmy Casper, az a két versenyző, aki a legsúlyosabbnak tűnő sérülést szenvedte. A dán CSC-csapat amerikai légiósának eltört a kulcscsontja, ennek ellenére általános meglepetésre elindult a második etapon. "Természetesen fáj a karom, a vállam, de viszonylag nyugodtan aludtam, ezért úgy döntöttem, hogy egyelőre vállalom a folytatást” – nyilatkozta sztoikus nyugalommal Lance Armstrong egykori jobbkeze, aki hozzá van szokva a fájdalomhoz: a tavalyi Giro d'Italián úgy lett második, hogy az utolsó szakaszokat törött felkarral tekerte végig. Hamiltonnal kapcsolatban egyébként érdekes megfogalmazást használt csapatfőnöke, Bjarne Riis, a Tour 1996-os dán győztese: "Tyler kulcscsontja »jól« tört el, nem szilánkosan, így szerencsére folytatni tudja a versenyt.” (A karavánban egyébként többen is nemtetszésüknek adtak hangot, amiért az orvosi bizottság nem állította meg Hamiltont.) Egy másik vasárnapi sérült, a francia Jimmy Casper (FDJeux.com) nyakmerevítővel állt rajthoz.

A hosszúra nyúlt bevezető után pedig térjünk végre át a második szakasz eseményeinek az ismertetésére!
Az etap bizonyos értelemben hasonlított a vasárnapira, hiszen ezúttal is egy hosszú szökés tette mozgalmassá a napot, és ezúttal is francia kerekesek lógtak meg, igaz, most nem hárman, hanem ketten. Lilian Jegou (Crédit Agricole) és Frédéric Finot (Jean Delatour) az 5. kilométernél hagyta faképnél a társaságot, és az előnyük meghaladta a 11 percet is.
A szökevények sokáig nyugodtan haladtak előre, ám a 80. kilométernél "kisebb” baleset zavarta meg őket: Jegou haladt éppen elöl, amikor nekihajtott az őt "vevő” operatőr motorjának, elesett, és az őket követő zsűriautó sofőrjének az utolsó pillanatban sikerült félrerántania a kormányt, hogy ne gázoljon át a fiatal francián.
Talán ez az esés, talán csak a fáradtság tette, de Jegou hamarosan leszakadt a társától, így Finot egyedül maradt ekkor már csak ötperces előnyével a boly előtt.

Úgy tűnt, hogy a franciát hamarosan "megeszi” a karaván, ám hátul talán nem vették komolyan Finot-t, talán ő ment gyorsabban a vártnál, ám tény, hogy az előnye alig csökkent. Igaz, közben két bukás is hátráltatta egy kicsit a bolyt: a céltól 40 kilométerre a portugál Azevedo (ONCE) elesése miatt torpant meg a mezőny, míg 25 kilométerrel később a német Pollack (Gerolsteiner) és az olasz Milesi (Vini Caldirola) maradt egy rövid időre a földön. Az újságírók már-már azt számolgatták, hogy van-e esélye a szakaszt 33 másodperces hátránnyal az összetett 86. helyén kezdő Finot-nak a sárga trikó átvételére, amikor kiderült, hogy nem bírja a célig tartani az önmaga által diktált hatalmas iramot.
A cél előtt 6-7 kilométerrel ugyanis aprócska emelkedő vágta el a szökevény lábát, így három kilométerre a befutótól "hátba vágták” Finot-t, és megkezdődhetett a sprint felvezetése. Alessandro Petacchi, a vasárnapi győztes az emelkedőn lemaradt az élbolytól, így az volt a kérdés, hogy vajon Zabel vagy McEwen lép-e az örökébe.
Hamarosan választ kaptunk a kérdésre: egyik sem. A sprintet a sárga trikós Bradley McGee vezette fel, mint utólag kiderült, honfi- és csapattársának, Baden Cooke-nak, aki az utolsó métereken megelőzte Kirsipuut és Nazont, és meg is nyerte az etapot. "Nagyszerű diadal volt, ami elsősorban a csapattársaim érdeme, mert remekül sikerült elöl tartaniuk az utolsó kilométerig úgy, hogy nekem szinte erőt sem kellett kifejtenem. Aztán amikor megindultunk, Kirsipuu zavart meg, mert egy kicsit meglökött, de szerencsére nem estem ki a ritmusból, megelőztem őt is, meg Nazont is, és megnyertem a szakaszt. Azt hiszem, egy kis időre lesz szükségem, hogy feldolgozzam a mai eseményeket. A prológom pocsékul sikerült, de ezzel a diadallal kárpótoltam magam” – nyilatkozta rendkívül elégedetten a 25 éves versenyző, aki 2000 óta tartó profipályafutása 13. sikerét aratta. Cooke nem ismeretlen a "sprintek világában”, hiszen a tavalyi Touron begyűjtött már egy-egy harmadik és negyedik helyet, sőt, az utolsó etapon, Párizsban a második helyen végzett. Az ausztrál legény tavaly a világbajnokságon 9. lett a mezőnyversenyben, továbbá nyert több kisebb erőpróbát, aztán egy szakaszt a Midi Libre-en, 2. lett a Dauphiné Libéré prológján (tehát – mint a honfitársai általában – időfutamban sem gyenge!), és egyéb francia viadalokon is értékes helyezéseket szerzett.
Csapata, a La Francaise des Jeux (FDJeux.com) vezetői is rendkívül elégedettek lehetnek, mert még mindig övék a sárga trikó, ráadásul a Tour harmadik napján már a második szakaszsikert érték el. Az összetettben ugyanis továbbra is McGee viseli a sárga trikót, mögötte Millar és immár Cooke áll, ám a helyzet bármikor megváltozhat: nemcsak azért, mert előbb-utóbb nyilván célba ér egy szökés, hanem azért is, mert rendkívül szoros az élboly, és a Touron meglehetősen bőkezűen osztogatják a jóváírás-másodperceket, egy szakaszgyőzelem például 20 másodpercet ér.
Végül pedig említsük meg, hogy hétfőn Bodrogi László, a verseny egyetlen magyar indulója – a nagymenőkhöz, Armstronghoz és Ullrichhoz hasonlóan – "elbújt” a karavánban, ami teljesen érthető, hiszen az említett uraknak nem ezeken az etapokon kell bizonyítaniuk.
Kedden Charleville-Méziéres és Saint-Dizier között 167.5 kilométert kell teljesítenie a karavánnak.