Kivételesen Európa trónjáért küzdenek

Mellesleg éppen a Juventus az utolsó olasz gárda, amelyiknek a mostani hódítás előtt sikerült eljutnia az első számú európai klubsorozat fináléjába (1998), illetve nyernie ott (1996).
Ami a manchesteri arénát illeti, a Juvénak ebből az idényből nincsenek jó emlékei róla, de ott van a soraiban például David Trezeguet, aki 1998 márciusában, nem egészen 21 évesen mindöszsze hat perc játékidő után betalált a MU kapujába. "Csodálatos élmény volt egy csodálatos arénában – emlékezett vissza az akkor még a Monacót erősítő, góljával csapatát továbbjuttató, és éppen a Juventus karjaiba segítő francia támadó. – Később, már a Juventus játékosaként is jártam ott, de arról a bizonyos tavalyi meccsről nincsenek szép emlékeim. Bár az is a lecke része volt, megtanultuk, hogy ezen a szinten már nem szabad nagyokat hibázni, és talán éppen a Real elleni idei elődöntőben bizonyítottuk be a legfényesebben, hogy megértettük ezt.”
Trezeguet-vel ellentétben Pavel Nedved nem lehet részese az újabb bizonyítási kísérletnek, mint ismert, a cseh játékos eltiltása miatt nem játszhat. "Bárkit könnyedén helyettesítünk, nélkülem is menni fog – mondta a társait "civilben” elkísérő játékmester. – A hozzánk hasonlóan taktikailag fegyelmezett Milannal mindig nagyszerű meccseket játszunk, és a mi rámenősségünkből kiindulva a szerdai csata sem lesz rossz.” Alessandro Del Piero sincs kétségbeesve Nedved kiesésétől: "A Juve nem tizenegy játékosból áll. A keretünk minden tagja magasan képzett futballista, edzőnk a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is bátran módosíthatta a csapatot, az eredmény önmagáért beszél.”
Marcello Lippi edző sem fájdítja a fejét Nedved eltiltása miatt, szerinte a bajnoki cím miatt ez az esztendő mindenképpen szép fejezet a klub történetében, történjék bármi is szerdán este. "A nem túl sikeres világbajnokság után az olasz futball elszántan bizonyítani akart, büszke vagyok, hogy csapatommal én is részt vehettem az értékek felelevenítésében. Bár néhány külföldi lap meglehetősen lehangoló képet festett rólunk, úgy érzem, a Real elleni elegáns játékunkkal, az eltökéltségünkkel, azzal, hogy minden játékosunk kiveszi a részét a védekezésből, meggyőztünk mindenkit: ismét a legjobbak között a helyünk!”
Igaz, a Real Madrid elleni siker tisztaságában a Milan orvosi stábjának vezetője, Jean-Pierre Meersseman erősen kételkedik: "Mi százszázalékos állapotban vagyunk, remélem, az ellenfél nem fut többet nálunk. Mert a Real ellen furcsán jó volt a teljesítménye a Juvénak, ez látva sok kérdés jutott az ember eszébe. Jó lenne, ha bevezetnék a vérvételes doppingkontrollt, mert a mi játékosaink tiszták.”
Lippi természetesen nem késett a minden vádat cáfoló, a vádlót minősítő válasszal: "Egyes emberek már azzal minősítik magukat, ha kinyitják a szájukat.”

Negyven éve a Wembleyben emelte fel az akkor még BEK-serlegnek nevezett trófeát Cesare Maldini, a Milan csapatkapitánya. Fia, Paolo életében először ugyanebben a minőségben veheti kézbe a kupát, mégpedig szintén angol földön – ha sikerül a piros-fekete együttesnek legyőznie a Juventust. "A Milan eddigi története során nyolc döntőt játszott a legrangosabb európai sorozatban, és én nagyon büszke vagyok rá, hogy édesapám vagy én mindegyiken ott voltunk. Nyolc évvel az utolsót követően jó érzés megint itt lenni” – tódította a históriai érdekességet maga Maldini, aki már öt finálét járt meg (ebből kettőt veszített el), de a kapitányi karszalag most először fog a karján feszülni. "Azt hiszem, szerda este ő is rettenetesen fog izgulni, mint a fontos meccseim előtt általában. Meg aztán még mindig nagy Milan-szurkoló” – mondta említett felmenőjéről a 35 éves védő. Az újságírók arról is megkérdezték, mit vár a mérkőzéstől a két fél idei bajnokijainak (1–2, 2–1) fényében. "Két nagyon különböző találkozó volt, aminek egyszerű az oka: Torinóban csapnivalóan, Milánóban viszont remekül játszottunk. De ennek szerintem semmiféle jelentősége nincs” – vélte Maldini.
Nyilván annak se nagyon van, hogy Clarence Seedorf egyszer már nyert BL-döntőt a Juve ellen – 1998-ban, a Real Madrid játékosaként –, de az már igazán figyelemre méltó, hogy ő lehet az első futballista, aki három klub színeiben is diadalt arat a BL-ben (a Real előtt az Ajaxszal diadalmaskodott, még 1995-ben – éppen a Milan ellen). S ha már itt tartunk, pompás kis különmeccs lesz a középpályán egykori amszterdami csapattársával, Edgar Davidsszal vívandó csatája. "Örülök, hogy Edgar is ott lesz a pályán. Együtt voltunk BL-győztesek, együtt töltöttük el az első éveinket a labdarúgásban. Szerencsés vagyok, mert már két döntőben vehettem részt, és kellemes emlékeim vannak. A feszültség talán most lesz a legnagyobb. Egyébként mivel a Juventus lett az olasz bajnok, meg aztán nagyszerű teljesítménnyel kiverte a címvédőt, szerintem riválisunk az esélyes” – mondta Seedorf.
Carlo Ancelotti vezetőedző még nem tudja, ki véd, Dida és Christian Abbiati sérülése is javul, de csak közvetlenül a kezdő sípszó előtt dől el, ki kezd a kapuban. Alessandro Costacurta szereplése sem biztos, a helyettese Roque Júnior vagy Dario Simic lehet. Ancelotti mellesleg a sajtótájékoztatón megjegyezte, az Inter elleni elődöntőt megelőző olaszországi hisztériához képest a sajtó most tapasztalt, visszafogott kíváncsiskodása valóságos felüdülés.

Út a döntőig

JUVENTUS
1. csoportkör: Feyenoord 1–1 (i, Camoranesi), Dinamo Kijev 5–0 (o, Di Vaio 2, Del Piero, Davids, Nedved), Newcastle 2–0 (o, Del Piero 2), Newcastle 0–1 (i), Feyenoord 2–0 (o, Di Vaio 2), Dinamo Kijev 2–1 (i, Salas, Zalayeta)
2. csoportkör: Deportivo La Coruna 2–2 (i, Birindelli, Nedved), FC Basel 4–0 (o, Trezeguet, Montero, Tacchinardi, Del Piero), Manchester United 1–2 (i, Nedved), Manchester United 0–3 (o), Deportivo La Coruna 3–2 (o, Ferrara, Trezeguet, Tudor), FC Basel 1–2 (i, Tacchinardi)
Negyeddöntő: Barcelona 1–1 (o, Montero), 2–1 (i, Nedved, Zalayeta) – hosszabbítás után
Elődöntő: Real Madrid 1–2 (i, Trezeguet), 3–1 (o, Trezeguet, Del Piero, Nedved)

MILAN
Selejtező: Teplice 1–0 (o, F. Inzaghi), 1–2 (i, F. Inzaghi)
1. csoportkör: Lens 2–1 (o, F. Inzaghi 2), Deportivo La Coruna 4–0 (i, Seedorf, F. Inzaghi 3), Bayern München 2–1 (i, F. Inzaghi 2), Bayern München 2–1 (o, Serginho, F. Inzaghi), Lens 1–2 (i, Sevcsenko), Deportivo La Coruna 1–2 (o, Tomasson)
2. csoportkör: Real Madrid 1–0 (o, Sevcsenko), Borussia Dortmund 1–0 (i, F. Inzaghi), Lokomotiv Moszkva 1–0 (o, Tomasson), Lokomotiv Moszkva 1–0 (i, Rivaldo), Real Madrid 1–3 (i, Rivaldo), Borussia Dortmund 0–1 (o)
Negyeddöntő: Ajax 0–0 (i), 3–2 (o, F. Inzaghi, Sevcsenko, Tomasson)
Elődöntő: Internazionale 0–0 (o), 1–1 (i, Sevcsenko)